Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-07-01 / 13. szám
I Vol. XLI. No. 13 ____________________________________________ _____________1941 July 1 DRÁGA ÉLET, DRÁGA HALÁL EGY JÓ BARÁT FEJFÁJÁRA Irta: Dr. Takaró Géza. Haza küldjük e koszorút, ha útközben széjjel nem tépi a vihar és egyszerű virágait a tengerbe nem szórja ... A lévai ősi vár romjaitól, melyekhez gyermekkorának emlékei fűződnek, a kerepesi temetőben frissen hantolt sirjáig légvonalban még száz kilométer sincsen a távolság. Egy óra alatt kényelmesen átrepülhető. De ő a földön tette meg ezt az utat és 62 esztendeig tartott neki. Fárasztó ut volt, mert igen nehéz terheket kellett hordoznia. Fizikailag nem látszott valami erősnek, lékileg annál inkább az volt. Ebből nem csinált titkot, maga megírta. “Isten úgy vezette életemet, hogy már theo- lógus diák-korom óta missziói létektől áthatott emberek társaságában élhettem. Az első útmutatást és türelmes segítséget azoktól nyertem, a kik a hazai belmisszió úttörő munkájában történelmi jelentőségű kezdeményezésekben áldozták fel testi, lelki erejüket Krisztusért és egyházáért. Dr. Szabó Aladár és Dr. Szilassy Aladár voltak azok, akiknek kitartó buzgóságát közelről látva, ellenállhatatlan vágy támadt bennem felvenni Krisztus gyönyörűséges igáját...” * A budapesti theológia régi épületében ismerkedtünk meg. Ő két évvel idősebb volt, tehát előbb is végzett. De azért többé soha nem szakadtunk el egymástól. Mikor utolsó évemre jártam be a theológiára, bátyám távozása után őt helyezték Kőbányára helyettes-lelkésznek. Együtt laktunk a paróchián. Együtt jártunk be minden vasárnap este a skót missziói imatermében tartott istentiszteletekre és egyébb összejövetelekre. Szelíd, jóságos lelkének hatását naponként tapasztaltam. De nemcsak én, hanem mindenki, aki vele érintkezésbe jutott. Kőbányai asztaltársaságunkban, ahová étkezni jártunk, mindenki megszerette felekezeti külömbség nélkül. Legmeghatóbb volt azonban az a magatartás, amit az élet hajótöröttjeivel szemben tanusitott. íme egy eset. Egy vasárnap a késő éjjeli órákban értünk ki Kőbányára. Egy kerítés mellett a sötétben összeesett ember nyöszörgését hallottuk. Lehajolva kitűnt, hogy holt részeg. Én tovább akartam menni, de ő megállított. “Nem hagyhatjuk itt, mert reggelre halálra fázik.” Megfogtuk két karjánál fogva a piszkos, rongyos emberroncsot, próbáltuk felemelni, talpra állítani. A kerítéshez támasztva vallatni kezdtük, hogy hol lakik. Órákig tartott, mig ki tudtunk belőle venni valami tájékoztatást. Cipeltük utcáról-utcára, ki a sörgyáF7 Ä7 TTTOT QÓ 97ÄM AMIT ÖNNEK küldünk, testvérünk, — abban az E.Z. t\Li bHvbOU 1, ESETBEN, HA A CIMSZALAGJÁN JELZETT LEJÁRATI IDŐPONT AZ 1939-IK ÉV HAT UTOLSÓ HÓNAPJA KÖZÜL VALAMELYIKET MUTATJA. Vagyis ha az 1939-es szám előtt e hónapok valamelyike áll: July, Aug., Sept., Oct. vagy Dec. Ez esetben több számot nem küldhetünk Önnek, egyetlen egyet sem. Ha azonban azt akarja, hogy tovább is küldjük lapunkat és megküldjük Önnek befejezéséhez közeledő Jubileumi Emlékkönyvünket is: mindezt nagyon szívesen megtesszük, de CSAKIS ABBAN AZ ESETBEN, ha hátralékos előfizetését AZONNAL rendezi és LEGKÉSŐBB EGY HÉT ALATT be is küldi kiadóhivatalunkba. — Jövő számunkban ugyanilyen figyelmeztetést fognak kapni mindazok a hátralékosok, akik az 1940-edik év első feléről vannak hátralékban. Azután kerül sor, ugyanilyen módon, az 1940-ik évről hátralékos többi előfizetőnkre. — Ha hátralékát most nem tudná rendezni: irja ezt meg őszintén és kívánságára szivesen adunk további halasztást.
