Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-03-24 / 12. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S-ik oldal ben nem az egyházközségeknek a presbT- triumai volnának csak képviselve a lelkész és egy-egy világi képviselő által, hanem az egyházi munka mindegyik . ágának volna egy-egy képviselője, mindegyik egyház- községből. Képviseltethetné magát az egyházközségi közgyűlés, ami tehát jelen­tené maguknak az egyháztagoknak a kép­viseletét, csak úgy, mint a presbitereket az egyháztanács kiküldöttje; képviseltethetné magát a vasárnapi iskola, már akár igaz­gatója, akár valamelyik tanítója, akár pe­dig bármelyik teljes korú növendéke által, ha az iskola őt bizt ameg ezzel; ez is nagy mértékben emelné az egyház e fontos szer­vének a jelentőségét. Egy-egy képviselőt küldhetnének a férfi, a női és az ifjúsági egyházi alakulatok együttvéve; rajtuk ki- vül természetesen tagjai volnának még az egyházmegyének mindazok a lelkészek és tanítók, akik az egyházmegye területén akár egyházközségeknek, akár a közneve­lésnek vagy közjótékonyságnak a szolgá­latában állanak. AZ EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉSEK Természetes dolog, hogy az ilyen össze­tételű egyházmegyének a munkája nem merülne ki a közigazgatás ügyeinek tár­gyalásával, hanem főfeladatának tekintené azt, hogy egységes módszereket dolgozzon ki és felügyeletet gyakoroljon az egyház- községek különböző tevékenységére nézve. Gyűléseink fele idejét bizonyára ezeknek a különböző testületeknek a csoport-tanács­kozásai foglalnák le, miknek megállapított eredményeit a közös gyűlések elé hoznák, ahol ezeken kivid az egyházmegye hatás­körébe tartozó egyházkormányzati ügye­ket is intéznek. Minthogy az uj alkotmány­ban az egyházkerületé minden törvényho­zási és bíráskodási tevékenység, ennélfogva az egyházmegye ily irányú munkája meg­lehetősen korlátolt volna. Amit azonban e téren veszítene; azért bőven kárpótolná az a nyereség, amit az egyházi élet terén tett előhaladása jelentene úgy magára az egy­házmegyére, mint minden egyes egyház- községére nézve. A kebelében működő erők eddig soha nem tapasztalt összefogására vezetne ezeknek ebben a magasabb egy­házi egységben egyesítése, ami véget vetne a mostani lehetetlen állapotnak, mikor min­den egyházközség külön kísérletezik ezek­nek a feladatoknak a megoldásával és na­gyon sokszor kénytelen abbanhagyni olyan munkáját, ami pedig egy másik egyház- községben kitünően bevált. Lehetséges, hogy lesznek olyanok is, a- kik az egyházmegye tekintélyének a csor­bítását fogják látni összetételének e terve­zett kiterjesztésében; pedig a mostani egyházmegye tekintélyét már aligha lehet csökkenteni, hiszen a tekintélyt semmi sem biztosíthatja jobban, mint elért eredmé­nyek, — ezeket viszont sokkal nagyobb mértékben lehetne várni ettől a sokkal szé­lesebb tevékenységű és még sokkal demok­ratikusabb összetételű testülettől. Már pe­dig bizony nem az elvesztett tekintélynek a mesterséges helyreállítására kell töreked­nünk, hanem az egyházi életünk minden munkájának a felfrissítésére, hogy a jövő­ben hasznosabb munkásai legyünk az Isten Országának, mint a múltban voltunk. (Folytatjuk). DR. TÓTH SÁNDOR. TÖRLÉS. — Az egyházkerület terve­zetéből a költségvetés utolsó sora az Ap­portionment törlendő, mint amely nem tar­tozik az egyházkerület költségvetéséhez. Hegyi Beszéd. XII MÁRCIUS 23.— BÖLCS ÉPÍTŐMES­TEREK. — Máté 7, 7—29.' Két fontos do­log van az Isten országa szolgálatában. Hallani és cselekedni. Nem hallani és be­szélni. Olyanok, akik hallanak és beszélnek, sokan lesznek. Aki hallja a szoros kapuról és keskeny útról szóló tanítást és meg is cselekszi azt, az a bölcs építőmester. Sokan cselekszenek úgy, mint a Jézus tanítványai, de ott van az alapvető hiba, hogy elmulasz­tották az életüket az ajtóhoz szabni, ame­lyik szoros és keskeny, de ez életre visz. A bölcs építőmester e tervezethez szabja magát, a tervezet pedig igy hangzik (13— 14. v.) : Bármennyire szép is a többi épü­let, nem veszi át az építtető, mert nem a tervnek megfelelően épült. * MÁRCIUS 24. — A SZEGLETKŐ. Efézus 2, 19—22. A szegletkő az épület azon része, melyhez az egész igazodik. Ez a szegletkő Jézus Krisztus. A ki Isten or­szágába be akar épülni, annak hozzá kell igazodnia. Áki ez ellen vét, az összezúzza magát. (I. Péter 2, 6—8). Aki pedig hoz­zászabja magát, az meg nem szégyenül. Kárhoztathatják