Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)

1941-07-01 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 NŐK ROVATA: LEVÉL AZ ELADÓ LÁNYHOZ ÉDESANYÁK FIGYELMÉBE! Irta: Ssenttnihályiné SZABÓ MÁRIA Eladó lány...! Milyen furcsa, szinte pogány hangzású ez a szó. Szinte lányvásárokat lát maga előtt az ember s csodálkozik: hogyan tudta elfo­gadni ezt a fogalmat egy olyan büszke, lovagias faj, amely a hitvest a legszebb szóval, a feleséggel tisztelte meg. De csak addig idegen ez a szó, mig bele nem mélyediink. Hiszen végül is, az egész élet adás és vevés. Munkát adunk a megélhetésért, szeretetet a szer etet ért. S ha igy nézi ezt a szót. már nem is fáj annyira, amit nagynénje mondott: itt van ez a nagy, eladó lány s nem jön érte senki. . . Kedves kislányom, leveléből kisír egész szo­morú, fiatalsága. Érzem, mennyire örömtelen, sivár volt az, mig eljutott odáig, hogy a maga erejéből tartja fenn magát. De most már ott tart. hogy megkeresi szerény szükségleteit s nem kell elfogad­nia szegény szülei támogatását, hanem még Maga segítheti a dologba belefáradt öregeket. Ne fe­lejtse el, hogy már ez is nagy lépés a boldogság felé. — Isten különös kegyelme, hogy idáig ve­zette. S az “eladó” szó. . . Talán azért fáj kétsze­resen, mert titokban Maga is úgy érzi, hogy még mostani nehezen kiharcolt életformája sem az igazi. Bizonyosan szorgalmasan tanult, mig idáig eljutott, de közben azért mégsem az Íróasztal volt igazi célja. Titokban talán néha-néha látott egy közeledő férfiarcot, melegnézésü szempárt s érez­te, hogy simogató, támogató kézre is szüksége van. S még titkosabb percekben, talán csak álmá­ban arra is gondolt, ami a tehetősebb lányoknak egyetlen, de minden nő legigazibb célja: a saját otthon tűzhelyéről álmodott s a tűzhely körül ele­ven, tiszta és kedves gyermekek mosolyát kereste. Ne szégyelje ezeket az álmokat s ne keressen nénje szavai mögött sértő szándékot. A tegnap asszonya foglalta régies szavakba a mai lány sor­sát. Igen sok-sok leány várja, hogy szeretetért, becsületes munkáért szeretetet és támaszt adjanak már neki cserébe. S ahogy az idő fut, egyre kese­rűbben érzi, hogy elszökik minden lehetőség és ki­marad az életből, bár csinos, jó szorgalmas és ta­karékos. . . Különösen 24—25 éves korban jön ez a keserű érzés, aztán még egyszer felbukkan a harmincas évek derekán. Ilyenkor torzul fáradttá és színtelenné a ked­ves női arc: Ez a két fordulópont váltja ki a dacot, néha kétségbeesést. Pedig mindkettő rossz tanács­adó. A dac sokszor lejtő szélére lódít s elrontott életek tanúskodnak arról, mi is következik, mikor a családi életre született lány “megpróbál úgy élni, mint más”. A könnyüvérüek, léhák és szerencsétlenek út­ját nyitja meg a dac s nem vezet el soha az igazi boldogsághoz. De a kétségbeesést is el kell távoztatni. Hivő lélekhez nem illő, szomorúságba kergető érzés ez. Ha megjelenik a leányszivben, elrabolja az arc minden báját, elveszi a hang csengését és idegenné változtatja át. Kétségbeeséssel sem lehet megtalálni a boldogság kapuját. Most joggal kérdezheti: mivel lehet hát? S higyje el, olyan könnyű és egyszerű, amilyen ne­héznek látszik a felelet: Hittel! Aki hisz abban, hogy a jó házasság nincs korhoz kötve, az türelmesen tud várni, mig elér­kezik életébe az igazi érzés. Az nem dobja oda magát az első jelentkezőnek, csak azért, hogy asszony legyen s nem fanyarodik meg sem a hu­szonötödik születésnap körül, sem a harmincas évek derekán. Nem fáj neki. ha fiatalabb lányok boldog menyasszonyságát látja s szeretettel tud lehajolni kortársai gyermekeihez is. Hisz abban, hogy még várnia kell s mikor eljön az, akire érdemes volt várni, megismerni a hangjáról, jóságos szeméről és erős kezéről. Azt aztán követi s eladja neki érzéseit, hogy cserébe csengő pénznél ezerszer ér­tékesebbet: szeretetet, támaszt kapjon. Ne szomorkodjék hát, kedves kislányom. A töprengés felszántja homlokát s idő előtt kiközö­síti a fiatalok közül. Higyjen Abban, aki mind­annyiunk sorsát irányítja és mosolyogjon, mert van rá oka. Hiszen dolgozhat, kereshet, takaré- koskodhatik s máris építgetheti jövendőjét. Min­den félretett fillér, minden összegyűjtött szükség­leti tárgy a tűzhelyhez vezető utat készitgeti. Ne törődjön azzal sem, hogy hivatalában két fiatalabb lány lett ez évben menyasszony. Lehetséges, hogy a jövő karácsony már asszonyi otthonában találja s különb, főképen pedig Magához valóbb férfi ol­dalán. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom