Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSEG HÍREIBŐL A világbékéért. — Köztudomású, hogy Moszkva rendezésében megint világbéke-kongresszust tartottak de­cember első felében, ez alkalommal Bécsben. E sorok írásakor még csak hiányos tudósításokat kaptunk felőle és igy magáról a gyűlésről nem tudunk írni. Ellenben jó jelnek te­kintjük, hogy a keresztyénség tanult és most már nem zárkózik el me­reven az ilyen gyűléseken részvétel­től, hanem szivére veszi a kvékke- rek bölcs tanácsát, hogy a kommu­nistáktól nem eltávolodnunk, hanem hozzájuk közelednünk kell — más­ként hogyan tudnánk megnyerni őket a Krisztusnak?! Hoover volt elnök, aki szintén kvékker, cikket irt a militárizmus ellen, amely pusz­tulással fenyeget minden szabadság- jogot; ez döntött romba minden bi­rodalmat Róma ideje óta; ez volt a veszte Németországnak és Japánnak egyaránt. A bécsi gyűlésre el készült menni Niemüller Márton is, a német hitvallók vezetője, akit emiatt éle­sen támadtak azzal a váddal, hogy együttműködik a kommunistákkal. Niemüller azt felelte, hogy elkép­zelhetetlennek tart olyan békemoz­galmat, amiben a kommunisták nem vesznek részt. Nem lehet béke a vi­lágban, ha Kelet és Nyugat népei között — akár elveik fenntartása mellett is — meg nem teremtjük a békés kapcsolatokat. Az Egyházak Világtanácsának nemzetközi ügyeket intéző bizottsága izenetet küldött az Egyesült Nemzetek szervezetéhez, a- melyben sürgetik a közvetlen tár­gyalásokat a becsületes megegyezés érdekében, hogy a koreai háborút minél gyorsabban be lehessen fe­jezni. Dibelius berlini püspök nem mehetett el Moszkvába, mert Alexej pátriárka megbetegedett; ellenben eljött Denverbe az Egyházak Or­szágos Tanácsának gyűlésére, dacára annak, hogy feleségét csak néhány nappal előbb temette el. A német evangélikusoknak ez a kiváló veze­tője is minden erejével küzd a há­ború megakadályozásáért és a világ békességéért. India vezei! — Legelőkelőbb val­lásos lapunk ismeri el vezércikké­ben, hogy a világ erkölcsi vezetése, ha csak ideiglenesen is, India osz­tályrésze lett, amikor a koreai há­ború befejezésére irányuló tervét az Egyesült Nemzetek nagytanácsa olyan impozáns szótöbbséggel (54 szavazattal 5 ellen) tette magáévá, amilyenre még nem volt példa a koreai háború megindulása óta, ami 30 hónappal ezelőtt történt. Lehetet­len, hogy nagy hatása ne lenne en­nek a kedvező döntésnek Ázsia né­peire (melyeknek képviselői mind Indiával szavaztak), mert kétség nél­kül megmutatja nekik, hogy tényleg békét akar-é Moszkva, vagy tovább fújja a hadifoglyok visszatelepítésé­ről szóló hamis nótáját. (Amiről Be- reczky Albert püspök igy irt novem­ber végén: “Vájjon hogyan képesek az Egyesült Államokban elhitetni a néppel azt, hogy a koreai hadifog­lyokat azért nem lehet hazaengedni Koreába, mert nem akarnak haza­menni — s közben ezek a hadifog­lyok elfogják az amerikai táborpa­rancsnokot s tankokkal és gépfegy­verekkel kell kényszeríteni őket ar­ra, hogy ne akarjanak hazamenni.” Milyen tökéletes példája az elhite- tésnek! Hát nem tud arról a buda­pesti püspök, hogy a kommunisták pontosan ezért a látszatért rendez­ték a fogolytábor lázadását?!) Az indiai tervnek roppant erkölcsi kény­szere elől aligha tud majd kitérni Moszkva. Minket pedig eltölt hála­adással annak tapasztalása, hogy milyen csodálatosan tudta Isten fel­használni azt az egyetlenegy embert, Gandhit, nemcsak népe felszabadí­tására, hanem ime az egész föld emberiségének a tanítására. “Nem erőszakkal, nem hatalmaskodással...” A születések korlátozásáért. — Nemcsak az Egyházak Világtanácsá­nak a végrehajtó bizottsága gyülése- zik most Indiában, az ó-év utolsó és az uj-év napjaiban (hogy igy két évi gyülésezés költségét takarítsák meg egy gyűléssel, amit mindenkép­pen Ázsiában kellett megtartani, okos belátással), hanem ott tartotta gyűlését a tervszerinti születéseket propagáló nemzetközi társaság is. Ez volt a harmadik nemzetközi konfe­rencia ebben a tárgyban. Bombay- ban tartották, tizennégy nemzetből 400 delegátus vett részt rajta. Vala- mennyiüket meglepte, hogy milyen kedvező fogadtatásra találtak Indiá­ban, ahol igazán nemzeti szükséglet a roppant nagyszámú születések kor­látozása. A társaságnak állandó iro­dái vannak New Yorkban, London­ban és Bombayben. Az uj-zélandi presbileriánusok no­vember első felében tartották zsi­nati gyűlésüket, minek tárgyai kö­zül különösen három emelkedik ki. Az egyik a maori fajjal való kap­csolatok szorosabbra fűzése. Félszá­zaddal ezelőtt úgy látszott, mintha a maori-faj kihalóban volna; ma hatalmasan szaporodnak. Az egyház mindenben a teljes egyenlőség el­vét akarja követni és ezért egyen­jogúságra emelte a maori egyházke­rületet is a többiekkel. A másik tér, amelyet a múltban meglehetősen el­hanyagoltak, az ipari munkásság kö­zött végzendő munka beállítása. A munkásság valahogy úgy kezdte te­kinteni a presbiteriánus egyházat, mint a munkaadók egyházát és el- hidegült tőle. Ezért az egyház elha­tározta, hogy lelkészeit sokkal kö­zelebbi viszonyba hozza az ipari munkássággal, ezek közé speciálisan képzett lelkészeket küld és az egy­házközségekben minden alkalmat felhasznál ennek a hibás felfogás­nak az eloszlatására. A harmadik érdekes határozat volt, hogy újra felveszik a tárgyalásokat a metho- dista és kongregácionális egyházak­kal való egyesülés irányában. Évek­kel ezelőtt már tárgyaltak erről; az­után megszakadtak a tárgyalások. Most sürgősnek jelentették ki ezek­nek újra felvételét. A prezsbiteri rendszert követő református egyhá­zak világszövetségének kezdeménye­zésére ennek a szervezetnek uj, har­madik szakaszát fogják felállítani az eddigi keleti és nyugati mellé, a Csendes-óceán körül működő refor­mátus egyházak számára. Biró Lajost kiátkozták. — A vati­káni rádió adta hírül, hogy Pécs- egyháza hírhedt plébánosát Czapik egri érsek kiátkozta a római katho- likus egyház magyar püspöki kará­nak határozatából, “megátalkodott eretnekségéért”. A plébános nagyon tevékeny részt vett a magyar kom­munisták azon törekvésében, hogy mennél több “hazafias papot” nyer­jenek meg mozgalmuknak. A svájci ökumenikus intézetben újabb, felsőbb fokú akadémiát nyi­tottak az ökumenikus tanulmányok számára. A genfi tó partján még a 18. században épült gyönyörű Bos- sey-kastélyt teljesen modernizálták, és 80 személyt befogadó uj kápol­nát építettek hozzá. Az uj taninté­zetbe theológusokat és másokat vesz­nek fel, a szemeszter októbertől feb­ruárig tart. A genfi theológiai sze­minárium tanárai is tartanak elő­adásokat. Az intézet megnyitásán a genfi egyetem dékánja az egyetem tiszteletbeli tanárának nyilvánította ki Hendrik Kraemer doktort, az in­tézet világhíres vezetőjét, Adolf Kel­ler tanárnak pedig, aki hasonlókép­pen jól ismert egyéniség mindakét félgömbön, Dr. Visser ’t Hooft adta át az Egyházak Világtanácsának kö­szönetét munkásságáért. Az intézet felállítását és átépítését a Rocke- feller-alapitvány tette lehetővé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom