Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-08-01 / 15. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA te a germantowni harangöntőt (John Wilbank.) A törvényszék a város javára döntött, de a harangöntő rábeszélte a városi tanácsot, hogy csak maradjon ott a régi harang “emléknek.” Egy pár évvel (később, 1841-ben, egy Bostonban gyülésező társaság ((Friends of Freedom) könyvecskét adott ki a rabszolgaság ellen, melyben Pennsylvania állam székházának megrepedt harangját elnevezte SZABADSÁG HARANGJÁNAK — LIBERTY BELL! E név egyszerre népszerű lett... és a név népszerűségével egyaránt növekedett a harang történelmi értéke és fontossága. Ma már ez a LIBERTY BELL drága történelmi emlékmű, szimbóluma annak a SZABADSÁGNAK, amiért a pionirok harcoltak és haltak. E harang lelkes buzgóságot adott és ad leigázott népeknek; e harang, némasága dacára, hirdeti a világ legnagyobb szabadságát: A VALLÁS- SZABADSÁGOT. * Kedves brownsvillei Testvéreim! Ma, 1941 julius 4-i'kén, a szabadság nagy ünnepén hálákat adhatunk, hogy itt a SZABADSÁG születésnapján felavathatunk egy újabb harangot a vallás szolgálatára és annak igaz szabad gyakorlatára. Itt állunk Isten szent színe előtt: magyar emberek, akik Magyarországon születtek; magyar emberek, akik itt születtünk magyar szülőktől; magyarok, akik könnyező szemmel nézünk át Kossuth Lajos, Tisza István vérző földjére; magyarok, akik büszke hűséggel fogadjuk el és követjük Washington Györgyöt és Lincoln Ábrahámot; magyarok, akik Istenben vetett bizoda- lommal építettünk magunknak templomot és avatunk fel Isten Országa szolgálatára egy újabb harangot, — mi AMERIKAI-MAGYAROK itt állunk, MERT EZ A MI VÁGYAINK TELJESÜLÉSE. Itt állunk, mert Istennek hálás gyermekei vagyunk. Amikor kijöttünk ez idegen országba, Isten mellettünk volt! Mig kerestük mindennapi kenyerünket, a bányák mély sötétjében, a gyárak veszélyében, Isten mellettünk volt! Amikor bérelt vagy kölcsönzött templomokban énekeltük el jó anyáink által tanított zsoltárunkat: Szivemet hozzád emelem: — Isten mellettünk volt! Igen, minden küzdésünkben, minden megpróbál- tatásuknban, Istenünk mellettünk volt! Igen, kedves tesvéreim, itt állunk, MERT ISTEN IS ÍGY AKARJA és mi is mint az Ő hálás gyermekei igy akarjuk! Harangot avatunk Isten országának, hogy az a harang, a MI harangunk, A MI MAGYAR HARANGUNK, hívjon bennünket s kedveseinket imára, zsoltár-éneklésre, hívjon bennünket boldog esküvőre, örömteljes keresztelésekre, hívjon bennünket akkor, mikor gyarlóságunk a szivünkre-lelkünkre nehezedik s részesülni kívánunk az Úrvacsora áldásaiban, és néha-néha hívjon bennünket a nyitott koporsóhoz, mely csak azért nyitotta meg száját, hogy elrabolja valamelyik kedvesünket! Harangot avatunk, hogy az hívjon bennünket Isten országának szolgálatára, annak a szabadságnak a szolgálatára, amely szabadságban és szabadság által imádhatjuk Istenünket ez uj hazában és amely szabadság biztosítja számunkra az Evangélium tisztaságát és az által az örök életnek drága koronáját. Igen, keresztyén testvéreim, Szabadság Napján harangot avatunk Isten Országának szolgálatára. Adja a mi jó Teremtő Atyánk, hogy amiképpen ez az ország is uj működést és előhala- dást kezdett a szabadság utján 165 évvel ezelőtt: úgy most ez uj harang hangjait hallva, a brownsvillei magyar presb. egyház is újabb és szentebb életet kezdjen és haladjon mindszüntélen előre Isten kegyelmében, Krisztus szeretetében és a Szent Lélek közösségében... Amen. Dr. MAKKAI SÁNDOR ÍRÁSAIBÓL: * A reformáció öröksége, evangéliumi szelleme az élet minden pontján ellentétben áll a mi korunk szellemével. A ius reformandi ma nem csak jog, hanem kötelesség. SZAKÍTANI KELL MEGALKUVÁSAINKKAL, hogy legyünk csakugyan tényezők a világban. Régi vád, hogy a protestántizmus minden ok nélkül való tiltakozás — de mi ez ellen is tiltakozunk, mert ez a tiltakozás egy nagy pozitív ügyért, az evangéliumért van s éppen ezért a mi pozitív törekvéseinket nem engedhetjük megfojtatni a világ szellemétől. A jobbatakarást, az újat, a reformációt pedig önmagunkon kezdjük meg. * Nincs az Ó-testamentumnak egyetlen prófétája sem, aki ne korának szellemével szemben lépett volna fel. A farizeusok és Írástudók, akik ellen Krisztus harcolt, koruk felfogása szerint a legtiszteletreméltóbb emberek voltak. * Nem lehetne-e megtenni, hogy az evangéliumi keresztyének maguk között tényleg lebontsák a társadalmi válaszfalakat és keresztyének legyenek? Pia igaz, hogy mi egy hitben vagyunk, testvérek vagyunk, akkor elsősorban ez a sorsazonositás a kötelességünk, hivatásunk és missiónk. Mert, ha mi egymás között nem valósítjuk meg, hogyan kívánhatjuk a világtól, hogy a jogi rendben megvalósítsa? Mert az evangéliumban van a mi becsületünk és jövendőnk !
