Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-05-15 / 10. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA közöttünk, de már is beírták nevüket, ezzel a dicséretes kezdeményezéssel, az amerikai magyarság történetkönyvébe. (A mozgalom történetét, kérésünkre, Harangi lelkészünk e számunkban található cikkében mondja el.) Úgyszintén meg kell köszönnünk önzetlen támogatását az amerikai magyar sajtó egyik lelkes munkásának, Fáy-Fisher Andor szerkesztőtársunknak, aki a Magyar Bányászlap c. újságjában, valamint a clevelandi Szabadságban, számos cikket írt erről a szép megmozdúlásról, ébren tartotta a köz- érdeklődést és mindig megadta a közvélemény elismerését azoknak, akiket megilletett. Hálásak vagyunk Református Egyesületünknek is, hogy felfigyelt erre a vállalkozásra és szép támogatásban részesítette azt. Csak tovább! Mindig feljebb! Mindig többet! A világon “nincs szebb nyelv a magyar nyelvnél”! Legyen áldott az, aki érte és a magyar dalért munkálkodik! A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE Ha esztendőben csak egyszer jövünk össze közigazgatásunk intézésére, oly sok ügyet kellene megtárgyalnunk, hogy arra bizony nem elég még három nap sem. Pedig még ezt is le akarták vágni kettőre a türelmetlenebb elemek! Amelyik tárgyat megfelelően előkészítve hozzák a gyűlésre, annak a megtárgyalására kevés idő is elég, mert nincsen ok a vitára. De ha az előkészítés hiányát a gyűlést vezető tisztviselők folytonos magyarázataival kell pótolni, amikben mindig könnyebb találni ellentmondási alkalmat, akkor a gyűlés meglazul, szétesik és könnyen fegyelmezetlenné válik. Aminek elkerülhetetlen következménye a kitűzött menetrend felbomlása, ezé pedig a kényszerűit sietés, ami viszont könnyen vezethet elhamarkodott döntéshez. Minthogy mi a magunk elszigeteltségében távolabb esünk az Egyház kormányzásától, természetszerűleg több időre van szükségünk, amíg minden tárgyat minden oldalról megvilágítva megismerhetünk és ahol kell, állást foglalhatunk. A tapasztalás azt mutatja, hogy a gyűlés idejét még meg kell toldani legalább félnappal, a kitűzött menetrendtől pedig eltérni semmiképpen nem szabad. Fontos ügyek kaptak tiz percet, míg a zsinati kiküldöttek választásának hibás technikáján órákat veszítettek el. Jó volna, ha magyar testvéreink eljárnának amerikai testvéreink pompásan fegyelmezett gyűléseire, és ellesnék azok rendtartását. Akkor rövidebb ideig tartanának gyűléseink és hosszabb ideig az — elnöki kalapács. A tömérdek tárgy közűi csak a legfontosabbakról fogunk tudni beszámolni, de lapunk korlátolt terjedelme miatt még ez is csak részletekben történhetik. Ezért jelen számunkban csak az elnöki megnyitóval és jelentéssel foglalkozhatunk, leközlünk egyet az igehirdetések közűi és egyet az egyházmegyei elnökök jelentései közűi; közöljük továbbá annak a nyilatkozatnak a szövegét is, mit a közgyűlés főként szétszórtságban élő magyar református testvéreinkre gondolva készített. A többi roppant anyagot következő számainkban fogjuk feldolgozni, lassanként, a- hogy lehet. A MAGYAR EGYHÁZKERÜLET NYILATKOZATA Az amerikai Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerületének 1953. ápril 20-23. között Pittsburghban tartott rendes évi közgyűlése boldog alázattal ismeri fel, hogy a népek mindenható Atyja, teremtő és megváltó Istenünk, lehetőséget adott a szabadságon nyugvó igaz és maradandó béke megteremtésére. Ez által ismét megmutatta, hogy ez a világ, minden mi gyarlóságunk és méltatlanságunk ellenére, az Ő kegyelme alatt áll. Hálás szívvel köszönjük meg Istenünknek, hogy ennek a békének a munkálá- sára egyházunkat, népünket és hazánk vezetőit kiválasztotta és elhívta. Emberek és népek szívében ott él a békevágy, — mégis Isten iránti kötelességünknek tartjuk hangsúlyozni, hogy csak olyan béke megteremtéséért fáradozhatunk, amely minden embernek és nemzetnek biztosítja Isten ajándékát: a szabad és félelem-mentes életet, örömmel látjuk, hogy népünk vezetői ilyen béke munkálásá- ra szánták oda magukat és éppen ezért imádságunkban hordozzuk szándékukat és döntésüket. Kérjük a Szent Lélek Úr Istent, hogy bátorítsa és világosítsa meg őket e minden emberi erőt meghaladó küldetésük teljesítésében és használjon fel bennünket is alkalmas eszközökül. De amíg a földi békét keresi a világ s benne mi is, mélységes hittel valljuk, hogy a Béke Fejedelme él és a Szentháromság egy örök igaz Isten uralkodik mennyen és földön s egyedül Ő a békességünk forrása. Töredelmesen megváltjuk, hogy ellene vétkeztünk, amikor ezt elfelejtettük. Csak magunkra gondolva s keresztyén felelősséget nem érezve, engedtük, hogy a Krisztus békéje után só- várgó világ egy részét a Sátán erői rabságba döntsék s egész emberi világunkat megsemmisítéssel fenyegessék. Éppen ezért keresztyén felelősséget érzünk félelem átka alatt és rabságban szenvedő testvéreink iránt, bárhol is éljenek a világon. Ugyanakkor valljuk, hogy az ő márti- rumságuk döbbentett arra, hogy a mi békességünk és az ő békességük egy és elválaszthatatlan az Úr Jézus Krisztusban. “Nem hagylak titeket árvákul: eljövök ti hozzátok!” (János 14:18) “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27.)
