Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-03 / 1. szám
2-ik old«! URAM! ÍME jövök, hogy teljesítsem AKARATODAT! Édes Atyám! Nyugodt szivvel léptem át az ujesztendő küszöbét. — Nyugodt szivvel, felemelt fővel nézek ebbe minden egyes újabb napnak, mert megtanultam, tudom azt, hogy Te, mindenható Isten, édes Atyám vagy, szeretsz engem, javamat akarod. Itthon édes Atyám hajlékában, vagyok e földi életben is. Jóságos, szerető édes Atya szeme kisér, keze vezet, szive szeret. Nem félek azért, hanem reménységgel, vágyakozó lélekkel várom az ujesztendő eseményei, örömei, szomorúságai, csalódásai, beteljesedései által a Te üzenetedet, felém hajoló szeretetedet. Hisz azoknak, akik téged szeretnek, mindenek egyformán javukra vannak. Add hát azt, amit adni jónak lát gondviselésed. Szivemnek csak egy kérése van, ezért imádkozom, hogy napról-napra elmondhassam: Uram! ime jövök, hogy teljesítsem a Te akaratodat! Addj erőt, hogy teljesíthessem minden napon, minden körülmények között! Jézusért, Ámen. Dr. Újlaki F. Vizkereszt t • Január 6-ikát az egyházi év ünnepnapjai között vizkeresztnek, vagy görög szóval epifániának nevezzük. A hagyomány szerint a napkeleti pogány bölcsek ekkor érkeztek meg a Jézus bölcsőjéhez, akiknek Isten Fia megmutatta dicsőségét (innen van az epifánia görög elnevezés.) Régen a magyarországi református egyházban ennek a napnak nagyobb jelentősége volt. Ha elővesszük azokat az énekeket, amiket “Szentek Hegedűje” címen az 1717 körül született Szőnyi Bén- jámin hódmezővásárhelyi református lelkipásztor irt, (aki a Ravasz püspök találó megjegyzése szerint az volt az énekszerzés terén, ami Szikszai György az imád- ságirás területén), találunk közöttük egy vizkereszti éneket, amely igy kezdődik: “Napkeleten egy csillag támadott, A Jézusnak tisztességet adott, Ezt követvén a bölcsek eljövének, Jézusért mindeneket elhagyák, Néki teljes tisztességet tevének. Pogányok közül az első zsenge, Jézust imád, amikor még gyenge, Ő dicsőségét a zsidók elrejték, írástudók s vének elhallgatják, E kövek kikiíltni nem felejték.” A magyar protestáns kalendáriumban január 6-ika ma is vörös betűvel feltüntetett ünnepnap, noha napjainkban .csak a lutheránusok ülik meg. A baj nem ott van, hogy a magyar reformátusok nem szaporítják az ünnepnapok számát január 6-ikának külön megtartásával, mert annak jelentőségéről a legközelebbi vasárnapon is meg lehet emlékezni, hanem a veszedelmes jelenség az, hogy elfelejtkeznek a nap intelméről. Január 6-ikán a megszületett Megváltó a távol napkelet pogány bölcseinek mutatta meg dicsőségét és nyilvánvalóvá tette, hogy ő minden emberhez jött. A pogányok megtérítése, a külföldi missziói munka január 6-ra vezethető vissza. Erről a keresztyén feladatról a magyarországi református egyház évszázadokon keresztül elfeledkezett. Úgy élt, mintha reá nem vonatkozott volna a parancsolat: “Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket.” Nem csoda, hogy az Amerikába kivándorolt magyar reformátusságAMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nak is kevés érzéke van a külmisszió iránt és ezen a téren szégyenletesen hátra maradtunk. Legtöbb gyülekezetünk éli a maga helyi világát és sokszor nem gondolunk arra, hogy az egyházközségi élet nem öncél, hanem csak eszköz a keresztyén feladatok megvalósításához. A kongregáci- onális gondolkodás nagyon beette magát magyar egyházi életünkbe és sok veszedelemnek szülő oka. Beteljesedett rajtunk az a közmondás, hogy a fától nem látjuk az erdőt. Vannak gyülekezetek, amelyek egész éven át egy dollárnyi perselypénzzel sem segítik az árvákat, noha jótékonyság gyakorlása nélkül a keresztyén élet halott. — Hány gyülekezetünk gondol arra, hogy a pogányok térítéséért is kell imádkoznunk és erre a célra adakoznunk? Jól ismerem a felsorolt kifogásokat: a gyülekezetnek adóssága van, alig bir a maga terhének hordozásával, az egyháztagok nem jól keresnek, stb. Tévedésünk ott van, hogy nem hiszünk az Ur Jézus Krisztusnak: “Adjatok és akkor nektek is adatik.” A jótékonyságra és pogányok térítésére nyújtott adomány nem szegényiti meg az egyházközséget, hanem a lelkeket meggazdagitja és nagyobbfoku adakozásra serkenti akkor, amikor a helyi egyház fentartásáról van szó. Sok bajunk, nehézségünk van, de annyira szegények nem vagyunk, hogy a Krisztus parancsával szembe helyezkedve az árvákra, pogá- nyokra egy centünk se legyen. Január 6-án pogányok zarándokoltak a Jézus bölcsőjéhez. Ő minden népnek Megváltója akar lenni. Hány millió pogány van, aki még nem ismeri Őt! Ne feledkezzünk meg a Krisztus parancsolatjáról: ha máskor nem, legalább vizkereszt táján imádkozzunk azért, hogy a betlehemi csillag a sötétségben ülő pogányoknak is felragyogjon