Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)

1952-11-01 / 19. szám

VOLUME; LII. NUMBER 19. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., November 1, 1952. SOLI DEO GLORIA! EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG! E reformációi számunkat A KÁLVINIZMUS ismertetésének szenteljük egészen. Minden mást ki kellett belőle hagynunk ez alkalommal; hiszen még így is oly roppant kevés hely áll rendelke­zésünkre, hogy valóban merénylet ekkora tárgy­hoz ily korlátozások között hozzá is fognunk. Vakmerőségünket mentse a parancsoló szükség érzete: állandóan érezzük a hiterősítő kiadványok hiányát. Úgy véltük tehát, hogy egy számot el­vonhatunk a ma eseményeinek tárgyalásától és fölűlemelkedve az időnek minden korlátján, az örökkévalóság távlatából és nézőpontjáról való szemléletben teljesen odaszentelhetjük azt ennek a mi felségesen nagyszerű és minden más hit fölött a csillagvilág tisztaságával tündöklő hi­tünknek. E bevezető sorokban néhány fontos megállapítást kell tennünk, azon szempontok felől, amelyek bennün­ket e kísérletünkben vezettek. Az első mindjárt a tiltakozás e kifejezés ellen: “kálvinizmus”. Jól tudjuk, hogy semmivel sem követ­hetnénk el nagyobb sérelmet a kálvinizmus ellen, mint éppen azzal, hogy kálvinizmusnak nevezzük. Kálvin semmi körülmények között meg nem engedné ennek a szónak a használatát. Mi is érezzük, hogy ténylegesen bántjuk vele a hitünket. És mégis kénytelenek vagyunk vele, mert egyszerűen nem tudjuk más olyan szóval helyettesíteni, ami ugyanezt jelentené. Mert e számunk­ban nem a reformációról fogunk beszélni: nem a Luther reformációjáról, nem is a Zwingliéről, még csak nem is a Kálvinéról; egyáltalán nem arról a reformátori mű­ködésről, amit ők a 16. század derekán kifejtettek. Ha­nem a hitünkről. De ennek a hitnek a megjelölésére nem használhatjuk a felekezetek neveit sem, mert ezt a hitet nem foglalhatjuk le pl. a református egyház számára, hiszen ugyanezt a hitet vallja a presbiteriá- nus egyház is, meg a kongregácionális egyház is, meg a baptista egyház is, és többé-kevésbbé a maga teljes­ségében vagy csak részleteiben több más keresztyén egyház is. Ezek nem mind reformátusok, de mind kál­vinisták; hitüket tehát nem nevezhetjük református hitnek, hanem jobb szó hijján mégis csak kénytelenek vagyunk kálvinizmusnak nevezni. Ebben a szóban benne van nemcsak az, hogy keresztyének vagyunk, hanem az is, hogy ezt a keresztyén hitet a maga legteljesebb tisztaságában és eddig elért legmagasabb fokú megérté­sével hisszük. Sok másfajta keresztyén hiszi azt, hogy ő keresztyén; de vagy nem tudja, hogy hitét meg­rontották emberi kitalálások, vagy pedig még nem látta meg annak teljességét. A másik szempont, hogy a helynek szörnyű korlá­tozottsága miatt szó sem lehetett arról, hogy a keresz­tyén hitnek olyan kérdéseit is érintsük, amelyekben többé-kevésbbé egyformán hiszünk más felekezetekkel. Kénytelenek voltunk kizárólagosan a kálvinizmus leg­sajátosabb hittételeire szorítkozni és még azok közül is ugyancsak keveset vehettünk figyelembe. Bár jönne már el az az idő, amikor egész hittanunkat odaadhat­nánk híveink kezébe a számukra készített népies fel­dolgozásban! Attól félünk, hogy ez oly sokáig késik, hogy mire elkészülnénk vele, azok, akiknek ma még szükségük volna rá, többé már nem homályosan és tükör által fognak látni, hanem szemtől-szembe. Mentse ez az igyekezetünk a sietést és úgy a tárgykör, mint a feldolgozás korlátoltságait. Azt nem kell külön említenünk, mert az olvasó úgy is észre fogja venni, hogy kerültük vagy a lehető­ség szerint elrejtettük a theológiai szakkifejezéseket és népies formába próbáltuk öltöztetni a hittételeket, mig a történelmi magyarázatoknál teljesen figyelmen kívül hagytuk az időt. A történelem ugyanis azt tanítja, hogy ami egyszer már megtörtént, az újra megtörténhetik. Jelenünk tünetei is erre figyelmeztetnek. Jó hát tisz­tába jönnünk azzal, hogy mi az ára annak, ami nekünk a legdrágább kincsünk. Végül: ezt az igyekezetünket folytatni fogjuk a következő számokban is, és azok közül a hittételek közül, amiknek itt nem juttathattunk helyet, egyet- egyet hasonlóan megpróbálunk feldolgozni. Legyen hát ez a számunk e törekvésünknek csak bevezetése. Bol­dogok volnánk, ha olvasóink megbiztatnának afelől, hogy helyeslik e szándékunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom