Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-09 / 23. szám
"Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem mólnak” Máté 24:35. REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter . Post Office at Akron, Ohio, on lbu. September, 193S. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, JUNIUS 9, 1937 No. 23 SZAM Szeressük egyházunkat! Vegyük ki részünket becsületesen KÖZEGYHÁZUNK FENNTARTÁSÁBÓL Zákeusról mondja a legenda, hogy megtérése után Jerichoban telepedett le és reggelenként kiosont házából úgy, hogy feleségének sem szólott róla, hogy hova megy. Egy nap felesége megleste Zákeust, hogy mit csinál, amikor eltűnik hazulról? Megtudta a titkot. Zákeus felkereste azt a fát, amelyről lehivta őt egykor az Ur, azt gondosan meglocsolta, száraz leveleit és gályáit gondosan eltávolította. Mikor felesége megkérdezte, hogy miért törődik annyira a fügefával, Zákeus azt felelte: “Ez a fa volt az, amelynek segítségével eljutottam a Jézus közelébe, akit lelkem szeret.” Ebben a szép történetben számunkra is nagy tanúság rejlik. Nekünk is szeretni kell a Krisztus Egyházát, amely Krisztushoz vezérel bennünket. Az Anyaszentegy- ház, mint gondos édes anya, már gyermekkarunk első napjaiban karjaira vesz ...bennünket, majd emlőin táplál és nevel, vallásos nevelésünk után hitünkben megerősít és az Igével állandóan erősít. Gondoskodó szeretete kiterjed reánk egész életünkön át. Célja az, hogy Krisztus közelébe jussunk, aki szeret bennünket és akit viszont nekünk is szeretnünk kell. Úgy bánunk-e mi is Krisztus Egyházával, amint Zákeus a figefával cselekedte? Öntözgetjük azt imádságunkkal, hitünkkel és abból fakadó jó cselekedetekkel? Tördelgetjük annak száraz leveleit az által, hogy mi magunk zöldelő levelek igyekszünk lenni az Egyház életfáján és jó példánkkal másokat is arra buzdítunk, hogy Abból táplálkozzanak, aki a tőke és a kiből megelevenítő erők származnak az ágakba? Krisztus maga mondja, hogy ő a szőlőtőke, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Az Egyháznak az a feladata, hogy beoltson bennünket a Krisztusba. A Pál apostol szavai szerint Krisztus a fő, az Egyház az Ő teste, mi pedig ennek a testnek részei vagyunk. A fejből árad ki az életerő a tagokra. A pünköst ünnepe már mögöttünk van. Eljutottunk az egyházi év ünnepnélküli feléhez. Azonban a pünköst tanusá gait nem szabad elfelejtenünk. Az Egyházat számunkra Isten jósága és szeretete alapította. Szentlelkét küldte alá. hogy annak erejével épüljön fel szár: ankra a lelki ház. Az Egyház tehát isteni intézmény, nevelő eszköz a Krisztushoz. Ha szomorúan tapasztaljuk, hogy sok benne ■ gyarlóság, hiány és tökéletlenség, ez a nn emberi bűnösségünknek tudható be, mer meg akarjuk oltani benne Istennek Le két Isten az Egyházat rendelte abból a végből, hogy az Isten országa terjesztésének közege legyen. Krisztus már akkor megalapította az Egyházat, amikor tizenkét tanítványt választott maga köré és a sakra- mentumokat rendezte. Az első pünköst al11. Mig gyermek voltam, úgy beszéltem, úgy gondolkoztam, ugv ítéltem, mint gyermek. Mikor férfivá lettem: elhagytam a gyermekes dolgokat. A gyermeket anyja táplálja, ez visel rá minden szükségében gondot. Később a gyermek ifjúvá serdül, önálló keresetre tesz szert, nincsen többé szükség arra, hogy anyja keresetéből éljen : meg tudja keresni azt, ami neki kell. Amikor pedig nemcsak a keresete szaporodik meg, hanem megnövekedik az értelme is. kibővül szivvilága is: megérti, hogy ő az, aki nagyon sokkal tartozik az édesanyjának, — és attól kezdve ő jön az édesanyja segítségére. Ez a természetes folyamata mindnyájunk életének. így kell hogy történjék egyházunkban is. Szülőanyánk, magyarországi református egyházunk, még a távolból is gondot viselt kibujdosott gyermekeire, ameddig csak tehette. Mikor gonosz szomszédok elvették mindenét és nyomorúságba jutott: reánk többé nem költhetett, hisz önmagának is kevese maradt. így szólott hát hozzánk: “Van én nékem ott kint, ahová ti bujdostatok, egy jó nővérem; reá bizlak most már titeket, ő lesz ezután az édesanyátok.” Mint Jézus a keresztfán. Es ez a jó nővér, amerikai református egyházunk, el is vállalt minket. Örökbe fogadott, óriás vagyont reánk költött, érte soha semmit tőlünk nem kért, nem várt, nem is nagyon kapott. Amíg gyöngék voltunk: minden szükségünkről gondot viselt, éppen úgy mint az édesanyánk. Amikor valamelyik megerősödött közülünk ahoz igy szólt nagy szeretettel: ‘‘Most már te meg tudsz állni a magad lábán, most már téged nem segitlek tovább, hiszen én sem va- gyok gazdag; engedd hát meg. hogy azokat segíthessem, akik még mindig gyöngék, akik még nem tudnak magukról gondot viselni.” Nyolcvan egyházunk közül negyvenet még mindig segélyez. Az erősebbeket ránevelte arra, hogy önfenntartókká legyenek. Tó anya volna-e az, aki még ' felnőtt fiát is úgy akarná gondoztatni, in int a csecsemőt? !)t nem jött-e már el annak az ideje, i v mi felnőtt gyermekek is rágondoljunk az édesanyánkra A gyermek beszéde, gondolkozása, ítélete gyermekes. Azt malmával megszaporodott a hívők száma í és az Egyhá. Szentlélek segítségével s tervezett formában lépett fel a földön. — Krisztus annyira akarta, hogy az Anya- szentegyháznak buzgó, hűséges tagjai legyünk, hogy kijelentette, hogy azon a pokol kapui sem vehetnek diadalmat! Szeressük hát egyházunkat, amely Krisztushoz vezet. Tanuljunk Zákeustól! Nánássy Lajos. hiszi, hogy anyjának csak úgy magától jön a pénze, amiből ő ruhát meg élelmet kap. A felnőtt férfi megtanulja, hogy mily nehéz volt ám az ő anyjának mindazt előteremtenie, amiből az ő szükségletét ellátta. Es hacsak nem romlott a szive: minden erejét megfeszíti, hogy segítségére mehessen anyjának. Ha vannak is köztünk sokan, akik még mindig rászorulnak az anyai segítségre, gondozásra: viszont olyanok is vagyunk már elegen, akik tudnánk segíteni az édesanyánkon, hogy könnyebben viselje terheit, mikből a legnehezebbeket éppen mi okoztuk neki. Avagy lehetne-e tagadnunk, hogy sokan megbirnának közti lünk napi két-harmadrész centet, heti öt centet vagy ha igy jobban tetszik : havi 25 centet, amit közegyházunk eddig minden amerikai tagjától kért és várt, hogy ebből az összegből végezze a maga munkáját s közte az egész amerikai magyar segélyezést is. Mert ennyi volt az az összeg, ami minden egyes tagjára esett, ha egyenlően vetették volna széjjel mindenkire a bárom és félszázezer tag között azt a mint- egy nyolc és félszázezer dollárnyi kiadást, amibe közegyházunknak ebben az évben kerül az Isten Országának terjesztése, (Tehát nem a maga kormányzása, hanem másokért folyó munkája.) Hát bizony be kell ismernünk, hogy nagy szégyen volna azon vitatkoznunk, hogy vájjon csakugyan elviselhetetlen teher-é ez a reánk eső rész: hetenként egy olcsó szivarnak vagy egy ice-creani-conenak az ára. Ennyit kellene adnunk ahoz, hogy egyházunk a mi nevünkben és mi helyettünk és ami fő: MI ÉRETTÜNK is végezhesse a maga keresztyéni munkáját, Jézus Krisztustól nyert magasztos misszióját. Ezen a tavaszon végre megtörtént a nagy változás egyházmegyéinken. Nincs kisebb változás, mint aminőt a tavasz odakint a természetben vitt végbe. Uj életnek a kikelete lesz ez reánk nézve. Most már valóban útban vagyunk abban az irányban, ahol eljutunk a nagykorúság mértékére. Csak egyházközségeink is kövessék az egyházmegyék példáját és fogjanak hozzá teljes szívvel és meggyőződéssel minden egyes tagunk felvilágosításához, igazi tagságra kineveléséhez. Mit végeztek egyházmegyéink? először is költségvetést készítettek a maguk számára. A központi egyházmegye kivételével ez a költségvetés tagonként évi tiz, centet jelent az egyházmegye kormányzásának céljaira. A központi egyházmegye összevonta az összes egyházkormány- I zati kiadásokat, sőt bezsámitotta még az ! egyházmegye fennálló tartozását is és l úgy rendelte el nemcsak az egyházmegye, i hanem az egyházkerület és egvetemes zsinat költségeinek is a fedezésére a ta
