Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-02 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal A VADRÓZSA A falu felől nem látszott más a várból, csak a kapu. A falak leomlottak, letöredeztek a kövek, s nagy halomban hevertek a vasrácsos kapu előtt. Nem is járt erre teremtett ember, s azért a tündérek itt telepedtek meg gyönyörű királynőjükkel együtt, akit Sugárnak hívtak. Volt itt részük napfényben, dalban és táncban, mert ez teszi a tündérek életét. Ha eljött az este finom fátylaikkal búcsút integettek a pirosarcu napnak, s ott álldogáltak mindaddig, a meredek várfalak felett, mig csak egy sáv is 'átszőtt a nap palástjából. Akkor azután lemerészkedtek egészen a falu alá, s ha embert nem láttak, még a szélső ház udvarába s bekukkantottak. Bár a királynőjük ezt szigorúan megtiltotta, de a tündérek sem mindig engedelmesek, s bizony nem ismertek nagyobb mulatságot, mint a szegény ember szérüskert- jében polkát táncolni! Nézték is másnap a szomszédok a parányi lábak nyomát a porban, s váltig tanakodtak, miféle népség lepte meg este a szérűt? így vigadoztak, mig csak a csillagok be nem lepték az eget. Ilyenkor hazaosontak, hagyták aludni a fehér házacskákat. Olyan észrevétlenül suhantak át az utcákon, hogy soha egy komondor fel nem neszeit a léptükre. A várba érve, letelepedtek a kövekre, néha • halkan énekeltek a messzi mezőkről, kék hegyekről, s az estharang ezüstös szaváról. Ültek a harmatos pázsiton s a csillagok lámpáinál apró hangszereiket pengették. Csak akkor mentek el aludni, mikor már a Hold is bele- bujt puha felhőkabátjába. Másnap azután elölről kezdődött a tánc, meg a dal. De a tündérek vidám életéről senki sem tudott az emberek közül. Szigorú tündértörvény volt, hogy nem szabad emberi szem elé kerülniök. Hanem egyszer mégis csak megesett! Úgy történt, hogy egy messzi ország tündérhercege látogatóba jött Sugárhoz, a tündérkiráiynő- höz. S mi lett a látogatásból? Könnyű kitalálni, hogy leánykérés kerekedett ki belőle! Nosza, mikor meghallották a tündérek, hogy nemsokára lakodalomban lesznek, akkor csaptak ám táncot! Futottak, kergetődztek, virágos köntösük messze úszott utánuk, s vidám hajszájuk csak nem akart végetérni! Ám, vesztükre voltak ilyen szilajok! Belefutottak egy tüskés cserjébe, s a legfiatalabb tündérnek: Harmatnak a ruháját elkapták az ágak. Elkapták, de úgy, hogy nem volt mód rá kiszabadítani. Tépték, bogozták testvérkéi az ágat, de a bokor csak gúnyosan nevetett. Hiába kérte a tündérség: — Húzd vissza sok tövisedet, tágítsd, tágítsd ölelésed! — A bokor ráfelelt: — Ingyen nem adom! Felelték a tündérek: — Amit csak kérsz, megadom! így a bokor: — Adjál nékem helyette virágot, mert virágnak fogtam meg pajtásod! Elmentek hát a tündérek virágot keresni. Találtak is egy ibolyát az erdőben, vitték a bokornak, de az csak az ágait rázta: — Szebbet, szebbet, olyan szépet mint ez a szép kis testvértek! A kis Harmat tündér felsírt a tüskék között. A tündérek pedig szomorúan mentek másik virágot keresni. Találtak is egy százszorszépet a réten. De a bokornak ez sem tetszett: — Szebbet, szebbet, illatosat, szirma legyen pillangósabb! A tündérek most árvácskát hoztak. A bokor megint csak megrázta magát: — Ne szomorút, vígat inkább, hajnalpir fesse a szirmát! Ekkor a tündérek a faluba mentek. Gondolták, ott csak találnak olyan virágot, amivel kiválthatják a testvérüket. Meg is láttak egy csodaszép rószát az egyik kiskertben. Hajnalpirosak voltak a szirmai, s akkora harmat- cseppek ültek a kelyhében, mint Harmattündérke szemei. Beosontak hát a kertbe, s letörték a rózsát. De az eresz alól kiárulkodott a kismadár: — Csirr, cserr, csicseri, tündér a rószát töri! Kinézett erre az ablakon egy százráncu vénasszony, s nagy mérgében közéjük dobta a krumplifazék fedőjét. Megijedtek a tündérek, s elszakadtak a rózsával, ahogy csak bírtak. Végre megérkeztek a bokorhoz, amely siró testvérüket még mindig fogva tartotta. Gyorsan előszedték a rózsát, de jaj, a