Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-03-31 / 13. szám

\ REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th ! September, 1936. t LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁRCIUS 31, 1937 No. 13 SZÁM Magyar husvét Irta: Herczeg Ferenc Az égen tavaszi felhők vitorláznak, a földön ezer ifjú élet cirpel vagy illatozik, csak az emberi szivekben tart még a tél. És hiába lángol a napfény, hiába énekelnek a húsvéti harangok: nem tudják fagyos bör­tönéből kiszabaditani az embert. Óvodába való mese, hogy valami gaz­dasági rendszer tette annyira gyötrelmessé mindannyiunk életét. És együgyiiség abban bízni, hogy élemedett urak, ha köríilülnek egy zöld asztalt, beszédekkel és megálla­podásokkal helyre tudják megint billente­ni a tengelyéből kizökkent világot. Sokkal nagyobb a baj, semhogy ku­ruzsló fogásokkal segíteni lehetne. Az átok akkor szakadt a világra, mikor a há­ború győztesei megismételték a régi, ször­nyű passiójátékot: előbb leköpték, azután megkorbácsolták, végül keresztre feszitet­ték az igazságot. Sutba került a Názáreti Jézus Krisz­tus egyszerű és örökvérvényii tanítása, hogy emberhez méltó élet csak úgy lehet­séges a földön, ha az emberek testvérek­nek tekintik egymást. A tanitást félre­dobták, mint az elnyűtt gyermekjátékot és az Európának nevezett sivatagban me­gint megbődült az'ősi fenevad. Megszó­lalt az állatember, akiről az hittük, régen végzett vele a haladó kor. A népek lelke megint négykézlábra ereszkedett, Isten gyermekéből visszazüllött ragadozóvá, aki társai szenvedéséből és halálából táplálko­zik. És a visszatért szörny — mily szé­gyene a civilizációnak! — minden fenevad­nál veszélyesebb, mert eszes és vakmerő, repülni tud és méreggázzal hadakozik! Az államok lelki hajtóereje Káin gyil­kos gyűlölete és ez üressé és kietlenné tette az életet, boldogtalanná az embert, a ke­serűség özönvizével árasztotta el a földet. Nézd meg az államférfiakat, nemze­teik representativ ménjeit, mikor munká­ban vannak! Sima álarcuk mögött az erőszak, a fosztogatás, a vérontás tervei lappanganak. Saját népeiket is megful- lasztanák, csak mások szabad levegőhöz ne jussanak. Amit ok barátságnak nevez­nek. az a közös gyűlölet egy harmadik el­len. A publicisták feladata, hogy rózsás hazugságokkal kendőzzék a vigyorgó ha­lálfejeket, a diplomatáké, hogy tetszetős neveket találjanak sötét gonosztettek számára. Soha senki sem beszélt annyit igaz­ságról, békéről, egyetértésről, mint ők, a- kik a kereszt, lábánál ültek és kockát ve­tettek a Megfeszített köntöséért. De szo­rongással tölti el és felháboritja őket a sej­telem, hogy ami halhatatlan, az egyszer fel fog támadni, hiába őriztetik majd kard­dal és kopjával a szent sirt. Addig nem tud meghalni az eltemetett igazság, mig akad akár csak egy halandó is, aki hisz benne és vágyakozik utána. Az igazság embere, legyen bár genezáreti ha­lászlegény, vagy tarzuszi sátorkészitő, egy­maga elég erős ahhoz, hogy porba döntsön egy ellenszegülő . . . világbirodalmat. A sors azt a kötelességet ruházta re­ánk, árva magyarokra, hogy katonái le­gyünk az isteni igazságnak. A mi zász­lónk az élet jelképe; a mi fegyverhordo­zónk az idő géniusza; a mi sorsunk a szen­vedés. Ma együtt gyötrődünk az igazsággal, együtt vérzünk vele a föld alatt. De a kriptánkban is tudjuk, hogy odafenn csak akkor lesz megint napfény, élet és husvét, ha majd megnyílnak az élőhalottak sírjai. Mert hiába ravaszkodnak és okoskod­nak, hiába fegyverkeznek és szövetkeznek, hiába öltöztetik bíborba az ember-bestiát, hiába alkudoznak a sorssal és akarják be­csapni a végzetet, hiába hoznak törvénye­ket a napfény és a szélvihar ellen: az igaz­ság fel fog támadni és mi akkor üljük meg a mi magyar husvétunkat. Husvét jelképei Huvétnak legősibb jelképe a BÁ­RÁNY. Ez a jelkép a zsidókról maradt reánk. Ezen az ünnepen ugyanis az Egyiptomból való menekülés emlékére minden évben egy bárányt ettek. E bá­rány a Messiásnak volt előképe. A második jelképe husvétnak a PI­ROS TOJÁS. Ennek a jelképnek eredete a következőképpen magyarázható A ré­gi keresztyének olyan szigorúan tartották a nagyböjtöt, hogy még tojást sem ettek tartama alatt. A legelső nap, amelyen to­jást és húst ettek: husvét napja volt. E napon aztán tojással ajándékozták meg egymást szeretetük jeléül. E tojásokat piros sziniire festették be, Jézus kereszt­halálának emlékére. A tojásnak ezenfe­lül még igen szép jelképi értelme is van. A tojás a föltámadást szimbolizálja. A benne életrekelő kis csibe ugyanis maga töri föl a tojás falát és élve kerül ki abból. Épp úgy Jézus is önerejéből törte föl sir- ját és szállott ki belőle. A harmadik húsvéti jelkép a NYÚL. Ennek azonban nincsen semmi keresztény vallási vonatkozása, hanem német pogány eredetű. A régi germánok ugyanis po­gány hitük szerint azt hitték, hogy a ta­vasz kezdetekor Holda nevezetű pogány istennőjük sétát tesz a természetben és ez alkalommal két kis nyúl cipeli utána podgyászát. Minthogy a tavasz kezdete összeesett husvéttal, valahogyan a pogány- ból keresztyénné vált germánok a husvét­nak gondolatát összekötötték a nyullal. Újabban az üzleti szellem kihasználta ezt és nyúlás levelezőlapokkal, meg cukorszob­rocskákkal árasztja el a könnyen vezethető közönséget. A húsvéti jelképek köz\il tehát keresz­tyén jelkép a bárány és a tojás, a nyúlnak azonban semmi keresztyén értelme nincs. Az élet fejedelme újra hiv! A német fővárosban tömeg-gyűlésre hívogatott a háború előtt egy szellemes vi­tatkozó. Előadásának tárgya ez volt: “Élt-e Jézus?” A következő vasárnapra el­lenfele hirdetett ugyancsak Berlin legna­gyobb auditóriumában tömeg-gyűlést, a- melyen felelni akart a provokálásra. Azt várhatták volna, hogy előadásának ezt a címet adja: Jézus élt! — de nem ezt adta. “Jézus él!” Ez volt a válasza. Mert ez a dolog lényege. Hiába’ mondhatnám, hogy élt, hiába’ lennék meg­győződve eszményeiről, céljairól, azt kell mondanom az apostollal, hogy ha Krisztus föl nem támadott, hiába’ való a mi hitünk és a mi prédikálásunk. Az a kérdés, hogy él-e Jézus? Van-e garancia, van-e erő az Ő eszményei megvalósítására? Husvét volt Isten válasza erre a kérdésre. Minden nagy ember élete körül van véve legendákkal és gyakran babonákkal is. Nem csoda, ha például Jeruzsálemben nem is egy helyre mutatnak, mint ...Jézus sírhelyére és annyi darabját mutatják föl a világon Krisztus ...állítólagos igazi ...ke­resztjének, hogy egy egész kis erdő kike­rülne belőle. De az igazi hivő (nem ezek­ben keresi az ő vallásosságának igazi tár­gyát, nem a holtak között keresi az élőt. Az élő Jézus Krisztus a mi hitünknek di­csőséges tárgya. Őt keressük ez ünnepek­ben is, róla akarunk meggyőződést szerez­ni. Hozzá hívogatjuk magyar testvérein­ket, hogy megtanuljuk Tőíe: Nagypénte­ket és Husvétot nem azzal kell ünnepelni, hogy újra sopánkodjunk Jeruzsálem lako­sainak vaksága felett, méltatlankodjunk Judás és Heródes és Pilátus eljárásán, s az­után minden komolyabb elmélyedés nélkül harsogjuk a húsvéti énekeket; hanem úgy, hogy megkérdezzük magunktól, vájjon nincs-e részünk nekünk is, nincs-e ...része ennek a mi korunknak is a Krisztus által megtestesített örök igazságok megfeszíté­sében? Mikor a pálmalengető ünnepen a tö­meg azt kiáltgatta: Hozsánna! Hozsán­na! Éljen! — akkor Jézus a halál felé ha­ladt. Mikor pedig hatalmas kővel zárták le sírját és azt hitték, hogy Jézust örökre el­intézték, Ő triumfálva jelent meg, mint az élet fejedelme. Isten gondolatai nem a mi gondolataink és a nép szava nem Isten sza­va! Magyar nép, jövel, hallgasd velünk együtt Isten szavát. Isten gondolatait a modern emberhez, aki, saját magát soha ki nem menti a válságból. Dr. TAKARÓ GÉZA. m i

Next

/
Oldalképek
Tartalom