Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-10-01 / 19. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Journal of the Reformed Hungarians of America Founded in 1900 Published semi-monthly Official organ of the Hungarian Reformed congregations and their Hungarian Synod Publication office: EXPERT PRINTING CO. 103 Hazelwood Ave., Pittsburgh, Pa. Editor and publisher: ALEXANDER TÓTH, D. D. Hungarian Secretary of the Board of National Missions of the Evangelical and Reformed Church 55 N. West End Avenue, Lancaster, Pa. All correspondence, articles or subscriptions are to be sent to the address of the editor and publisher. Co-editors: Rev. Barna Dienes, A. M. Rev. Géza Takaró, D. D. Prof. Geo. S. de Rényi, M.D. Rev. Francis Újlaki, D. D. Art editor: Árpád Tarnóczy Subscription rates: In the United States: $2.00, in Canada: $2.50, elsewhere $3.00. — Ten cents a copy. Entered as second class mail matter June 4, 1938, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3, 1879. Acceptance of mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. ŐSZI MONOLOG Hallod?... Megint az ősi jaj: a páncélfényü őszi varjak: a nyár füzéből perje-raj, amit az őszi szél kavargat. Látod, ha most elomlanál borzongató magányu réten, s kisérgetőd, a gyors halál, befogná kék szemed sötéten, itt pásztor nem találna rád, mig hó után a sás kisarjad, csak a fekete szerenád, a páncélfényü őszi varjak. “Milyen fehér!” — Milyen fehér!” rikácsolnák nagyélü csőrrel. “Enyém a szív!” — “Enyém a vér!” s lecsapnának nagyivü körrel. Kutatgatnák berzenkedőn, hol áll a véred régi vedre, s szállnának érte vad mezőn páncélos, szárnyas ütközetre. S ha lent eldőlt az ütközet, felcsapnának széltől kavarva, s száguldva vinnék holt szived a villám tálán zivatarba! Áprily Lajos. átalakulások, amiken keresztülmegyün'k, — hanem az Egyháznak az a roppant mozgalma, aminek az a célja, hogy megvalósítsa a Krisztus testének egységét. Az őkümeni'kus mozgalom a lelki világnak a legnagyobb eseménye korunkban. Amikor megszűnnek az egyházak és létrejön helyükbe az EGYHÁZ. Kül- és belmissziónak egyaránt ez a reménysége, egyedül helyes célkitűzése. És a mi saját külön helyzetünknek is az egyedüli biztató reménysége. Milyen más lesz az egyházban folytatott munkánk, ha nem a helyi gyülekezeti élet fenntartását próbáljuk biztositani, hanem ebbe a világtestbe, a Krisztus élő testébe oltjuk bele magunkat tagokul. Ha nem egyháztagok próbálunk csak lenni, hanem Krisztus-tagok. És nem pénzért próbáljuk megvásárolni az IDV-HÁZBA való bemenetelünket, — akárcsak a Luther idejében a pápa által áruba bocsátott bűnbocsátó-cédulákat, — hanem mindenestől átadjuk magunkat Annak, akinek a tulajdonai, véren megváltottai vagyunk: a mi Urunk Jézus Krisztusnak! * A gonosz szőllőmunkások saját maguknak akarták megtartani a szőllő termését, — pedig az a szőllőnek a Gazdáját illette meg jogosan. És mikor hiába kérte tőlük, nem hallgattak rá, hanem még a követeit is megverték, elkergették, a saját Fiát is megölték: mit cselekedett a szőllőnek az Ura? Elvette tőlük a szőllőt és másoknak adta. Elvette a zsidóktól. Elvette Rómától. Mindegyiknek a papjai maguknak akarták tartani a szőllő termését. Sokat elvett már tőlünk reformátusoktól is. Hogy megtarthassuk azt, amit még a kezünkben hagyott: meg kell tisztítanunk minden gaztól, minden dudvától, hogy igazán Ízes gyümölcsöket teremhessen, és pedig nem nekünk, nem az Egyháznak, hanem Isten Országának, magának a szőllő Gazdájának, a Mindenható Istennek. Akinek van füle a hallásra, hallja meg. Dr. Tóth Sándor. Jegyzet. Ez a cikk csak bevezetés kíván lenni ahoz a cikksorozathoz, amit a Magyar Egyházkerület határozata értelmében félelem nélkül és bátran elkezdünk, miután eddig hiába vártuk, hogy más kezdje el. Nagyon kérjük azonban olvasóinkat, hogy ha helyeslik ezeket az írásokat: ne sajnálják a fáradságot és tudassák azt velünk. Föltétlenül szükségünk van arra, hogy tudjuk azt, hogy mit várhatunk. Nem a magunk számára, hiszen azt előre tudhatjuk s tudjuk már régóta; de Urunk ügyének érdekében. Ha valamikor, most szól a Mózes kiáltása mindnyájunkhoz: “Aki az Űré, ide hozzám!”
