Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 AZ EVANGÉLIUMI ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL FIGYELMEZTETÉS. — Dr. Kersch- ner, Egyházunk titkára, ez utón is emlékezteti egyházközségeink lelké- szi hivatalait, hogy a szokásos statisztikai adatokat február elsejéig kell beküldeni hivatalához. Aki ezt elmulasztotta volna, szíveskedjék haladéktalanul beküldeni. KÉRÉS. — Szeretettel kérjük lel- készi hivatalainkat, hogy egyházaik évi jelentéseit szíveskedjenek beküldeni lapunk szerkesztőjéhez, aki MINDEN EGYES jelentést ismertetni fog, a beérkezés sorrendjében, még ha félévig tart is az ismertetésük. Olvasóinkat érdekli egyházaink élete, haladása. Legalább évenként egyszer halljanak felölük, ha már évközben hiába kérjük a gyülekezetek híreit lelkészeinktől vagy presbitériumaink megbizottaitól. Önfenntartóvá lett gyülekezetek.— Az uj évre fordulón Egyházunknak kilenc missziói segélyben részesülő gyülekezete lett önfenntartóvá Isten kegyelméből, öt a keleti és négy a nyugati titkárságban. E kilenc gyülekezet közül, Istennek legyen érte hála, kettő magyar: akroni és los- angelesi gyülekezeteink léptek rá amerikai egyházi életünk e második lépcsőfokára. Bakay Árpád és Szabó Antal lelkészeinkkel együtt örvendezünk ennek a jó hírnek. Ismerjük mindegyiküknek sok fáradozását, komoly és kitartó munkáját, amit most ime Isten megkoronázott ezzel a nagy előlépéssel. Úgy nekik, mint gyülekezeteiknek s különösen elöljáróiknak szívből gratulálunk! Reméljük, hogy ebben az esztendőben más magyar gyülekezetek is követni fogják szép példájukat. Azok pedig, akik már régebb óta ott állanak az egyházi élet e második lépcsőfokán, ne felejtsék el, hogy még a harmadikat is meg kell tenniük. Az első lépcsőfokon őket segélyezték többi gyülekezeteink; most a maguk lábán állanak; de a harmadik lépcső, a tökéletesedés felé indulás lépcsője az, amikor ok is odaállanak azok közé, akik más gyülekezeteket segítenek és kiveszik részüket az Egyház missziói munkájából. A Magyar Egyházkerület megint hátraesett. — Egyházunk pénztárnokának december havi jelentése szerint a Magyar Egyházkerület misz- sziói befizetése (apportionment) 18 százalékát érte el annak a minimális összegnek, amit tőle Egyházunk kért és várt. Vagyis Isten Országának szolgálatára mi a kért 23,528 dollár helyett az év végéig csak 4,293 dollárt fizettünk be. Többi egyházkerületünk nagyon szép előmenetelt tett a befizetésekben, a legkisebb befizetés is fölül van HATVAN százalékon; csak a mienk kullog hátul 18 százalékkal. Tavaly ugyanezen időpontban 19 százalékot fizettünk be; tehát hátrább vagyunk a múlt évi nagyon gyönge pontozásnál is. Igaz, hogy Egyházunk pénztárosa csak január 21.-én zárja le könyvét az előző évről, és magyar gyülekezeteink közül nem egy az utolsó percben küldi be befizetését; de ez az időpont már túlesik lapunk e számának zárlatán s az újabb jelentésről csak következő számunkban számolhatunk be. Misszionáriusaink visszatértek állomásaikra. — Számos misszionáriusunk, akik az elmúlt évet jól megérdemelt szabadságukon töltötték Amerikában, visszatért állomáshelyére. Közöttük az a két kedves házaspár is, akikkel Egyetemes Zsinatunk gyűlésén találkoztunk és sokat beszélgettünk. Rév. és Mrs. Walter Herrscher, akik itt tartózkodásunk ideje alatt Webster Groveban laktak, visszamentek Hondurasba. Rév. és Mrs. Eugene E. Grau pedig, három kis gyermekükkel együtt visz- szamentek a Togo-földre, melynek képeit több gyülekezetben mutatta be magyar titkárunk. Toledói asszonyaink meg is ígérték, hogy karácsonyi kártyák képeit elküldik használatukra. Most Mrs. Grau Írja a következő kedves történetet a karácsonyi képekkel kapcsolatban: “A vasárnapi iskola