Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK lapja 3 Mert bár Egyházunk alkotmánya értelmében teljes jogunk van ennek az Egyházkerületnek a fenntartásához, mégis lehetne-é ahoz ragaszkodnunk még akkor is, ha sohasem teljesiti a reá váró kötelezettségeket? Lehetetlen, hogy ne bántana még bennünket is, ha magyar nevünkre folytonosan csak szégyent hozunk. Itt hát az ideje, hogy megembereljük magunkat és jóvá- tegyük eddigi hibáinkat, mulasztásainkat. A Keleti Egyházmegye gyűlésén résztvett lelkészeket és egyházi képviselőket meg lehet vádolni azzal, hogy tulmerész tervet tesznek az Egyházkerület tárgyalási asztalára; de hát a régi magyar közmondás azt tartja, hogy “aki mer: az nyer”. AKIK HITBŐL ÉLNÉK Harminc évvel ezelőtt egy amerikai misszionárius megállott Simmabuke faluban, Okinawa szigetén. Nem sokáig időzött ott, Japánba igyekezett. De mikor tovább ment, ott hagyott egy pár megtért embert meg egy Bibliát náluk. A két megtért ember két testvér volt, Soszejkína és Mozson. Az azóta eltelt harminc év alatt ezek a szigetlakok sohasem láttak több misszionáriust, sem keresztyén embert. Mégis ők ketten élővé tették a Bibliát a maguk falujában. Mert amikor olvasták, felfedezték benne azt a Személyt, akihez hozzámérhetik az életüket és azokat az egészséges életszabályokat, amikre ráalapíthatják közösségük társadalmát. Amikor megértették felfedezésüket, tanítani kezdték népüket. Hamarosan minden lélek keresztyénné lett falujukban. Soszejkína lett a falu bírája, Mozson testvére pedig az iskola igazgatója. Abban az iskolában minden nap olvasták a Bibliát. Soszejkína kormányzásának is a Biblia szabályai adták meg a törvényét. Ez a könyv lett az ő irodalmuk, erkölcsi szabályozójuk, legfelsőbb bíróságuk. Hatása alatt régi pogány szokásaik egyszerűen megszűntek. Helyüket a legtisztább keresztyén demokrácia foglalta el. Ezt a demokráciát a szigetet megszállott japánok semmiképpen nem tudták megérteni. — Harminc év múlva odaérkezett az amerikai hadsereg, most a második világháború alatt. Minthogy a falu pontosan útjukba esett, rövid ideig hombázták is. De amikor előőrseink a falu szélére értek, egyszer csak hirtelen megállották, amikor két öreg ember lépett elibük, meghajtotta magát és beszélni kezdett. A tolmács hamar elmondta, hogy mint keresztyén testvéreket köszöntik őket a falu vénei. Hallották, hogy amerikaiak jönnek; ráemlékeztek arra, hogy az ő hittérítőjük is amerikai volt, és bár ezek a mai amerikaiak másképpen közeledtek hozzájuk, mint az a régi hittérítő, mégis nagy örömmel köszöntik őket. — Az előőrs a tábori lelkészért küldött. Vele együtt tisztek is odaérMi pedig azért hozzuk ezeket a terveket a nyilvánosság elé, hogy aki ezeknél jobbakat tud: legyen módja azokat is odaterjeszteni az Egyházkerületi Közgyűlés elé. Hogy ráébredjenek a vezetők, meg azok is akiket vezetnek, arra a fájdalmas elmaradottságra, aminek az áldozata volt eddigi egyházi életük, — és lássák meg, hogy igenis vannak kivezető utak ebből a keserves elesettségből. Aminek a vége az lett volna, hogy haladáshoz szokott gyülekezeteink és lelkészeink előbb-utóbb otthagyták volna a Magyar Egyházkerületetet és átmentek volna olyan Egyházkerületbe, ahol jobban megtalálták volna az életük kifejlődéséhez szükséges alkalmakat. Ezt kell megelőznie Egyházkerületünknek. Ezért van szüksége megújító reformokra. keztek. Együtt járták be a falut — és elálmél- kodtak azon, amit ott láttak. Makulátlan tiszta otthonokat és útcákat láttak, egészségnek és boldogságnak, értelmiségnek és jólétnek igazi paradicsomi állapotát. Mindez annál meglepőbb volt, mert már ismerték Okinawa sziget többi falvait — azoknak leírhatatlan szegénységét és tudatlanságát és irtóztató piszkosságát. Ezekkel szemben Simmabuke falva úgy ragyogott, mint ékes gyémánt a szemétdombon. — Soszejkína és Mozson ‘látták az amerikaiak nagy meghökkenését. Alázatosan meghajoltak előttük: “Sajnáljuk, hogy mi olyan elmaradott nép vagyunk. Mi megpróbáltuk követni a Biblia tanításait és úgy élni, mint Jézus élt. Talán ha ti megmutatnátok nekünk, hogyan kellene jobban csinálnunk....” — Az amerikai tisztek álmélkodva járták be az egész falut. Egy hadviselt őrmester váltig vitatkozott önmagával: “Sehogysem tudom megérteni, hogy mindez abból az egy Bibliából, meg attól a két öreg embertől indúlt volna ki, akik úgy akartak élni, mint Jézus.” Majd gondolkozás után csöndesen így folytatta: “Bizony úgy látszik, hogy mi rossz fegyvereket használunk, amikor meg akarjuk változtatni a világ ábrázatját!” A tisztek kezükbe vették a harminc éves öreg Bibliát. Kívánságukra Soszejkína olyan tisztelettel emelte le azt az állványáról, mint amilyen tisztelettel mi vennők kezünkbe a mi Függetlenségi Nyilatkozatunk eredeti példányát. Megviselt, kopott könyv volt már az; lapjainak széle megrójtosodott a sok használattól, fedőtáblái már majdnem leszakadtak. Nem tudtak olvasni belőle, csak egyetlenegy sort: “Nyomtatta és szétosztotta az Amerikai Biblia-Társulat.” Ez volt a szabadság tankönyve, ami uj világot teremtett Simmabuke falujában. — Vájjon ha ugyanúgy szétosztanák az egész világnak és mindenütt úgy hallgatnának rá: nem tudna mindenütt ugyanilyen uj világot teremteni és békességet mindenki számára?! (A Biblia-Társulat hivatalos lapjából.) "í
