Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-10-01 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 UTAZÁS SZÉKELYORSZÁGBA Ki ne szeretne utazni? Ki ne vágynék háta megett hagyni a mindennapi élet robotos egyhangúságát, hogy a világ szebbnél-szebb tájait bekalandozza? Legjobb otthon, nagyon igaz, de az emberi léleknek életszükséglete az, hogy olykor-olykor kitörjön korlátozottságának bilincseiből s mint szabad madár bekeringőzzék messze vidékeket és megérezze azt, hogy mily csudálatos otthont teremtett számára az Isten. De közülünk hányán tehetjük meg, hogy valóban utazgassunk? Legtöbben csak annyit tehetünk, hogy lélekben utazgatunk: mohón faljuk az útleírásokat s képzeletben bejárjuk azokat a földeket, melyeket tehetségünk hiányában személyesen nem látogathatunk meg. Ez kétszeresen értékesebb a valóságos utazásnál, mert kevesebbe kerül s kényelmes divány-paripán az utazás ezeregy kellemetlensége nélkül lehet végigélvezni a túrát és mert a lélek nem csak a saját képzeletének tárházából merit, hanem bőven meggazdagodhat az utazó fantáziájának, meglátásainak sokaságából is. Ezért is nagyon értékes az a csinos kiállítású könyv, mellyel Péter Antal fairfieldi református lelkész lepte meg az amerikai magyarságot a napokban. A cime: UTAZÁS SZÉKELYORSZÁGBA s a tartalma szinte meghatározhatatlan: úti karcolatok arról a nevezetes csoportos hazautazásról, melyet Református Egyesületünk rendezett Magyarországra 1938 nyarán, — de ennél mégis több e könyv. Jól látja ezt meg Egyházkerületünk ügyésze, Fodor József, aki előszót ir a könyvhöz: “A leírásokban iró, bölcsész és ihletett költő szól hozzánk olyan hűen, hogy azok, akiknek nem adatott meg a hazalátogatás lehetősége, szinte látják a mozgó szereplőket s úgy érzik, hogy otthon vannak vele a régóta sóvárgott ősi földön.” Ez a könyv egy mélyen érző magyar szív bizonyság- tétele, testamentuma. Elmondja a jeles iró, hogy micsoda fogadtatást kaptak Hegyeshalomnál s micsoda érzések töltötték keblüket a magyar földre visszatért amerikai magyaroknak. Leírja, hogy Budapest, a világ legszebb városa, milyen magyar díszben várta őket. “Mintha a csillagok gyűlésre gyűltek volna össze a Duna vizére és kápráztató fényességüket szétszórták volna a bámulóknak,” írja egy helyen. Elvisz bennünket aztán a hires Debrecenbe s a még szebb és kedvesebb Hortobágyra, ahol magyar pásztoremberek, pulikutyák és csikósok között hallgatják a meséket a múltról, Rózsa Sándorról s a többiről és a múlt belevegyül a jelenbe. Az olvasó is elszállt már egészen s ott él velük, ősei hazájában s megittasodva ábrándozik, hogy — mi lenne, ha most valóban ott lennénk ?! De megyünk tovább Sárospatakra, Miskolcra, Lillafüredre és még tovább : szép Erdélyországba. Ez az iró igazi hazája, amint mondja. Itt otthon érzi magát. Egyedül itt. Ide jár vissza sóvárgó lelke, itt megpihen és felfrissül. És amint gyönyörködik a régi tájakban, sir a szemei elé táruló tragédiák egész sorozata felett, ölelkezik az atya- fisággal, eszi a régi székely ételeket, büszkélkedik országa kincseivel, csudálja lelkét és imádkozik jövőjéért, mi, akik csak a történelemből és az erdélyiek regéléséből ismerjük Erdélyországot, elhatározzuk, hogy Isten segítségével ide valamikor el kell mennünk. Nekünk is közünk van e földhöz és ehez a néphez: atyafiak vagyunk. Édes nosztalgia támad szivünkben: járni azon az ősuton, melynek taposása nyomán kialakult lelkünk egy titokzatos múltban s ujra-ujra szivni a levegőt, mely évszázadokon táplálta és formálta szivünket. Az iró lelkében is megelevenedik a múlt — nem csupán a történelemé, az ő múltja is: boldog gyermekkora, könnyed, tréfákkal telitett diákkora és az a sötét trianoni kor, amikor ádáz kezek szaggatták szét a rokonság aranyszálait és megnyitották a magyar szivek vérző csapjait. Elmondja honnan jött az iró, miért vett vándortáskát kezébe, hova ment és merre járt, mi történt Mexikóban a bus vándormagyarok seregében s hogy mi mindent bir el a székely lélek. Mi pedig le nem tesszük Péter tisz- teletes könyvét, nem tudjuk letenni, mert félünk megszakad az érdekfeszitő utazás s amikor végre az utolsó laphoz s annak utolsó betűjéhez érkezünk, felsóhajtva mondjuk: áldott az a szív, amelyik diktálta e lebilincselő leirást, áldott a kéz, amelyik irta. Vérszegény amerikai-magyar irodalmunknak valóban nyeresége e könyv. Minden magyarnak el kell olvasnia. Meg is lehet rendelni a szerzőnél. (Rev. Anthony Péter, 901 Kings Highway, Bridgeport, Conn.) Ára csupán egy dollár, melynek fele a költségek fedezésére, a másik fele pedig a fairfieldi református egyház uj templomalapjára megy. Dr. Tóth Béla. GYÁSZÁBAN FORDULJON BIZALOMMAL BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZÉSI RENDEZŐ ÉS BALZSAMOZÓHOZ, 3929 LORAIN AVENUE CLEVELAND, OHIO M Eirote 3075
