Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)

1952-11-01 / 19. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 talmat uj formákba önteni, hogy teremtő talál­kozásban vállalhassa kuszáit, gyökértelen korunk reá váró nagy felelősségét. A liberálisan gon­dolkozó protestáns tehát erejét a múlt átélésében találja meg és abban, hogy annak értékeit az uj kor számára életadó módon átfordítsa. A protestáns elv tehát hitünk örök, türelmet­len, forradalmi merészségű prófétai és önkritikái szerepét biztosítja. Ez a protestántizmus életet lüktető, élet-segítő hajtóereje. Ennek a feladata pedig nem más, mint az, hogy mi protestánsok ennek a prófétai kötelezettségnek jegyében ké­szek vagyunk úgy a kultúra, mint az egyház mindenkori intézményeinek és tekintély-hordo­zóinak megítélésére és szükségszerű elvetésére. Az egészséges protestántizmus tehát éppen élet-haj tó ereje miatt nem falazhat, nem lehet a “status quo” ügynöke, nem lehet a maradiság uszály-hordozója. Amikor ezt tenné: legszentebb örökségét, élethivatását és felelősségét tagadná meg! Nemcsak vallásos, de társadalmi-erkölcsi sőt politikai síkon is átütően döntő jelentősége van ennek a protestáns prófétai hajtó-erőnek. Rein- hold Niebuhr politikai és társadalmi kritikáját az emeli bátor prófétai magaslatokra. Erről kö­vetkező cikkemben fogok írni. A KÉT LEGNAGYOBB KÁLVINISTA ZSINAT A dorti zsinatot Hollandia Dordtrecht városában tar­tották az 1618. és 1619. években. (Nem is egészen negy­ven évvel előbb ebben a városban mondták ki függet­lenségüket a kálvinistákká lett hollandusok.) A holland kormány hivta össze és viselte költségeit. 84 lelkészi és 18 világi tagja volt. Ezek közül 58 volt hollandiai, a többi külföldi: minden külföldi református egyházat meghivtak és adtak nekik 3-4 szavazatot, de csak Ang­lia, Svájc, a Palatinátus és még három német fejede­lemség küldhetett képviselőket. Ez volt annak a kor­nak a legnagyobb — csonkán is — nemzetközi gyüle­kezete, mely a református hittan kérdéseivel foglalko­zott, bár nem az egész hitrendszert tárgyalta le, hanem csak az árminiánus ellenzék által vitatott öt pontot. Bár akkor ezt az ellenzéket legyőzte és elitélte, megállapí­tásait ma már mégis csak két egyház vallja hivatalosan magáéinak: a hollandiai és az amerikai holland eredetű egyház. A westminsteri gyülekezés (Westminster Assembly) csak az angol és skót egyházak zsinata volt ugyan, de hittani szempontból amannál mégis sokkal fontosabb volt, mert a kálvinizmus egész hitrendszerét letárgyalta és egy terjedelmes hitvallásban, továbbá egy hosszabb és egy kisebb kátéban foglalta össze, adván ezzel a kál­vinizmus legteljesebb és legtökéletesebb hitvallását. Ezt a zsinatot is a parlament hivta össze, 121 lelkész, 11 lord, 20 képviselő és a skótok részéről hét megbízott öt és fél évnél tovább tanácskozott (1643-1649), össze­sen 1163 ülést tartott (nem számítva a bizottsági ülé­seket), — és bár egyházkormányzati és fegyelmezési szempontokból más-más véleményen voltak az episzko- pálisok, presbiteriánusok és függetlenek: abban mégis mindnyájan megegyeztek, hogy a kálvini hit javításnak voltak a hívei és ennek vezetésével próbálták meg­szabni hitük minden tételét. Munkájuk olyan hatalmas teljesítmény volt, aminek hatása ma is fennáll és érez­hető nemcsak az angolul beszélő világban, bár az euró­pai kontinensen távolról sem annyira, mint Ameriká­ban. E zsinatnak a megállapításai képezik ma is az összes presbiteriánus egyházak hitvallását. E' zsinatokról és alkotásaikról egész könyvtárakat írtak össze a hittudósok. Ebben a mi mostani ismer­tetésünkben csak éppen megemlíteni tudtuk őket; bár­mennyire nehezünkre esik is, részletes tárgyalásukra még sem térhetünk ki. Pár évvel ezelőtt ünnepelték az amerikai presbiteriánusok a Westminster Assembly há­romszázadik évfordulóját. A KONST AN Cl FOGLYOK Elfeledkezhetünk-e a Reformáció ünnepén Durand Máriáról, akit tizenöt éves korában zártak be a kons- tanci vártorony kősirjába? Onnan irta e megindító val­lomásokat: “Harminchárom év óta nyögök e borzalmas börtönben. Ez az idő bizony hosszúnak látszik és hosz- szu is, mert türelmetlenek vagyunk. Testünk folytono­san lázadoz.” A börtön valóban egészségtelen hely volt; köröskörül a vízzel tele várárok vette körül. A vastag falak folyton izzadtak, lakóit kínozta a köszvény és reuma. Télen alig kaptak egy kis fát. “ítéld meg hely­zetünket,” — írja Durand Mária, — “de mégis azt kell mondanunk azzal a Jób pátriárchával, aki nekünk is példát ad a türelemre: Ha megöl is, mégis bízom Benne!” Mária atyja nem messzire tőle — és mégis elérhe­tetlenül! — a brescoui bazalt sziklavárban szenvedett hasonlóan hosszú fogságot. Az öreg Durand István resz­kető kezekkel ezt a levelet irta leányának: “Imádkozom érted, kedves leányom, hogy ne szo- moritson meg, bármi ér is, hanem inkább örvendezzél az Urban imádságaiddal, zsoltáraiddal és dicséreteiddel. Mert akkor az Ur is erőt fog adni neked hogy elvisel- hesd minden megpróbáltatásaidat és elmondhasd Dá­viddal te is: Mennél inkább támad ellenem a gonosz, annál inkább megemlékezik az én Uram én rólam. Péter testvéred mindent elhagyott, csakhogy az Űrért dolgozhassák. Nyilvánosságra nem igen mehet, de azért nem veszítette el a bátorságát. Te is igy tégy! Mi egyfolytában imádkozunk ellenségeinkért és barátaink­ért. Láttassa meg Isten velük, hogy milyen sérelmet követnek el velünk és önmagunkkal. Még egyszer sür­getlek: légy türelmes! Szerető apád Durand István.” Ugyanabból a börtönből irta Guiraud Kéfás 1687- ben: “Megvallom, hogy nagy kegyelem és rendkívüli erőfeszítés kell ahoz, hogy legyőzzük a testi ember sürgetését meg azt a szeretetet, ami olyan erősen kapcsol bennünket a mieinkhez. Dq amikor Isten di­csőségéről és idvességünkről van szó, egy pillanatig sem habozhatunk kötelességünk teljesítésében. Elmondhatom Pállal, hogy azok a szenvedések, amiket most szenve­dünk, ingyen sem hasonlíthatók ahoz a dicsőséghez, amely majd számunkra megjelenik.” Ilyen hősök vitték diadalra Isten ügyét! Vérük megint csak magvetése lett az Isten Országának. Nem úgy, mint az ó-testamentom hitének hősei: ezek igenis elnyerték az ígéretet. “Mert kitartásra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve, elnyerjétek az ígé­retet!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom