Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK lapja 5 "CSENDESEDJETEK EL..." , „ - Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc —_ .j. MIBŐL ÉLSZ? Elmúlt husvét ünnepe. Azért imádkozzunk, hogy husvét utáni keresztyének legyünk. Olyanok, akikkel együtt van a feltámadott, élő Jézus. Olyanok, akik az Ő segítségével boldogan teszünk bizonyságot: “Hála legyen Istennek, aki diadalmat ad a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Hogy lehetünk diadalmas, husvét utáni keresztyének? Ügy, hogy ha van életünkben erőforrás, amiből újra és újra meríthetünk. Mi volt a Jézus győzelmének egyik titka? A Zsidókhoz irt levél ad feleletet erre: “Jézus.... AZ ELŐTTE LEVŐ ÖRÖMÉRT, semmibe sem vette a gyalázatot, keresztet szenvedett és az Isten trónjának jobbjára ült.” Zsid. 12:3. AZ ELŐTTE LEVŐ ÖRÖM! A Gecsemáné kertben, a megaláztatásban, megostoroztatásban, a Fájdalmak Utján, a Golgotán, nem látta amin keresztül ment, hanem az előtte levő örömre nézett! Hogy mindezekben Isten akaratát cselekszi! Hogy a gyalázaton, fájdalmakon, halálon át az Atya felé megy! Azt is látta, ami körülötte volt, azt is érezte, ami testét-lelkét megsebezte. De ezeken túl az édes Atyát látta. Ő reá nézett! És győzött! Miből élt? miből merített erőt? “Az előtte levő örömért, semmibe sem vette a gyalázatot, keresztet szenvedett és ISTEN TRÓNJÁNAK JOBBJÁRA ÜLT.” Miből élsz? Egy kis gyermek elesett, megütötte magát. Keservesen sirt. Az édesapa karjaiba vette és felvitte a hálószobába. Ágyacskájába fektette. Idő múltán felment hozzá megnézni, hogy mit csinál a gyermek. Édesen aludt. Két kezével keblére ölelte egyik játékát. A könnycseppek még fel se száradtak. Arcán ültek. De ő, keblére ölelve játékát, csendesen aludt. Mindnyájunknak van valamink, vagy valakink, akit keblünkre ölelünk. Mindnyájunk életében van valami, ami erőt ad. Talán vágy, terv, álom, gyermek, szerető szív, kötelesség, hit, önfeláldozó szeretet. De a legértékesebbet a feltámadott Jézus adta. A feltámadott Jézus adta azt a teljes bizonyosságot, hogy van.Isten! Uralkodik az Isten! Nem a bűn, gonoszság, hanem a szeretet és igazság győz! Nagypéntek után Husvét, a halál után élet következik! Eljön a harmadik nap. Előbb-utóbb, de mindig eljön a harmadik nap! Isten győz! Megpróbáltatáson, szenvedésen, halálon át hazafelé, Atyánkhoz megyünk. “Csak Te hozzád, Uram, mind közelebb!” * Ápril 14.-én volt 38 éve, hogy a modern technika pompás alkotása, az úszó tündérpalota, a Titanic nevű hajó, első utján, jéghegybe ütközött és elsülyedt. Az összeütközés után kétségbeesve próbáltak menekülni. A félelem miatt sírtak, fejüket vesztve jajgattak a megrémült utasok. Egyszer csak a legnagyobb veszedelem perceiben, a hajó zenekara játszani kezdte az azóta világhírűvé lett éneket, “Istenem Te hozzád, mind közelebb. Habár súlyos kereszt nyom engemet. Lelkem e dalba’ van: csak Te hozzád Uram, csak Te hozzád Uram, mind közelebb!” Csendesség, békesség szállta meg a sziveket. Elmúlt a félelem. Több százan, egymást átölelve, “Istenem Te hozzád mind közelebb....” hangjai mellett, nyugodtan mentek, a hajóval együtt, a hullámsírba. Mi adott erőt? Az ének nyomán Istenre döbbentek. Az világosodott meg előttünk, hogy “Te hozzád, Uram, mind közelebb”, a halálon át, Te hozzád közelebb! AZ ELŐTTÜK LEVŐ ÖRÖMÉRT — elszenvedték a halált! * Istvánt megkövezték. Mikor zuhogott a kő, megsebezte arcát, homlokát, István arca ragyogott, boldog békesség öntötte el. Ajka imára nyilt: Atyám! ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! Imádkozva, boldogan mosolyogva halt meg. Miért? “Látom a megnyílt egeket és az Emberfiát az Isten jobbján állni!” Látta Jézust! “AZ ELŐTTE LEVŐ ÖRÖMÉRT SEMMIBE VETTE....” * Pált és Silást elfogták, megbotozták, börtönbe zárták. Hátukon kihasadt a bőr, végigfolyt a vér. És egyszer csak, az esti csendességben, a börtönt Istent dicsőítő ének tölti be. A többi rabok felfigyelnek. A megbotozott, bilincsbe vert apostolok hálaadó éneket zengtek. Miből élsz? Mit ölelsz kebledre? “Mélyebbre Benned, mélyebbre még, nem kell a földön semmi egyéb. Krisztus, a szivemet tárom eléd....” Fogadd el, lakozz abban, hogy igy élő víznek forrásai fakadjanak fel lelkemben és erőt nyerjek az élet harcában való győzelemre. Miből élsz? “Nézzünk Jézusra, aki az előtte levő örömért, semmibe sem vette a gyalázatot, keresztet szenvedett és az Isten trónjának jobbjára ült.... Gondoljatok azért erre,... hogy meg ne lankadjatok lelketekben és el ne csüggedjetek.” Istenem! adj olyan hitet, hogy mikor látom az élet megpróbáltatásait, ne csak ezeket lássam, hanem ezeken túl Jézusra nézzek.... Te reád.... és tudjak bízni.... remélni.... győzni.... nap- ról-napra, Istenem, Te hozzád mind közelebb menni. Dr. Újlaki Ferenc
