Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-06-02 / 22. szám

“Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak’’ Máté 24:35. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 193C. REFORMÁTUSOK LAPJA VOL. XXXV11I. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, JUNIUS 2, 1937 No. 22 SZÁM Az Egyetemes Convent Május 3—4-ig tartotta évi rendes ülé­sét. Ravasz László püspök bibliaolvasása után Balogh Jenő dr. mondott megnyitót, így kezdte: Amikor vasárnap a vezérlő fejedelem szobránál megállottám, lelkem felujult Rákóczi Ferencnek Istennel a ha­záért és szabadságért, s ezzel együtt a leg­szélesebb néprétegek jóvoltáért folytatott küzdelme, áldozatkészsége, önfeláldozásá­nak minden hódolatot megérdemlő nemes emléke. Mostani tanácskozásunkon sem vezethet más bennünket, mint a magyar nép megbecsülése. A magyar középlosz- tály s az egész társadalom elé példaadá­sul kell államok a vezetőknek az istenta­gadás s a fékezhetetlen gyűlölet láttán, amely a keresztyénség körül tombol. Üdvözölte ez után az elnök a kon- vent uj tagjait és Makláry Károly püspö­köt, majd bejelentette, hogy az ülés fela­data három évre megújítani a konvent tes­tületét. A továbbiakban Kováts J. István előadása után titkos választással az egye­temes kpnvent lelkészi elnökévé válasz­tották Ravasz László püspököt, Balogh Jenő dr. világi elnöki mandátumát pedig megújították. Ravasz László dr. lelkes elismeréssel szólt a konvent előadáiról, majd azt han­goztatta, hogy az uj méltóságában köte­lességének tartja vigyázni a magyar kál- vinizmus keresztyén lényegére. Balogh Jenő parentálta el a követke­zőkben Benedek Sándort, Geduly Henri­ket és Baltazár Dezsőt, akiknek emlékét határozatban megörökítette a konvent. Köszöntötték az ülésről az uj tiszántúli püspököt, Makláry Károlyt, s az erdélyi reformátusok íőpásztorat, Vásárhelyi Já­nost. Különböző tisztségek betöltésére ke­rült most a sor, igy lelkészi alelnökké Te­leki József grófot, majd a különböző bíró­ságok és bizottságok tagjait jelölték ki. Kedden Enyedy Andor dr. tiszánin- neni lelkészfőjegyző terjesztette elő a missziói munkáról szóló jelentéseket. Elő­terjesztésében rámutatott arra, hogy a belmisszió fejlődésében bőven akad meg­nyugtató példa. Csongrád, Szegvár-Mind- szenten három uj imaház, a püspök kör­útja, az OR LE és kisebb lelkészi körök előadásai, a Református Elet konferenciái, az egyházi lelkimunkások gyarapodása és más jelenségek mutatják az előrehala­dást. Megállapítja ugyanekkor a duna- melléki egyházkerület felsőbaranyai egy­házmegyéje, hogy az egyke kérdésében még mindig nincs javulás. Sok a panasz a romboló pornografikus irodalom ellen is. Hiányzik a vasárnapi munkaszünetet b tositó törvény. Az egyetemes konvent felkérte elnök­ségét, hogy üdvözölje a kormányt örö­mének kifejezésével a legutóbbi család- védelmi intézkedések kibocsátása alkal­mával. Egy másik feliratban olyan iránvu Vegyük ki részünket becsületesen KÖZEGYHÁZUNK FENNTARTÁSÁBÓL Tavasz bomladozik mindenfelé körü­löttünk. Nemcsak a természetben: egyhá­zaink életében is. Ifjúságunk már évek óta uj ösvényeken jár, most meg nőegyleteink mozgolódása jelez uj kikeletet. Az egy­háztanácsok pedig itt is, amott is szakíta­ni próbálnak sok olyan eszközzel, aminek a hiábavalóságát és alkalmatlanságát épp úgy belátták, mint az egyházi munkára való méltatlanságát is. Minden jel arra mutat, hogy Istennek népe ott hagyja a húsos fazekaknak, az anyagiasságnak a korszakát és megindul az Ígéret Földje felé: rábocsátkozik a lelkiségnek a tenge­intézkedést kér a konvent, hogy az ipari üzemek munkásainak ezentúl ne szomba­ton, hanem a hét közepén fizessék ki a bé­reket. Ezt kívánatosnak tartják erkölcsi és szociális szempontból egyaránt. A liturgiaügyi bizottság javaslatát Győry Elemér dunántúli egyházkerületi lelkész-főjegyző terjesztette be. A konvent hosszabb vita után a-4vfAetkezőr határoza­tot hozta: “Egyetemes konventünk azzal a ké­réssel fordul a magyar törvényhozáshoz, rendeljen a nemzetünket a keresztyénség nagy közösségébe bevezető I. István ki­rályunk áldott emlékezetét évről-évre fel­elevenítő olyan ünnepet, amely a hazáját szerető minden magyar embernek egya­ránt ünnepe legyen, amelynek tehát fele­kezeti jellege ne legyen.” A konvent felhívja az egyházközsége­ket, hogy ez év augusztus 22-én a délelőtti istentisztelet keretében emlékezzenek meg ; _ O 11. István király személyéről és történelmi ' alakjáról. Ravasz László dr. püspök a lel- i kész-elnöki székből kijelentette, hogy a ma- j gyár református egyház ezzel az állásfog­lalásával újabb lépést tett az igazi nemzeti egység irányában. Balogh Jenő dr. világi elnök a maga részéről is hangsúlyozta, hogv ez a határozat előmozdítja a feleke­zetek közötti megértés és a nagy nemzeti célok erőteljes munkálását. A délutáni ülésen elhatározták, hogy ez év októberére újból összehívják a re­formátus országos zsinatot. Felhívta a konvent az összes lelkipásztorokat, hogy junius 6-án a vasárnap délelőtti istentisz­teleten emlékezzenek meg a trianoni ha­tárokon kívül élő összes magyarokról. Aki az egyház kárára reverzálist adott az egyház választók névjegyzékébe nem ! vehető fel. Intézkedést kérnek a kultusz- i minisztertől olyan irányban, hogy ipind- egyik vallásfelekezet adjon teret iskolá­jában a többi felekezet vallásoktatásának. Elhatározták végül, hogy Szabolcsba Mi­hálynak, a református papköltőnek sír­emléket állítanak. Balogh Jenő főgond- nok-elnök zárószavaival és Farkas István Piispök-alelnök imájával ért véget az ülés. rére. Önmaga helyett végre Istenre kezdi rábízni sorsát. Megmutatkozik ez abban a módban is, ahogyan az egyház fenntartásával járó kötelességeknek igyekszik eleget tenni. Amikor egyházainkat megalapították: azoknak a szervezésénél meglehetősen UGYANAZON AZ. UTÓN JÁRTAK, MINI AZ EGá LETEKNÉL. Nem egy helyen még most is azt a havi 25 meg 50 centes tagsági dijat fizetik, amit az egy­letnél is fizettek, — mindenki egyformán, tekintet nélkül a családtagok számára, jö­vedelmére, vagyoni helyzetére, hitének és Istenhez való viszonyának különbözősé­geire. Az egyleteknél régen megszűnt már ez az egyenlőség: a kor szerinti illetékek alapjára áttérés nélkül egy sem maradt volna meg közöttünk. Egyházainknál most folyik az ennek megfelelő átalakulás. — Mindig több és több egyházunkban SZA­KÍTANAK a “KIVETÉSES” TAGSÁ­GI DIJAKKAL, — hiszen Isten Orszá­gához tulajdonképen nem is illik a pénz­hez kötött tagság fogalma. Minden jó ke­resztyén tudja, hogy semmije sincsen neki önmagának: amije van, azt Istentől sáfár- ságban kapta oly célból, hogy azzal Isten­nek szolgáljon, mások életén legyen áldás. Mennyire a hibás végén kezdtük az egy­házi életet, semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a minimális tagsági dijakat állapítottuk, meg először, — és ezeknek a legkisebbre szabott tagsági di­jaknak a befizetése árán sok gyönge hitii embernek módot adtunk a hitben elközö- nyösödésre, az önmagával való alaptalan megelégedésre, a jócselekedettől el SZÓ- kott elkényelmesedésre. Hála Istennek, kifelé megyünk ebből a mi Góshenünkből : családok helyett AZ EGYÉNENKÉNTI EG\ HÁZI AGSÁG és a kivetéses egv- j háztagsági dijak helyett AZ ÖNKÉNTES j MEGAJÁNLÁSOK rendszerére térünk át, mindig több és több egyházközségünk- I ben, reméljük, hogy minél előbb vala- | mennyiben. Ez alkalommal arról a feladatról ki- ! vánok szólni néhány szót, mit KÖZEGY- 1 HÁZUNK FENNTARTÁSA ró reánk. Csaknem mindnyájan tudjuk, hogy ezen a téren a múltban mily általánosan elha­nyagoltuk kötelezettségeinket. A mulasz- I tásoknak és hibáknak egész sorozatával állottak szemben ez idei tavaszi egyház megyei közgyűléseink, amikor hozzáfog­tak a helyzet megjavításához és valóban tiszteletreméltó bátorsággal hoztak meg olyan határozatokat, amik az egész prob­lémát az egyedül helyes irányba fogják terelni. Hogy ezeket az uj határozatokat jobban megértsük: kell, hogy röviden FELSOROLTUK AZ EDDIGI MU­LASZTÁSOKAT ÉS HIBÁKAT is. ! Az első mulasztás az volt, hogy MIND

Next

/
Oldalképek
Tartalom