Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA » MONDOTTAM EMBER! (Részlet az előbbi levélre adott válaszból). Testvérem! Ha már Madách Imrének “Az Ember Tragédiái á”-ból idézted azt a szint, melyben tudatlan tudósok és belső elrendelés nélküli vezetők a képzelt jó társadalmi rend rabszolgáivá sülyestik azembert, — akkor leveledre Madách Írása utolsó színének ismert mondatával kell válaszolnom: “Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” Tudod, hogy öt évig benne éltem a német- országi magyar DP életben, mely mindnyájunkra sok megpróbáltatást, bánatot, keserűséget és megaláztatást dobott. Ezen túl azonban most már sok kivándorolt, a világba szétszóródott testvérünk sorsából is sok mindent ismerek. Vannak úgynevezett “boldog” kivándoroltjaink, kiket valóságos rabszolgasors ért utói mai életükben. Vannak, kiknek az Európától szabadulás úgy vált lehetségessé, hogy napról-napra a harcok haláltüzébe kerül az életük. Hány művészünk, hány tanult atvánkfia kénytelen a falanszter-jelenet Michelangelloja vagy Keplere képpen robot-munkát vagy képességeit kigunyo- ló semmiséget végezni! Ismerem azt a sokszínű, reánk sok oldalról törő embertelen törekvést is, mely reánk megaláztatást megaláztatás után akart és akar hozni. Minderre nincs más megoldásunk, mint úgy tekintetbe venni a “Küzdj és bízva bízzál!” felhívást, mint ami valóban az Úrtól jön. A legnagyobb valóságnak kell venni azt, hogy az Isten velünk van és segíti a reá figyelőket, hozzá igazodókat. A menekült élet éveit és a már kivándor- lottaknál a mostani időket azok tudják termékenyen győzeledelmesen átélni, akik — bármit tegyenek is vlük — minden helyzetben és mindenkivel szemben tudják, hogy nem egyedül járnak, hanem velük van az Isten. A koldusok kérő szavának valóságos értelmét a menekülti életben és most a szétszórtak lelkipásztorlásá- nak lehetővététele küzdelmeiben éltük át mélyen: “Az Isten nevében,.... a Krisztus nevében.... kérem....” A tehetetlenné, a sorsa feletti döntésben bénává tett embernek, a koldusnak magasztos méltóságérzete lehet, ha vallja azt, amit Jézus vallott: “Én és az Atya egy vagyunk”. Jézus megköpdösve, meglökdösve, fogságban, külső megaláztatásában tudta öntudatosan mondani: “Én király vagyok és azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról!” Megalázni, kétségbeejteni, elrontani csak azt lehet, akinek nincs meg ez a méltóságtudata. Ez pedig a legegyszerűbb, a legkifosztottabb embernek is meglehet, ha hisz az Urban. Ezért a megaláztatásnak szánt helyzeteket éljétek át úgy, hogy ez a méltóságtudatotok a hitetek és mind inkább megtisztuló életetek által minden ütés nyomán erősödjék. A csapások és az emberi gonoszság sujtásai nemesítsenek át bennünket mindinkább krisztusi emberekké! Európában és a szétszórtságban egyaránt. Egyszerű nyilvántartási eljárásokban érzékeny lelketek ne lásson sérelmet. Ami a DP táborokból szabadulástokat illeti, tudod, hogy sok hivő ember munkálkodik annak véghezvitelén. Ti pedig ne féljetek átjönni az Egyesült Államokból vagy Kanadából adott bármilyen munkára, ha a küzdelemre és a bízva bízásra készen vagytok. Mind nehezbedő helyzetekben legyen biztató jelmondatotokká a sokat hányatott apostol bizonyságtétele: “Mindenre van erőm a Krisztus által, aki engem megerősít”. Emberek sorszámozhatnak, az Isten a neveteken ismer titeket! Emberek ujjlenyomatotokkal tarthatnak számon, Isten a szivetek, hitetek és cselekedeteitek szerint tart nyilván. Sz. BIBLIA-MELLÉKLET címen április hónapban megjelenik Világszolgálatunk első könyve, melyet Sipos Géza, erdélyi református vallástanár állított össze. A könyv tartalmazza az istentiszteleti rendtartást, a bibliai könyvek tartalmi és történelmi ismertetését, a bibliai nevek és fogalmak rövid ismertetését, a bibliai eseményeknek a világtörténelem eseményeivel való korszerű összefüggéseit, különböző alkalmakra útbaigazításokat és egyéb olyan ismertetéseket, melyek mind magánhasználatra, mind gyülekezetek és csoportok vezetésénél jól felhasználhatók. A könyvet a szétszórtságban levőkhöz díjtalanul küldjük. Északamerikában a könyv ára 2 dollár. SZÉTSZÓRT MAGYAROK BESZÉLNEK ‘Pajtásom, pajtásom, kenyeres pajtásom, Bajban erős szived remegni mért látom?’ — “Édes hazánk felett van nagy busulásom.” ‘Csillagtól csillagig vezet a mi utunk, Ha ma nem, hát holnap bizton hazajutunk.’ — “Bölcsőtől a sírig százszor is elbukunk.” ‘Nehéz a magyar sors, de lesz jobb is, pajtás; Fagyos télben indul az uj élethajtás.’ — “Jaj, a mi jövendőnk átok, kin, sóhajtás.” ‘Lerongyolt gúnyánkat idegen szél rázza, Jön talán valaki, ki sorsunk megszánja.’ — “Jólétben élőnek csak teher az árva.” ‘Mindegy pajtás, mindegy; élünk, ahogy lehet, A remény meggyógyít minden fájó sebet. — “Addig a gonoszság ezerszer eltemet.” ‘Szülőföldünk képét lelkembe bézárom, Tavaszt hoz számára halálod s halálom....’ — “Látod pajtás, ez az én vigasztalásom.” Árvái Jerémiás. A Magyar Evangéliumi Világszolgálat címe: Rev. B. Szigethy, 134-8th Ave., McKeesport, Pa.
