Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-01-01 / 1. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA A HÜ MUNKÁS JUTALMA: MÉG TÖBB MUNKA "Jól van, jó és hü szolgám. Kévésén hü voltál, ezután sokat bizok reád. Menj be a te urad örömébe!" Máté 25. rész 21. és 23. vers. Apja a maga református tempóiméban ke- reszteltette meg ez a kis leányát; de ez anyja presbiteriánus egyházának vasárnapi iskolájába ment és azt nagyon is szerette. Csaknem azóta, hogy járni megtanúlt, elment oda minden vasárnap. Nagyon sok éven keresztül kapta a “perfect attendance” jutalmait. Amikor pedig bekerült a Junior Department osztályaiba, szinte a mennyországban érezte magát minden vasárnap. Ennek a szuperintendense 50 éven keresztül egy magas műveltségű, mély hitű és igazán Urának szentelt életet élő magános hölgy volt, kit egyházának minden tagja tisztelt és becsűit. Dékánnak is megválasztották, pedig ebben a népes egyházközségben csak két nő jut be a dékánok testületébe. A Y.M.C.A. elnöke és nagy jóltevője volt. Gazdag lévén, sokat útazott; mint tanító is kiváló volt. Nem csoda, hogy ez a fiatal leány rajongva csodálta és boldog volt, amikor 15 éves korában visszahívta őt a Junior Department hat osztálya közűi az egyikbe tanítónak. Azóta nem is maradt el a vasárnapi iskolából, csak amikor férjhez ment és egy-egy gyermekét várta. Szuperintendense is kitartott mellette mert megbecsülte benne a komoly igyekezetei; úgy hogy mikor nyugalomba ment, őt ajánlotta utódjának a szuperintendensi munkakör végzésére, amivel egyháza meg is bízta. Sőt halála előtt őt ajánlotta dékáni tisztébe is utódjáúl. A gyülekezet meg is választotta és ünnepélyesen felszentelték e hivatalra. Azt is nagy kitüntetésnek vette, amikor Pennsylvania állam hét kiválasztott tanítónője között lehetett, a presbiteriánus egyház által rendezett nagy országos konferencián, mit egy hétig tartottak Atlantic Cityben, három évvel az egyház uj tananyagának a bevezetése után; ez a tananyag meg a Presbyterian Life című lapnak minden családhoz bevezetése lett az elkezdője a presbiteriánus egyház nagy megerősödésének, aminek napjainkban vagyunk tanúi. E negyven esztendei vasárnapi iskolai tanítás mellett azonban még más hivatalokat is bíztak reá. Egyházában az énekkari anyák testületének elnöke lett, a megyei Council of Church Women titkárává választották, és titkára lett az Uj Ame- rikások segítésére alakított városi bizottságnak is. A munkaalkalmak folyton szaporodtak, mert sohasem utasított vissza egyetlen alkalmat sem, ahol szolgálhatott. Jól ismeri Bibliáját (kevés lelkész tudja ennek több szakaszát könyv nélkül), és így megértette, amit neki is ígért Urunk: “Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az én Atyám!” Neki pedig nem volt hőbb vágya, mint hogy Őt szolgálhassa. Most aztán Ura beváltotta ígéretét, fényesebben, mint bármikor is remélni merte volna. Egyháza teljes idejű szolgálatra hívta be, meg- téve őt egész gyermek-munkája igazgatójának. Még hozzá a legideálisabb körülmények között kezdi munkáját az uj esztendővel együtt. Egyházának öreg lelkésze a múlt nyáron nyugalomba ment; utódjává megválasztották azt a kiváló férfiút, aki az utolsó három év alatt mellette szolgált, és akinél nagyszerűbb lelkészt és hívőbb keresztyént aligha találhattak volna. Ez most átszervezi az egyház egész munkáját: uj segédlelkésze átveszi az ifjúsági munka vezetését, a gyermekmunkáét ettől választották külön. Óriás léptekkel indúlt meg az egyházközség előretörése: tagjainak száma már nem messze jár a kétezertől; nyolcszázan járnak a vasárnapi iskolába; ennek a számnak körülbelül a fele lesz az uj gyermekmunka-igazgató kezei alatt. így abbahagyta azt a nehéz kenyérkereső munkát, amit huszonöt évvel ezelőtt kezdett, amikor első férje halála után három kicsiny (7, 5 és 3 éves) gyermekkel dolgoznia kellett, hogy őket és magát fenntartsa, majd őket neveltesse. Sokszorosító-műhelyt nyitott és azóta milliószor forgatta a mimeogr'áf-gép kerekét. Nagyón kemény munka volt, de fia ma gépész- mérnök kitűnő állásban, két tanúit leánya presbiteriánus lelkésznek a felesége, és ma már három unokájához idestova a negyediket várja a boldog nagymama. De ha az életet most kezdő fiatalasszony volna, akkor sem tudna jobban örülni és nagyobb lelkesedéssel fogni az uj munkához, mint amilyen most betölti az egész lelkét. Életének legnagyobb vágya teljesül: egyházának élhet egészen. Ura az eddigi sok után is még többre bízta. Valóban az Ő örömébe megy most bé. Soha senki nem várt karácsonyt nagyobb ujongással, mint most ő várja. Mint minden örvendező keresztyénnel, együtt örül vele lapunk szerkesztője is. És pedig annál inkább, mert ez a hűnek talált és többre bízott munkás az ő felesége. Együtt adnak hálát Uruknak ezért a velük közlött lelki áldásért. De nem azért közölte le ez élet-történeti vázlatot, mert az ő feleségéről szól. Hanem mert úgy érezte, hogy ebben a történetben hatalmas tanúlságok vannak. Minden hívő leány ráléphet erre az útra. Világ szerint szegényebben senki sem kezdheti, mint ennek a történetnek a szereplője kezdte. De ma nem cserélne a világ leggazdagabb asszonyával sem. Mert azt a kincset, amit ő kapott, sem rozsda meg nem emészti, sem lopó el nem lophatja. Urának öröme lett az övé. Tóth Sándor