szép tömött rózsának a fazékfedő minden szirmát leverte, csak öt maradt meg mutatóba! Az volt a szerencse, hogy a bokor még igy is olyan gyönyörűnek találta, hogy szabadon engedte a rózsa fejében a tündérkét. Azóta nyílik az ötszirmu vadrózsa minden erdőben, de tündért még azóta sem látott senki a tüskés bokrok közelében! KÁROSODÁS Két fiatal ember beszélget egy palota előtt, amelynek ablakában egyszerVe egy kövér ember jelenik meg. Az egyik fiatalember megszólal: — Látod ezt a kövér embert? Azt se tudja, mennyi pénze van és mégis megkárosított egy millióval. — Hogyan? — Úgy, hogy nem adta hozzám a leányát! AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A pulik Ünnepélyes külsőségek között fotóriporterek sorfala között indult útnak 1935 októberében Amerika felé hat darab koromfekete magyar puli. Az Egyesült Államok egyik nagytekintélyű kutyaszakértője utazott New Yorkból Budapestre értük. Azzal a megbízással küldték a magyar fővárosba az amerikai kutyaszakértőt, hogy válogasson ki néhány fajtiszta pulikutyát, vásárolja meg őket és vigye őket Amerikába. Az amerikai ur a Magyar Ebtenyésztők Egyesületének segítségével kiválasztott hat kutyát, összecsomagolta őket, vonatra, majd hajóra szállt velük és néhány nappal később kikötött New Yorkban. A hat kis féléves puliról főúri módon gondoskodtak. Remek lakást kaptak és kitűnő kosztot. A pulik még is bánatosak voltak New Yorkba érkezésük pillanatától kezdve. Nem örültek a luxuslakásnak, a koszthoz pedig egyáltalában hozzá sem nyúltak. A kutyaápolók az első napokban nem törődtek a dologgal, majd megjön az étvágyuk — gondolták. Mikor egy hétnél is több idő telt már el és a pulik a koplalástól egészen lesoványodtak akkor derült ki hogy mi a baj: a pulik nem ettek addig, amíg magyarul nem szóltak hozzájuk. Sürgősen kerestek egy magyar gyereket New Yorkban, akinek nem volt egyéb teendője, mint elbeszélgetni a pulikkal — anya nyelvükön. Ettől kezdve aztán vidámak voltak, jól érezték magukat és néhány nap alatt visszahizták leadott kilóikat. Csendes visszavonult életet éltek egyébként, egészen az elmúlt hétig. A mu't hetekben nyílt meg New Yorkban a világ legnagyobb kutyakiállitása és a pulik is meghívót kaptak ide. Rendkívül megtiszte’tetés ez, mert a kiállításra csak a nagyon elismert, előkelő kutyafajták kaphatnak meghívót, a pulikat pedig egyáltalán nem ismerték azelőtt Amerikában. A hat kis puli tehát megje'ent a nagy kiállításon. Hogy továbbiakban mi 'történt velük, arról a new yorki újságok számolnak be írásban és képekben. Az történt, hogy a pulik rendkívüli sikert arattak. Mindenki megcsodálta őket és sokezer amerikai kutyabarát határozta el. hogy áttér pulitartásra. “Nyelvtörő nevükkel, fekete bozontossággukkal átütő sikert arattak’’ — Írják többek között az amerikai újságok. — “Legnépszerűbb andrás — házi Zsuzsi volt, meg is nyerte az első dijat a pulik között. . .” “Mátyáshegyi Subás negyedik 'iett ... a magyar pulik szenzációi voltak a kutya- kiálitásnak.” A legnagyobb és legrégibb magyar református intézmény. Az Egyesült Államok Cong- resszusa által hozott külön törvény alapján kiadott Charterje feljogosítja az Egyesült Államok minden államában való működésre. Ma tiz állam felügyelete alatt működő, biztos alapokra épített intézmény. Tagjairól minden körülmények között gondoskodik, sőt tagjai árváinak is gondos nevelést ad Ligonier, Pa.-ban levő árvaházában, ami az egyedüli szeretet intézménye Amerika magyarságának. Életbiztositó okmányainak KILÉPÉSI KEDVEZMÉNYEI vannak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár készpénzben, akár életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körülmények között biztos és mindenkor magyar intézménynek a tagjává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: Molnár István titkár 900 CHANDLER BLDG. 1327 “I” ST., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztályunk titkára, vagy egyháza lelkésze GONDOLJA MEG A DOLGOT ÉS NE VÁRJON, AMÍG ELKÉSIK