és adakozzunk a külmisz- szióra! Ha már kalendáriumunkból hiányzik a január 6-ikának ünnepe, ne hiányozzék szivünkből! Nánássy Lajos AZ AMERIKAI MAGYARSÁG IGAZI MAGYAROS VENDÉGSZERETETTEL VÁRJA AZ ÉNEKKART A vendégszeretet mindig ősi jellemvonása volt a fenkölt szellemű magyar népnek. Az amerikai magyarság nem tagadhatja meg önmagát és mindenfelé, amerre Amerika földjén magyarok laknak, a saját vendégeiknek tekintik az Óhaza dalos követeit. Bár a hangversenykörut regdezőségéhez tömegesen érkeznek be az ebéd és vacsora meghívások egyetemektől, polgármesterektől, a Chamber of Commercek elnökségétől és az előkelő amerikai kluboktól, mégis a legbensőségesebbek azok az ünnepségek lesznek, amelyeken a hangversenyek magyar közönsége személyesen találkozhatik majd a koncertek után a dalosokkal. Az énekesek Magyarország minden részét képviselik. Minden éneksnek lesz egy jelvénye, amely mutatni fogja, hogy melyik megyéből, vagy városból származik. Igen sok amerikai magyarnak alkalma lesz saját földijével találkoznia. A legtöbb másod-generációs amerikai fiatal férfi és nő még soha sem találkozott egy budapesti egyetemről jövő fiatal férfivel. Most nemcsak eggyel, hanem közel ötvennel lesz alkalmuk személyesen találkozni és beszélgetni. Az 1938-as magyarországi Szent István évben, amikor majd tömegesen fog ellátogatni az amerikai magyarság az Óhazába, az Egyetemi Énekkar tagjai Budapesten örömmel fogják fogadni amerikai magyar barátaikat és boldogan fogják nekik megmutogatni az Óhaza szépségeit, különösen azoknak a . usod-generációsoknak, akik még soha sem juHak magyar földön. így az amerikai hang ersenykörut alkalmával kötött személyes ismeretségek hatása még hosszú évek múltán is éreztetni fogja a kedvező befolyását az Óhaza és Amerika magyarsága között. A hangversenyek rendezősége emlékfüzetet készít, mely 40 pompás nagy magyar- országi fényképpel díszítve fog megjelenni. Í zen füzet tartalmazni fogja az Énekkar által előadandó összes dalokat magyarul és angol fordításban. Bár ez a füzet meglepetésnek készül, munkatársunknak sike- ri lt annyit megtudnia, hogy ez lesz a legpompásabb magyar emlékkönyv. Minden iiangversenylátogató ingyen fogja ezt az emlékkönyvet megkapni, bár annak ára 50 cent lesz. A bethlehemi Lehigh University és a new brunswicki Rutgers University is beállottak azoknak az egyetemeknek a sorába, amelyek a budapesti énekeseknek ünnepségeket fognak rendezni. A Rutgers e- gyetem ingyen bocsájtotta rendelkezésre hatalmas termét, amelyben 5000 embr fogja a magyar zenét élvezettel hallgatni. A Lehigh egyetemről ma érkezett sürgöny szerint már csak 400 eladatlan jegy van a bethlehemi koncertre és igy előreláthatólag Bethlehem lesz az ötödik város, amelyben az összes hangversenyjegyeket kiárusították. Az amerikai lapok is megemlékeztek arról a hatalmas beszédről, melyet Judge Duch, trentoni magyar biró mondott a napokban az Énekkarról a tiszteletére adott nagy vacsorán. Judge Duch már kezdettől fogva nagy figyelemmel kisérte a hangversenykörut ügyét és mindent megtesz, hogy a trentoni hangverseny gyönyörűen sikerüljön. Beszédében kifejtette, hogy a magyar zenének hatalmas diadalutja különösen azért fontos, mert ez az amerikai magyarság megbecsülését rendkívüli mértékben fogja növelni az Egyesült Államokban. De ha a magyarság vezetői már 20-25 évvel ezelőtt hozták volna el Amerikába nagy énekkarainkat és zenekarainkat, akkor ő és az egész amerikai magyarság sokkal kevesebb nehézséggel megkiizdve, sokkal szebb eredményeket tudna felmutatni. Judge Duch talán ma sokkal több lenne, mint biró és igen sok trentoni magyar lenne jelentős és igen fontos állásban. Csak az egészen rövidlátó ember lehet annyira vak, hogy ne ismerje fel Judge Duch érveinek életbevágóan nagy igazságait. “AKIK A LEGSÚLYOSABB KERESZTET HORDOZZÁK A Református Lelkésznék Országos Szövetségének elnöke, Dr. Ravasz László- né. évekkel ezelőtt már “Gyorssegélyalap” létesítését látta szükségesnek az óhazai özvegy papné testvéreink nyomorának enyhítésére. A néhány héttel ezelőtt e helyen elhangzott felhívás nem maradt eredmény nélkül. Az eddig beérkezett összeget, 35 dollárt, azonnal továbbítottuk Budapestre Dr. Ravasz Lászlóné címére. Az adományok részletes kimutatása a következő: Dr. Takaró Gézáné $5, Dr. Újlaki Fe- rencné $5, Nagy Bertalan $5, Dr. Füzy Bé- láné $2, Pillisher Gyuláné $2, Makroczy Eleonora tortája kisorsolásából $5, Kocsis Lajosné $1, Dénes Gyuláné $1, Kovács Bé- láné $2, Szeghy B. Jánosné $2, Kruchio An- talné $1, Nyisztor Jánosné $1, Szabó An- talné $2, Bernáth L. Árpád $1. A gyűjtés folyik tovább. Kétszeresen ad, aki gyorsan ad. A jókedvű adakozót pedig szereti az Isten. TAKARÓ GÉZANÉ 344 E. 69th St. New York, N.Y.
