Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-06-02 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal A VADRÓZSA A falu felől nem látszott más a várból, csak a kapu. A falak leomlottak, letöredeztek a kövek, s nagy halomban hevertek a vas­rácsos kapu előtt. Nem is járt erre teremtett ember, s azért a tündérek itt telepedtek meg gyö­nyörű királynőjükkel együtt, akit Sugárnak hívtak. Volt itt részük napfényben, dalban és táncban, mert ez teszi a tündérek életét. Ha eljött az este finom fátylaikkal búcsút in­tegettek a pirosarcu napnak, s ott álldogáltak mindaddig, a me­redek várfalak felett, mig csak egy sáv is 'átszőtt a nap palástjá­ból. Akkor azután lemerészked­tek egészen a falu alá, s ha em­bert nem láttak, még a szélső ház udvarába s bekukkantottak. Bár a királynőjük ezt szigorúan meg­tiltotta, de a tündérek sem min­dig engedelmesek, s bizony nem ismertek nagyobb mulatságot, mint a szegény ember szérüskert- jében polkát táncolni! Nézték is másnap a szomszédok a parányi lábak nyomát a porban, s váltig tanakodtak, miféle népség lepte meg este a szérűt? így vigadoztak, mig csak a csillagok be nem lepték az eget. Ilyenkor hazaosontak, hagyták aludni a fehér házacskákat. Olyan észrevétlenül suhantak át az ut­cákon, hogy soha egy komondor fel nem neszeit a léptükre. A vár­ba érve, letelepedtek a kövekre, néha • halkan énekeltek a messzi mezőkről, kék hegyekről, s az est­harang ezüstös szaváról. Ültek a harmatos pázsiton s a csillagok lámpáinál apró hangszereiket pen­gették. Csak akkor mentek el aludni, mikor már a Hold is bele- bujt puha felhőkabátjába. Más­nap azután elölről kezdődött a tánc, meg a dal. De a tündérek vidám életéről senki sem tudott az emberek közül. Szigorú tün­dértörvény volt, hogy nem szabad emberi szem elé kerülniök. Hanem egyszer mégis csak megesett! Úgy történt, hogy egy messzi ország tündérhercege látogatóba jött Sugárhoz, a tündérkiráiynő- höz. S mi lett a látogatásból? Könnyű kitalálni, hogy leányké­rés kerekedett ki belőle! Nosza, mikor meghallották a tündérek, hogy nemsokára lakodalomban lesznek, akkor csaptak ám táncot! Futottak, kergetődztek, virágos köntösük messze úszott utánuk, s vidám hajszájuk csak nem akart végetérni! Ám, vesztükre vol­tak ilyen szilajok! Belefutottak egy tüskés cserjébe, s a legfiata­labb tündérnek: Harmatnak a ru­háját elkapták az ágak. Elkap­ták, de úgy, hogy nem volt mód rá kiszabadítani. Tépték, bo­gozták testvérkéi az ágat, de a bokor csak gúnyosan nevetett. Hiába kérte a tündérség: — Húzd vissza sok tövisedet, tágítsd, tá­gítsd ölelésed! — A bokor ráfe­lelt: — Ingyen nem adom! Felelték a tündérek: — Amit csak kérsz, megadom! így a bokor: — Adjál nékem helyette virá­got, mert virágnak fogtam meg pajtásod! Elmentek hát a tündérek virá­got keresni. Találtak is egy ibolyát az erdőben, vitték a bo­kornak, de az csak az ágait rázta: — Szebbet, szebbet, olyan szé­pet mint ez a szép kis testvértek! A kis Harmat tündér felsírt a tüskék között. A tündérek pe­dig szomorúan mentek másik vi­rágot keresni. Találtak is egy százszorszépet a réten. De a bokornak ez sem tetszett: — Szebbet, szebbet, illatosat, szirma legyen pillangósabb! A tündérek most árvácskát hoztak. A bokor megint csak megrázta magát: — Ne szomorút, vígat inkább, hajnalpir fesse a szirmát! Ekkor a tündérek a faluba men­tek. Gondolták, ott csak talál­nak olyan virágot, amivel kivált­hatják a testvérüket. Meg is lát­tak egy csodaszép rószát az egyik kiskertben. Hajnalpirosak vol­tak a szirmai, s akkora harmat- cseppek ültek a kelyhében, mint Harmattündérke szemei. Beo­sontak hát a kertbe, s letörték a rózsát. De az eresz alól kiárul­kodott a kismadár: — Csirr, cserr, csicseri, tündér a rószát töri! Kinézett erre az ablakon egy százráncu vénasszony, s nagy mérgében közéjük dobta a krump­lifazék fedőjét. Megijedtek a tündérek, s elszakadtak a rózsá­val, ahogy csak bírtak. Végre megérkeztek a bokorhoz, amely siró testvérüket még mindig fog­va tartotta. Gyorsan előszed­ték a rózsát, de jaj, a szép tömött rózsának a