Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-26 / 21. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Csendességben Jézussal! III. Egyszer egy hittanórán feltűnt nekem, hogy egy kis tanítványom, aki mindig nagyon élénk szokott lenni, nagy csöndben ül a padban, oly szomorú arccal, mintha minden percben sírva akarna- fakadni. Azt gondoltam magamban, úgy látszik, a kis Gábor, mert igy hívták a kisfiút, kikapott otthon és most azért szomorú. Egyszerre csak lehajolt a padra és el kezdett sírni. Odamentem hozzá és megkérdeztem: Gáborka, mi bajod van, bántott valaki? Mire nagy keservesen bevallotta, hogy amikor édesanyja figyelmeztette, hagyja abba a játékot, megharagudott és haragjában csúnyát mondott édesanyjának. Édesanyja nem szólt semmit, csak szomorúan nézett rá. Aztán már el kellett jönnie hittanórára s nem tudott bocsánatot kérni. Azt is elmondta a kis Gábor, hogy édesanyja el megy délután hazulról és csak későn este jön vissza s ő most egész estig nem kérhet tőle bocsánatot, Alig tudtam megvigasztalni. Végre elcsendesedett. Miwor vége volt a hittanórának s hazaengedtem növendékeimet, hát kit látok ott a kapuban, kit mást, mint az énGáborkám édesanyját. Tudta, hogy mi mehetett végbe kis fia szivében. Boldogan futott oda a kis fiú s úgy kért bocsánatot, hogy mindenki hallja. Mikor édesanyja szeretettel ölelte magához, csakúgy ragyogtak szemei örömében. Soha életében még nem volt ilyen boldog, mint akkor, mert érezte, hogy édesanyja szereti, nagyon szereti, sokkal jobban, — mint ahogy megérdemli. Kell lenni a mi életünkben is olyan pillanatnak, mikor megérezzük, hogy Isten a mi mennyei atyánk mennyire szeret minket, sokkal jobban, mint ahogyan azt mi megérdemeljük. Dacos gyermekei vagyunk, akik megbántjuk Őt sokszor, naponként, sőt óránként. De mikor azt hisszük, hogy elérhetetlen távol van, akkor van legközelebb hozzánk. MÁJUS 28. — A TEREMTŐ MAGASZTALÁBA. — Zsoltár 136, 1—9. 26. A teremtett világban Isten örökkévaló kegyelme látszik meg. Akinek szemeit a Lélek megnyitotta, az nem tud mást tenni, mint túláradó szivvel a Teremtőt magasztalni. Ezt a dicső szolgálatot végzi az egész teremtett világ. Mit is tudnék tenni? Ha nézem a világot melyet teremtett szent legyen szava. Leomlok szent színe előtt és szívesen ujjongó örömmel hajlik meg. Ajkamon előtör az ének: “Mily nagy vagy te! Mily nagy vagy te!” MÁJUS 29. — A TEREMTÉS KEZDETE. — I. Mózes 1, 1—5. “Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. . .” Ez a vers van a bibliának, ama hatalmas lelki épületnek homlokára írva. Isten teremtette a világot! Mit jelent ez a hatalmas homlokzat-felirat nekem? Azt és olyant jelent, amit szeretnék kimondani és leírni, de igen érzem a tehetetlenségemet. Az a kérdés tódul elém: miért teremtette Isten? Miért eget és miért földet? Azért, mert szorongatta Istent a túláradó szeretet és ez a szeretet arra bírta, hogy önmagán kívül teremtett lényeket, hogy azokra pazarolja szeretetét és kicsorduló túláradó jóságát. TEREMTES MÁJUS 30. — A FIZIKAI VILÁG MEGTEREMTÉSE. — I. MÓZES 1, 6— 19. — A biblia ezen részen elmondja, hogy az Ur mikép alkotta meg a fizikai világot. Azt a remek világot, amely csodálatba ejti a számitó értelmet, amely évmilliós útját pillanatnyi pontossággal betartja. És mégis ! Mire vállalkoztak az emberek! Isten kezét megakarták kötni és ezeket a törvényeket bilincsekül az ő kezére rakni! Sőt még én is szeretném odatartani az Ur elé a törvényeket, valahányszor nem az én elgondolásom szerint igazgatja az LTr életem eseményeit. Nyomorult, gőgös ember ! A. Teremtő alkot és ő alkotásai fölött is mindig ur maradt! Isten megtért gyermeke vagy és örök Teremtőd bölcsessége előtt megtorpansz? MÁJUS 31. — AZ ÁLLATVILÁG TEREMTÉSE. — I. Mózes 1, 20—25. — Mily finom müérzékkel alkotta meg az állatok világát is az Isten! Milyen gyengéd szerettei alkotta meg a madár éneklő hangját! Mennyi tiszta csengés és színárnyalat van csak egy pacsirta dalában is! Hogy szereti az Ur az ő keze által megalkotott lényeket mind! A teremtett világ felséges éneket énekel a csodálatosan gondviselő Istenről. Te megérted-e ezt áz éneket? Énekled'-e teljés öntudattal, meggyőződéssel és hittel? Lépcső-e neked az egész teremtett világ, amelyen át közelebb jutsz Istenhez? Te is látod-e és tudsz-e egész lélekkel Isten előtt leborulni és őt magasztalni ?! JUNIUS 1. — A teremtés koronája. — I. Mózes 1, 26—28., 31; Zsolt. 8. — Milyen felséges szó és szeretet Isten ajkáról! Teremtsünk embert... Valóban kevéssé tette az Ur az embert kisebbé az angyaloknál! Dicsőséggel és tisztességgel megkoronázta, királyi méltóságra teremtette és úrrá tette a földön minden fölött. És mi mégis milyen kolduskirályok vagyunk! — Méltóságunkat külső cicomázkodásba helyeztük, tisztességünket emberek külső hajlongásában és süvégelésében keressük! Uralkodni pedig egy indulatunkon sem tudunk, csak másokon, alantasainkon, cselédeinken, házastársunkon szeretnénk! Kolduskirályok vagyunk, akik a halhatatlan lélek dicsőségét felcseréljük a bekent arcok, a cimek és rangok dicsőségével! JUNIUS 2. — A TEREMTŐ NAGYSÁGA. — Zolt. 33, 1—9. — Felséges, dicsőítő ének zendiil meg a zsoltáriró ajkán. Isten Szentlelke megmutatja neki az Ur igazságát, szinte megretten a tökéletesség Megbocsátok Hányszor tűnne harag, viszály, Sötét átok, Ha e kis szót kimondanák: Megbocsátok! Nincs melegebb, nincs nemesebb Mint e szócska. Ha cseng, a szív napsugaras Fényét szórja. Nincs harangszó, mely tisztábban, Szebben csendül, A szivekben ki nem alvó Szeretetrül. S mégis, hányszor ez a szócska Abba marad, Visszafojtja a lelkekben Dacos harag. S két szív között a lánc úgy hull Ketté néha, Hogy egymástól várja e szót S büszke, néma. Hányat döntött már e dac, gőg Szenvedésbe, Hányszor bánták meg könnyezőn. De már késve. És elszakadt tőlük egy szív, Mely melenget, Hü pajtásé, hü baráté — El ne engedd! Mikor hallom azt a szócskát: Megbocsátok, Csupa napfényt, csupa nyíló Rózsát látok. Feleki Sándor ama szédítő méreteitől, amelyre látomásában rádöbben. Más oldalról meglátja Isten hűségét is, amely viszont olyan, mint a meleg napsugár az igazság óriási hegyén ! Az Ur hűsége és jósága legyőz minden rémületet, amelyet az igazság hideg fénye benned kelt. Mikor már az Ur hűsége fölemeli a fejedet, amit az igazság fénye lecsíiggesztett, akkor meglátod, amit a próféta is meglátott. Isten hatalmát azért dicsőítjük, mert az Ur teremtett, mert szavára, szájának leheletére lettek mindenek. JUNIUS 3. — A TEREMTÉS BEFEJEZÉSE. I. Mózes 2, 1—3; János 5, 17. — Teremtői munkáját befejezte az Ur; megszűnt a hetedik napon minden munkájától, melyet alkotott. De az uj munkáját : a fenntartói és gondviselői munkáját szünet nélkül gyakorolja. “Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5, 17.) — mondja Jézus. Uj munkáját atyai hűséggel szünet nélkül gyakorolja rajtam is! Anyagi világban újat nem teremt, csak a lelki és kegyelmi, a láthatatlan világban, — a megértés által. Megtanít a nagy szombati nyugalomra, a benne és az ő kegyelmébe való teljes el- meriilésre, ami egyetlen nyugodalom annak, akit ő ujjáteremtett.---------------------------------------------------------------------------------^ OLVASGATJA OTTHON BIBLIÁJÁT? T
