Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)

1952-11-01 / 19. szám

VOLUME; LII. NUMBER 19. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., November 1, 1952.

SOLI DEO GLORIA! EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!

E reformációi számunkat A KÁLVINIZMUS

ismertetésének szenteljük egészen. Minden mást ki kellett belőle hagynunk ez alkalommal; hiszen még így is oly roppant kevés hely áll rendelkezésünkre, hogy valóban merénylet ekkora tárgyhoz ily korlátozások között hozzá is fognunk. Vakmerőségünket mentse a parancsoló szükség érzete: állandóan érezzük a hiterősítő kiadványok hiányát. Úgy véltük tehát, hogy egy számot elvonhatunk a ma eseményeinek tárgyalásától és fölűlemelkedve az időnek minden korlátján, az örökkévalóság távlatából és nézőpontjáról való szemléletben teljesen odaszentelhetjük azt ennek a mi felségesen nagyszerű és minden más hit fölött a csillagvilág tisztaságával tündöklő hitünknek.

E bevezető sorokban néhány fontos megállapítást kell tennünk, azon szempontok felől, amelyek bennünket e kísérletünkben vezettek.

Az első mindjárt a tiltakozás e kifejezés ellen: “kálvinizmus”. Jól tudjuk, hogy semmivel sem követhetnénk el nagyobb sérelmet a kálvinizmus ellen, mint éppen azzal, hogy kálvinizmusnak nevezzük. Kálvin semmi körülmények között meg nem engedné ennek a szónak a használatát. Mi is érezzük, hogy ténylegesen bántjuk vele a hitünket. És mégis kénytelenek vagyunk vele, mert egyszerűen nem tudjuk más olyan szóval helyettesíteni, ami ugyanezt jelentené. Mert e számunkban nem a reformációról fogunk beszélni: nem a Luther reformációjáról, nem is a Zwingliéről, még csak nem is a Kálvinéról; egyáltalán nem arról a reformátori működésről, amit ők a 16. század derekán kifejtettek. Hanem a hitünkről. De ennek a hitnek a megjelölésére nem használhatjuk a felekezetek neveit sem, mert ezt a hitet nem foglalhatjuk le pl. a református egyház számára, hiszen ugyanezt a hitet vallja a presbiteriá- nus egyház is, meg a kongregácionális egyház is, meg a baptista egyház is, és többé-kevésbbé a maga teljességében vagy csak részleteiben több más keresztyén egyház is. Ezek nem mind reformátusok, de mind kálvinisták; hitüket tehát nem nevezhetjük református hitnek, hanem jobb szó hijján mégis csak kénytelenek vagyunk kálvinizmusnak nevezni. Ebben a szóban benne van nemcsak az, hogy keresztyének vagyunk, hanem az is, hogy ezt a keresztyén hitet a maga legteljesebb tisztaságában és eddig elért legmagasabb fokú megértésével hisszük. Sok másfajta keresztyén hiszi azt, hogy ő keresztyén; de vagy nem tudja, hogy hitét megrontották emberi kitalálások, vagy pedig még nem látta meg annak teljességét.

A másik szempont, hogy a helynek szörnyű korlátozottsága miatt szó sem lehetett arról, hogy a keresztyén hitnek olyan kérdéseit is érintsük, amelyekben többé-kevésbbé egyformán hiszünk más felekezetekkel. Kénytelenek voltunk kizárólagosan a kálvinizmus legsajátosabb hittételeire szorítkozni és még azok közül is ugyancsak keveset vehettünk figyelembe. Bár jönne már el az az idő, amikor egész hittanunkat odaadhatnánk híveink kezébe a számukra készített népies feldolgozásban! Attól félünk, hogy ez oly sokáig késik, hogy mire elkészülnénk vele, azok, akiknek ma még szükségük volna rá, többé már nem homályosan és tükör által fognak látni, hanem szemtől-szembe. Mentse ez az igyekezetünk a sietést és úgy a tárgykör, mint a feldolgozás korlátoltságait.

Azt nem kell külön említenünk, mert az olvasó úgy is észre fogja venni, hogy kerültük vagy a lehetőség szerint elrejtettük a theológiai szakkifejezéseket és népies formába próbáltuk öltöztetni a hittételeket, mig a történelmi magyarázatoknál teljesen figyelmen kívül hagytuk az időt. A történelem ugyanis azt tanítja, hogy ami egyszer már megtörtént, az újra megtörténhetik. Jelenünk tünetei is erre figyelmeztetnek. Jó hát tisztába jönnünk azzal, hogy mi az ára annak, ami nekünk a legdrágább kincsünk.

Végül: ezt az igyekezetünket folytatni fogjuk a következő számokban is, és azok közül a hittételek közül, amiknek itt nem juttathattunk helyet, egyet- egyet hasonlóan megpróbálunk feldolgozni. Legyen hát ez a számunk e törekvésünknek csak bevezetése. Boldogok volnánk, ha olvasóink megbiztatnának afelől, hogy helyeslik e szándékunkat.