Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA DR. KALASSAY SÁNDOR 81 ÉVES KORÁBAN HUNYT EL Az amerikai magyar reformátusok életében az első időszakot három lelkészi személy képviselte közöttünk: Csutoros Elek, Harsányi Sándor és Kalassay Sándor. Közülök most eltávozott az örökös hazába Kalassay Sándor. Tevékenységének sokoldalúságát és súlyát tekintve kétség nélkül legjellegzetesebb alakja volt ennek az első korszaknak. Aligha van olyan vidéke magyar református életünknek, ahol nem ismerték volna. Úgyis mint a legnagyobb kiterjedésű központnak lelkésze, úgyis mint esperes, úgyis mint ligonieri szeretetintézményeink első igazgatója, minden egyházunkat meglátogatta, minden templomunkban prédikált, mindenütt serkentett és buzdított a keresztyén jótékonyság gyakorlására. Halála hire minden vidéken sok régi emléket fog megeleveníteni, hiszen nem volt olyan magyar mozgalom, amiben tevékeny részt ne vett volna, sem olyan gyűlés, amelyen föl ne szólalt volna. Vékony, magas alakja, keskeny arca, gyönge hangja nagy ellentétben állott azzal az örökös tevékenységgel, amit kifejtett. Élete alkonyatáig roppant szívós, kitartó természete megóvta attól, hogy a tömérdek utazás és állandó munka letörte volna. Úgy igehirdetésében, mint egyházkormányzói ténykedéseiben a múlt század régi magyar lelkészi típusához tartozott ugyan, de az átlagemberek sorából messze kiemelkedett kiváló szociális érzéke és a lehetőségeknek idejében felismerése révén. Református Egyesületünk, később pedig annak árvaháza érdekében kifejtett agitá- ciója mindörökre összekapcsolta nevét ezekkel az intézményekkel, csak úgy, mint a Magyar Egyházkerület érdekében kezdettől fogva hangoztatott és sohasem ingadozó álláspontja e testületünkkel. Egyházi és egyesületi életünk múltját szerette volna átadni a jövőnek is; ez irányú dolgozatai értékes adatgyűjteménnyel fognak szolgálni a történetírók számára. Ha fennmaradt levelezése: az is nélkülözhetetlen adattára lesz a következő korok történetíróinak. Lapunknak is éveken keresztül szerkesztője volt. Már 1901 augusztusában, tehát egy évvel az alapítása után, szerkesztője és kiadója lett és meg is tartotta ezt mindaddig, amikor, 1907 március 21.-én, lapunk a református és presbiteriá- nus egyházak kiadótanácsainak tulajdonába ment át. Egyesület, egyházmegye, egyházkerület, árvaház, aggmenház, lap, tankönyv, dráma, naptár, — mind az ő kezdeményezése, ami megmaradt; alkotások, mikben Isten kegyelme eszközül használta őt. Hogyne mondanánk hát mély hálával köszönetét Urunknak ezért a gazdag életért! Áldás volt, amig élt, áldott lesz köztünk az emlékezete is! * * * Chicagói otthonában, délutáni alvás közben halt meg, május 2-án, délután. Bár hosszabb idő óta állandóan gyöngélkedett, de igazi beteg nem volt. Testi ereje fokozatosan hagyta el és minden szenvedés nélkül halt meg. Leánya, Kalassay Sárika, akivel élete utolsó esztendeit töltötte, holtan találta az ágyán. Az elhunyt az amerikai magyarság történetében az első, úttörő korszaknak egyik vezető alakja volt; alig vannak már, akik ez eredeti pionír időknek résztvevői voltak. Most júliusban töltötte volna be életének 81-ik esztendejét. 1869 julius 10.-én született a Borsodmegyei Ernődön. Pártfogója, Tóth Dániel esperes segítségével került a hires sárospataki iskolába, amelynek gimnáziumát és theológiáját szép sikerrel végezte el. Iskolái elvégzése után a Mocsáry családnál volt nevelő, majd a főiskolában kapott alkalmazást, mint segédtanár, zsidó és görög nyelveket tanítva. 1895 augusztusában kötött házasságot Abaházy Erzsébettel és még házasságkötése napján indult Amerika felé, hogy elfoglalja Mt. Carmel pennsylvaniai bányavároska magyar egyházának lelkipásztori állását. Még nem volt egy éve Amerikában, máris megindította azt az erőteljes mozgalmat, amelynek eredménye a ma is virágzó nagy testület, az Amerikai Magyar Református Egyesület megalakulása lett 1896-ban. Az első év elteltével a bridgeporti egyház hivta meg, a mai Első Egyház, amelynek első templomát és lelkészlakását ő építette. Itt kezdte meg az Amerikában legelső magyar nyári iskolát, amely azután történelmi fontosságú intézménnyé vált az amerikai magyarság életében. 1903 októberében a pittsburghi egyház iktatta be lelkészi hivatalába. Ezen a fontos helyen 18 esztendeig dolgozott, munkájába felölelve az akkor még nagy magyar vidék missziói tevékenységét is. 1921 júliusában távozott innét, hogy attól kezdve a Református Egyesület tagsága által alapított ligonieri Árvaház vezetője legyen. Mikor ennek az intézménynek munkája kibővült az agg- menházzal, ennek vezetésével bízták meg. Ebben a munkakörben maradt egészen feleségének haláláig, ami 1942 februárjában következett be. Ettől kezdve Sárika leányával élt, aki jelenleg a south-chicagoi ref. egyház társadalmi munkása s aki hűségesen gondját viselte
