Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-05-01 / 17. szám
REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the | Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁRCIUS 1, 1937 No. 17 SZÁM A munkás kérdés és az egyház Irta: Dr. Takaró Géza SZABADSÁG. A New York Times az utolsó oldalon mindennap összefoglalja a lap 50—100 oldalnyi tartalmának legfontosabb cikkeit címsorokba foglalva és csoportosítva New York, Albany, Washington, külföld stb. íőcimek alatt. Mindezek elé helyezi azonban azokat a hireket, amelyek a legjobban foglalkoztatják az olvasó közönséget. Egy idő óta a közérdeklődés fókuszában a “Labor Situation” áll. De nem csak New Yorkban, hanem széles e világon mindenütt a munkás kérdés kezd előtérbe jutni úgy annyira, hogy megoldásától nem csupán egyik másik államnak sorsa, de a korunkat foglalkoztató legnagyobb problémáknak megnyugtató megoldása is fiiggeni látszik. A világ kétség kívül indusztriálizódás felé halad és se önmaga, se az emberiség ellen nem követhet el az egyház nagyobb mulasztást, mint azzal, ha ezt a kérdést érdeklődési körén kiviil helyezi. Volt idő, amikor mint gyerekek a szülőfalunkban megjelent első piros nyakkendős szocialista agitátorra úgy tekintettünk, mint valami csuda bogárra és nem értettük meg, miért állanak ott a kakastollas csendőrök felfűzött szuronyokkal a néhány főből álló, csendesen pipázó hallgatóság körül, amelyhez a városból lejött, kopott ruhás, sápadt, vézna szónok igyekezett hozzá férkőzni, jobban lekötve a figyelmet elszabadult karjaival és égnek eresztett torkával, mint gondolataival. De ez az idő régen elmúlt. A szocializmus világtényezővé lett és a világ magatartása is a munkás kérdéssel szemben teljesen megváltozott, politika és társadalom pro vagy contra állást foglalt, csupán az egyház maradt közönyös. Minden gondolkozó magyar örömmel regisztrálta, mikor pár éve Ravasz László kijelentette, hogy ami a szocializmusban tisztán gazdasági és egy jobb társadalom kiépítésére való törekvés, az nem csak nem ellenkezik a keresztyénséggel, de egyenesen annak bátor és következetes alkalmazása, tehát, ezen a téren a szociá- lizmus az egyháznak szövetségese. Ez a magatartás mindennél jobban hozzájárul ahoz, hogy a helyzet minden feszültség dacára szerencsés kiegyensulyozódást nyerjen és például a magyar szociáhde- mokraták egyik vezérének, Peyernek oka legyen úgy nyilatkozni, mint a minap tette a párt pesti gyűlésén : “Mi szocialisták, szeretjük hazánkat, revíziót akarunk, s nem türünk sem baloldali, sem jobboldali szélsőséget.” Sajnos, az egyház a maga egészében még mindig nem ébredt a tudatára kötelességének és jelentőségének. Az igehirdetésből épen úgy hiányzik a munkáskérdéssel való foglalkozás, mint az egyház egyébb működéséből. Van, aki őszintén gondolja, hogy az egyház hivatása az egyén üdvösségéről való gondoskodás, nem pedig a szociálizmus problémáival való bibelődés. Van, aki nem akarja elárulni felkészültségének hiányosságait és azzal fordít hátat az egész dolognak, amivel egyik amerikai magyar kolléga nem régiben tette veresége fölötti izgalmában: “Én maradok a templomban, maguk meg maradjanak a munkás otthonban.” És van olyan is nem kevés, aki fölfuvalkodottságában még azokat is lekommunistázza, akik templomunkat elhagyva egy-egy órára benyitnak a munkás tömegek közé. Ezek egy réges- régi, korhadt világból maradtak itt, abból a világból, amelyben lépten-nyomon hangzott a vád Jézus felé: “Ez bűnösöket fogad magához és velük együtt eszik.” A mai farizeusok és Írástudók nyelvére lefordítva : Ez korpa közé keveredik ... Aki lisztes molnárhoz vagy kéményseprőhöz dörgölőzködik, az ne csodálkozzék, hogy nyomokat hagy rajta. Madarat tolláról, embert barátjáról, társaságáról ismerik meg. Az egyháznak e három magatartása körül az utolsó a legvakabb, a legveszedelmesebb. Ez mondja egyik másik amerikai magyar kolóniában is az egyháztól elidegenedett magyarokról: Hadd hulljon a férgese! Hát erről aztán sokat lehetne beszélni. Ez a “férges” álláspont, amelyet a világháború előtti magyar politika is elsajátított, Magyarországnak egy millió kivándorolt értékes munkásába került. Borzalom még csak gondolni is rá, mibe kerülhet az egyháznak, ha azonnal föl nem hagy vele. Nagyon nyugodtan mondogatja számos amerikai kollégám, hogy nála még nincs baj, neki nincs szüksége foglalkozni a munkás kérdéssel. Viszont azokban a városokban ahol épen a legtöbb magyar él, túlnyomó többsége már is kívül van az egyház falain és az a néhol elenyésző csekély százalék is, amely még “benn” van, többnyire csák névleg tartozik oda, kegyeletből, szokásból, a mulatságokért, vagy “a gyerekekért.” De nemcsak ez a rideg, gőgös elzár- kozottság veszedelmes, hanem a puszta közöny is. 1917-ben az orosz egyház azon vitatkozott nagy kongresszusán, hogy fehér vagy sárga miseinget kell-e használni egy bizonyos ceremóniában, vitatkozott akkor, amikor hat uccával odébb embereket lőttek le a forradalomban, akkor, amikor egy százhatvan milliós birodalom újonnan születésének szörnyű agóniáján ment keresztül. Torzszülött, — mondják. Ha az, ezért az az egyház felelős első sorban, amely oda adta magát egy embertelen uralom szolgálatára, amelyért a bünSzabadságról zeng az ének, Nem hallhatod eleget... Kémi, óvni szeretnének: Vedd észre a jeleket! Ördög ott az, aki szítja Vad szabadság ösztönét, S izgatja és elcsápitja Azt, ki józan volt eléb. “Szabadsággal kell bírnotok, A fejekben gyűl a fény! Szabadság ti birtokotok, De test, lélek az enyém! “El bilincsek, el korlátok! Szórjátok az uj vetést! Gondolatnak szabadságot! Szabad szót és cselekvést! “Akaratot és szerelmet Vívjatok ki szabadot... Zabolátlan gerjedelmet, Máskép vagytok csak rabok!” Emlegesd csak egyre, igen, Uj szabadság szent jogát; De — lekötve bünedben — > y Sorsod újra szolgaság! Szolgája vagy mind, mi gazság, Mikre adtad magadat... Oh, mi népünk, hogyha tudnád, Mily nyomorult szolga vagy! Mily szolgája ösztönöknek Test és lélek, elme, szív! ... Szabaddá csak Krisztus önthet, Szolgálatra Ő ha hiv! Bűn jármához bilincselve, Szolga voltál, s az maradsz; Csak, ki a Fiútól mentve, Igazán csak szabad az! Szabad, ki az Úrhoz kötve Jézus szavát követi, Aki Benne üdvét lelte, S most szent Lélek vezeti. Csak, ki Vele s Benne élhet, S szerelmében elmerül: 6 Az Istenhez kötött élet, Csak az szabad egyedül! Szentiélektől ha kaptátok, S isteni hév áthatott: Akkor lesz oly szabadságtok, Mely az égből származott! Bemáth Lajos hődése az volt, hogy a “torzszülött’ eltiporta. Okos ember nem várja be, hogy a maga kárán keljen tanulnia. Ezzel a kérdéssel érdemes, sőt kell foglalkoznunk. Hétről hétre hozzá szól ezentúl e sorok írója is, aki minden hozzáintézett levélbeli megjegyzésért, kritikáért vagy biztatásért hálás lesz.