által küldött régi leckefüzeteket és bibliai képeket meg a karácsonyi kártyákat csak takarékosan osztogatjuk ki, rendesen olyan gyermekeknek kicsi jutalmul, akiket a tanítójuk küld hozzánk valami izenettel. Nem régen egy elég messze fekvő községből küldött az egyik tanító narancsokat nekünk; olyan édes narancsokat itt nálunk sohasem ettünk. Mind a két fiúnak, akik jó pár mértföldről gyalogosan hozták a narancsokat, adtunk egy- egy ilyen leckefüzetet, miknek mind egyikén, a címlapon, szép bibliai kép volt, belül pedig a rendes szöveg. Nagyon megörültek neki és hazafelé menet már olvasgatták is a szöveget a maguk töredezett angolságával. Pár héttel később férjem meglátogatta azt a tanítót, aki egyike volt az ő szemináriumi növendékeinek. Ott látta a tanterem falára fölszegezve a két képes füzetet, mindegyiken rajta a tulajdonosnak a nevét. A fiuk ugyanis meg akarták osztani a képek fölötti örömüket tanuló-társaikkal, de viszont biztosítani akarták tulajdonukat, hogy majd az iskolai időszak végén azt megint magukhoz vehetik. Férjem adott nekik három szép nagy képet Jézus életéről, amik most az iskolaterem falát díszítik és ami ott marad a következő osztályok számára is.” Most mult a karácsony; még körülbelül minden házban megvannak a karácsonyi kártyák. Miért ne kezdenénk el ezeknek a gyűjtését már most? Szeptemberben el kell mennie a karácsonyi küldeménynek; nagy az ut innen Togo-földig. Vágjuk le a több-oldalas kártyák első lapját (az aláírások és üdvözletek úgyis a másik lapon vannak; azokra nincsen szükség) és gyűjtsük össze ezeket a vasárnapi iskolában szeptemberig; amikor majd mindnyájan e 1 k ü ldhetjük misszionáriusainknak Togolandba vagy akárhová. GYÜLEKEZETEK UNIONTOWN-MORGANTOWN (Lelkész: Bernáth L. Árpád) Karácsonykor az Istentiszteleteken szép gyülekezetek vettek részt. Úrvacsorához mindenki járult. Morgan- tovvnban Páva József, Uniontownban Deli Sándor ajándékozta a szentjegyeket. Morgantownban még kántál- ni is elment Molnár Géza pénztárnok, Kish Andrással és Bettes Barnával, a lelkész pedig Takács Józseffel és több nőtestvérrel. — Morgantownban az évi közgyűlés után a tisztviselők tiszteletére ebédet készített a Nőegylet és felszolgálta Molnár Géza pénztárnok szép uj házában. Uniontownban is ebédet készített a Nőegylet a tisztviselők tiszteletére a közgyűlés után. — Mindkét gyülekezet előrehaladt az elmúlt évben. A tagok és templomlátogatók száma gyarapodott, a bevétel is növekedett. A gyülekezetek 1000-1000 dollárt fizettek a parókián levő adósságba a Nőegyletek segítségével. így az adósság felét lefizették a múlt évben és remélik, hogy a másik felét is letörlesztik 1951-ben. A parókiára 400 dollárt költöttek, mégis a maradvány majdnem ugyanannyi, mint az év elején volt. Többeknek az a reménységük, hogy Morgantownban templomépitéshez, Uniontownban pedig paplak-épitéshez fogja hozzásegíteni a gyülekezetei a Gondviselő Isten. — A kis egyház követésre méltó példát tudott adni a többi egyházaknak abban is, hogy egyházkerületnek, missziónak teljes összegben megfizette a kirótt járulékokat, minden tagjának előfizette a Ref. Lapját, szépen adakozott árvaházra és világsegélyre is. A jövőben nem fog elmaradni a Magyar Szövetség és a Magyar Segély céljaira való adakozás sem. Ezek helyett 1950-ben egy D. P. család számára adakozott a két gyülekezet. — Id. Németh József, a uniontowni egyház alapitó és azóta is mindig egyik vezető tagja, volt pénztárnoka, gondnoka, jelenleg algondnoka, nyugalomba vonult bányász, december 22-én szívbajban elhunyt a pittsburghi Mercy Hospitalban. Temetése nagy részvéttel ment végbe. Özvegye, Németh Józsefné, szül. Kovács Irma, és 6 gyermeke gyászolják. Áldott legyen emlékezete!