a munkámat, az életemet, de ha az Krisztushoz mint szegletkőhöz igazodik, mindhiába. Vannak a Léleknek olyan gyümölcsei, amelyek ellen nicsen tör­vény (Gál. 15, 22.) Az a kérdés tehát, hogy a szegletkőhöz igazodik-e az életed? * MÁRCIUS 25. — MÁS FUNDAMEN­TUMOT SENKI SEM VETHET. I. Kor. 3, 9—16. A munkák és módszerek lehet­nek mások, a fundamentum azonban egy, mely vettetett, a Jézus Krisztus. Az a kér­dés, hogy ki mit épit rá? Hiszen sok min­dent építettek már a Jézus nevében és Jé­zus nevére. A szentpéter székesegyháztól az alkoholmentes étkezőig, a spanyol inkví- ziciótól az egyházi bálokig. Kinek-kinek munkája azonban tűzben jelenik meg s nyilvánvalóvá lesz, hogy ki mit épített. — Hiába dicsekedem én a munkámmal és szolgálataimmal, azok maradandó vagy múlandó értékét a már is égő vagy az eljö­vendő tűz próbálja ki. Akinek munkája megmarad, jutalmát veszi. Mi a maradan­dó? A láthatatlanok, a lelkiek maradan­dók, a láthatók mulandók. (TI. Kor. 4, 18). * MÁRCIUS 26. — AZ IMÁDSÁG CE­MENTJE. Lukács 11, 9—T3. Nincsen fontosabb kérnivalónk és nincsen drágább ajándéka Istennek, mint a Szentlélek. E- nélkíil minden munkának hiábavaló emberi erőfeszítés, melynek sohasem lesznek örök­kévaló eredményei. Sokan építik Isten or­szágát Lélek nélkül. Sokszor építem én is szokásból, kötelességteljesitésből, de ez olyan, mint amikor cement nélkül rakják egymásra a téglát. Nincsen mi összetartsa. eggyétegye . Hogyan vehetünk Szentlel- ket? Kérjétek, — mondja Jézus és megada­tik és éppen azért, mert ő mondja,, nin­csen jogunk kételkedni benne, hogy ez va­lóban igy is van. Azért, aki jó munkát akar végezni, mozdíthatatlan épületet építeni, az imádkozzék. * MÁRCIUS 27.— A BEFEJEZETLEN TORONY. Lukács 14, 25—30. Aki építeni akar, az csak egy célt tarthat szemei előtt: az épitést.Épiteni és közben más dolgokkal is foglalkozni, nem lehet. Csak Jézus, senki más. Jézust mindenáron. Sok épület ma­radt már félben amiatt, mert aki hozzáfo­gott, nem számitott az elkövetkezendő ne­hézségekre. Sok szív nagy sebbel-lobbal fo­gadja az igét, de eljönnek a próbák napjai és a hirtelen szárba szökkenő ige elszárad. Milyen szégyenletes az ilyen abbamaradt élej. * MÁRCIUS 28. — AZ UR ÉPÍTI A HÁZAT. Zsolt. 127. János 14, 2. Ez a mi vigasztalásunk. Mi csak eszközök vagyunk az ő kezében. Nem egyszer alkalmatlan haszontalan eszközök. Az Ur azonban építi az ő házát, velünk vagy ellenünkre is. Igaz a Jézus mondása, hogy Isten mindezideig munkálkodik és ő is végzi a maga munká­ját. Előre ment, hogy helyet készítsen az övéinek; mindenha él^ hogy esedez­zék érettünk. A ház építése közben leg­jobb .eszközök kezében az ifjak. Olyanok, mint a nyilak, melyek szó és ellentmondás nélkül engednek annak, aki kilövi őket. * MÁRCIUS 29. — DICSŐSÉGES HAJ­LÉKOK. Jel. 21, 10—27. Aranyutcás és gyöngykapus város. Isten készítette ezt a hajlékot, tőle szállott alá. Benne van az Is­ten dicsősége. Kapui nyitva vannak a világ tája felé. Átlátszó és tiszta ott minden. Minden népek és felekezet szinpompája benne van. (18—20). Maga a Világ Vilá­gossága fénylik benne. A népek minden di­csőségüket abba viszik. Nem megy abba be semmi tisztátalan, hanem csak akik be­írattak az életnek könyvébe. Végered­ményben ne azon örüljetek hát, hogy a lel­kek engednek néktek, hogy munkátok ered­ményes vagy eredménytelen, hanem, hogy neveitek fel vannak írva a mennyekben. HÚSVÉTI LEVÉL Jöjjetek el örvendezzünk az Urnák, vi­gadjunk a mi szabaditásunk kősziklájának! Mert Ő a mi Istenünk és mi az ő mezejének népei és az Ő kezének juhai vagyunk. Ma ha az Ő szavát halljátok, meg ne kemé­nyítsétek sziveteket. Nyissátok meg sziveteket a mi adomá­nyaink befogadására, hogy eltöltsön ben­neteket a hit és felfogni bírjátok, hogy mi a ti jövőtők! Oh te gyönyörűséges hajnal- pir, aki felkelsz, hogy hirdessed a dicső napot! Oh te tavaszi fuvalom, aki elhozád a közelgő"nyár illatát! Oh te sugárzó fény. aki eljővél megvilágítani a mély homályt! Lebegj előttünk, el ne tűnjél előlünk, hadd kisérjenek állhatatosan a mi szemeink, hogy megtudhassuk, hová vezet a mi utunk. íme az ajtó előtt állott és zörgetek. Va­laki hallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő is én velem. Mi is azért Királyunknak Menjünk elébe Urunknak Vigyünk pálmaágak helyett Alázatos tiszta lelket. Ámen! Detroit, Mich. Jobbágy Józsefné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom