Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-03-03 / 9. szám

t-ik «Ukl AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA tálhoz, két kezével megragadta az aranytálat és odatérdelt Heródes elé. — Nézd, uram, mily üres és árva ez az arany tál! Dusán ra­kott asztalodon ez az egy még terhére vár. Látok az asztalon mindent, mi szem-szájnak jó, gránátalmát, kövér szőllőt, halat a Jordán vizéből, kalácsot, nehéz bort, részegitőt. Dusán rakva vagyon asztalod, ó uram, születésem napjának ünnepére, csak ez az egy tál maradt üresen. Mért üres az aranytál uram? Arany­tál díszére vár. Add nekem János fejét! Megígérted! ... Mikor a csarnok már betelt az ég sugaraival, mintha vértenger öntötte volna le Izrael királyainak palotáját, az asz­tal közepén uj fogás feküdt az aranytálon. Vérben tálalták föl a tűz prófétájának, az erdők és puszták nagy vádlójának, a szent hírnöknek feketeszakállas fejét. Heródiás vad kacajjal, rikoltozva, mint az alvilági fúriák, szilaj, gyötrő, hátborzongató vijjogással esett neki a levágott főnek. Tíz körmével a két lehunyt szemnek esett, mintha ki akar­ná vájni, vércsesikongással. A tetrarcha most fölemelte a kezét. A kéz végigbotorkált az asztalon és kereste a Salome kis fehér kezét, amely siklott, bujdosott, osont előle a serlegek és tálak, a selymek és a gyü­mölcsök útvesztőjében. Lomhán, nehezen mozdult a szőrös ma­jomkéz és egyszerre megállt. Megállt az asztalon a tetrarcha keze, mintha széliitötte volna. Szeme mereven, eszelősen ta­padt a kezére. — Mit nézel, uram, oly merőn? — kérdezte Heródiás. — Mit? — felelt üres, bamba, kifejezéstelen hangon a tetrarcha — ni, a kezem ... — Mi van a kezeddel uram? — kérdezte az asszony. — A kezem ... csupa vér. És lehunyta a szemét irtózva, eltakarta az arcát köntösével és rekedten kiabált. — Sabaka, Sabaka, — vezess vissza ágyasházamba . .. be­teg vagyok. A fény kialudt, nagyhirtelen szürke félhomály borult a vi­lágra. Lement a nap. És örökre elnémult a pusztában kiáltó szó. ... Hogy virradóra megszólaljon az Ember Fiának hang­ja, amely kiáltani fog az emberi szivekben most már időtlen időkig. A PROKURÁTOR UNATKOZIK Arisztobulos, a vándor filozófus, már egy félórája olvasta terjedelmes pergamentjéből értekezését a lélek lényegéről a ha­talmas prokurátornak. Aristobulos, a vándor bölcsész, akit kitudja milyen vihar vetett a finom és gyönyörű Hellasból ebbe a szennyes és barbár provinciába, olyan különös egyéniség volt, akinek már a külseje is figyelmet érdemelt. Aristobulos kicsiny emberke volt és hátá­nak balfelén púpot viselt. Bizonytalanszinü tunikáján sárga, kék és zöld foltok ékeskedtek, saruja viszontagságos múltról és vézna, görbe lábain a vörös szőrszálak úgy ágaskodtak föl külön- külön, mintha mindegyiknek külön egyénisége volna. Csak egyetlen szeme volt. Mint a hatalmas Kiklopsznak. De hol volt ehhez az egyetlen szemhez a kiklipszi termet? Arisztobulos, a bölcsész, kicsiny volt, satnya és nyomorék. De rut arca fölött valami világított. Óriási fehér hamlok, amely hatalmas volt és ragyogó, mint Juno templomának homlokzata Rómában. Lucius Pontius Pilátust mulattatta ez a hóbortos és bölcs nyomorék, aki siralmas állapotában, végtelen nyomorában c gyámoltalanságában, züllött szegénységében a lélek nemessé­géről, a gondolkozás választékosságáról és a kiváltságos egyén jogairól értekezett, ha szépen megkérték. Lucius Poncius Pilatus hatodik esztendeje volt már Júde­ábán és ebben a piszkos, műveletlen, sötét elmaradottságban élő tartományban végtelenül egyedülvalónak érezte magát. Re­ményeiben, nagyratörő ambícióiban csalódva, az előkelő Rómá­ból számkivetve, társaság és méltó szórakozások hiányában mit tehetett volna? Ivott és unatkozott! Nem mind arany... A CSEHEK NEM SZÁMÍTHATNAK A •‘CINKOSTÁRSAIK" SEGÍTSÉGÉRE? Az utóbbi hónapok világpolitikai fejle­ményei között magyar szempontból az a legfontosabb tény, hogy Csehszlovákia most már teljesen magára maradt, legalább is a- mi régi bűntársait, a kisantánt többi álla­mait illeti. A diplomáciai szakértő szerint a kisantánt most már csak papiroson léte­zik, mert a hozzátartozó államok érdekei már nem azonosak. A kisantántot a Bal­kán-államok szövetsége helyettesíti. Mindenki tudja, hogy a kisántántot csak egy igazi érdek fűzte egybe, az, hogy Ma­gyarország minden megmozdulási próbál­kozását lehetetlenné tegyék. Ezen az ala­pon kötelezve voltak arra, hogy egymást katonailag is segítség. Ma azonban min­denki tudja azt is, hogy az összes európai, államok között Csehszlovákia az, amelyet a támadás és megsemmisülés veszedelme legközelebb és legjobban fenyeget. Jugo­szlávia és Románia legfőbb gondja pedig az, hogy minden esetleges háborútól távol­tartsa magát. Ez az oka annak, hogy a többi kisántánt állam szép simán kisétál a szövetségből, tudniillik nem szívesen kötik sorsukat egy olyan államhoz, amelynek nemzeti egysége nincsen, amelynek területi alakulata is, föld­rajzi helyzete is ezer veszedelmet rejt ma­gában s amely egész bizonyosan a legelső lesz.az összes államok között abban, hogy háborúra lesz kényszeritve. Benesnek az a törekvése, hogy országát katonai szövet­séggel kösse Franciaországhoz és az orosz szovjethez, valóssággal elriasztotta a többi kisántánt államokat. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A legnagyobb éa legrégibb református intézmény. As EgycsUlt Államok Congress tusa által hozott külön tör­vény alapján kiadott Charterje feljogosítja as Egyesült Államok minden államában való működésre. Ma tíz állam felügyelete alatt müködö, biztos alapokra épí­tett intézmény. Tagjairól minden körülmények között gondos­kodik, sőt tagjai árváinak is gondos nevelést ad Ligonier, Pa.- ban levő árvaházában, ami az egyedüli szeretet intézménye Amerika magyarságának. Életbiztosító okmányainak KILÉPÉSI KEDVEZMÉ­NYEI vannak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár készpénzben, akár életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körül­mények között biztos és mindenkor magyar intézménynek a tagjává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: MOLNÁR ISTVÁN, TITKÁR 900 Chandler Bldg. 1327 “I” St., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztályunk titkára, vagy egyháza { lelkésze GONDOLJA MEG A DOLGOT ESNE

Next

/
Oldalképek
Tartalom