fazékfedő minden szirmát leverte, csak öt maradt meg mutatóba! Az volt a sze­rencse, hogy a bokor még igy is olyan gyönyörűnek találta, hogy szabadon engedte a rózsa fejében a tündérkét. Azóta nyílik az ötszirmu vad­rózsa minden erdőben, de tündért még azóta sem látott senki a tüs­kés bokrok közelében! KÁROSODÁS Két fiatal ember beszél­get egy palota előtt, amely­nek ablakában egyszerVe egy kövér ember jelenik meg. Az egyik fiatalember megszólal: — Látod ezt a kövér em­bert? Azt se tudja, mennyi pénze van és mégis megká­rosított egy millióval. — Hogyan? — Úgy, hogy nem adta hozzám a leányát! AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A pulik Ünnepélyes külsőségek között fotóriporterek sorfala között in­dult útnak 1935 októberében Amerika felé hat darab korom­fekete magyar puli. Az Egye­sült Államok egyik nagytekinté­lyű kutyaszakértője utazott New Yorkból Budapestre értük. Az­zal a megbízással küldték a ma­gyar fővárosba az amerikai ku­tyaszakértőt, hogy válogasson ki néhány fajtiszta pulikutyát, vá­sárolja meg őket és vigye őket Amerikába. Az amerikai ur a Magyar Eb­tenyésztők Egyesületének segít­ségével kiválasztott hat kutyát, összecsomagolta őket, vonatra, majd hajóra szállt velük és né­hány nappal később kikötött New Yorkban. A hat kis féléves puliról főúri módon gondoskodtak. Remek lakást kaptak és kitűnő kosztot. A pulik még is bánatosak voltak New Yorkba érkezésük pillanatá­tól kezdve. Nem örültek a luxus­lakásnak, a koszthoz pedig egyál­talában hozzá sem nyúltak. A kutyaápolók az első napokban nem törődtek a dologgal, majd megjön az étvágyuk — gondol­ták. Mikor egy hétnél is több idő telt már el és a pulik a kop­lalástól egészen lesoványodtak ak­kor derült ki hogy mi a baj: a pulik nem ettek addig, amíg ma­gyarul nem szóltak hozzájuk. Sürgősen kerestek egy magyar gyereket New Yorkban, akinek nem volt egyéb teendője, mint el­beszélgetni a pulikkal — anya nyelvükön. Ettől kezdve aztán vidámak voltak, jól érezték magukat és néhány nap alatt visszahizták le­adott kilóikat. Csendes vissza­vonult életet éltek egyébként, egészen az elmúlt hétig. A mu't hetekben nyílt meg New Yorkban a világ legnagyobb kutyakiállitása és a pulik is meg­hívót kaptak ide. Rendkívül megtiszte’tetés ez, mert a kiállí­tásra csak a nagyon elismert, elő­kelő kutyafajták kaphatnak meg­hívót, a pulikat pedig egyáltalán nem ismerték azelőtt Ameriká­ban. A hat kis puli tehát megje'ent a nagy kiállításon. Hogy továbbiakban mi 'történt velük, arról a new yorki újságok számolnak be írásban és képek­ben. Az történt, hogy a pulik rendkívüli sikert arattak. Min­denki megcsodálta őket és sokezer amerikai kutyabarát határozta el. hogy áttér pulitartásra. “Nyelvtörő nevükkel, fekete bozontossággukkal átütő sikert arattak’’ — Írják többek között az amerikai újságok. — “Legnép­szerűbb andrás — házi Zsuzsi volt, meg is nyerte az első dijat a pulik között. . .” “Mátyáshegyi Subás negyedik 'iett ... a magyar pulik szenzációi voltak a kutya- kiálitásnak.” A legnagyobb és legrégibb magyar református intézmény. Az Egyesült Államok Cong- resszusa által hozott külön törvény alapján kiadott Charterje feljogo­sítja az Egyesült Államok minden államában való működésre. Ma tiz állam felügyelete alatt működő, biztos alapokra épített intézmény. Tagjairól minden kö­rülmények között gondoskodik, sőt tagjai árváinak is gondos neve­lést ad Ligonier, Pa.-ban levő ár­vaházában, ami az egyedüli szere­tet intézménye Amerika magyar­ságának. Életbiztositó okmányainak KI­LÉPÉSI KEDVEZMÉNYEI van­nak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár kész­pénzben, akár életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körül­mények között biztos és minden­kor magyar intézménynek a tag­jává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: Molnár István titkár 900 CHANDLER BLDG. 1327 “I” ST., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztá­lyunk titkára, vagy egyháza lelkésze GONDOLJA MEG A DOLGOT ÉS NE VÁRJON, AMÍG ELKÉSIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom