Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-04-24 / 16. szám

Jézus és az emberek APR. 23. — JÉZUS ÉS -TANÍTVÁ­NYAI. — János 17, 1—19. — A legben­sőbb kapocs, a legszentebb kötelék fűzi az Urat össze övéivel. Értük az Atyánál, mint mennyei főpap, szüntelen ott áll. Hordoz­za őket a kegyelem trónja előtt és rajta keresztül az Atya, a mindenek Ura, tartja őket kezében. Boldog, ki Övé lehet. ÁPR. 24. — JÉZUS ÉS A gyer­mekek. — Máté 18, 1—11. — Féltő gonddal veszi a gyermekeket az Ur párt­fogásába. Tudja, hogy fogékony lelke ki­tárt ajtó minden számára, legyen az jó vagy rossz. Nagy felelősség van azokon, akikre gyermekek vannak bízva, akik gyer­mekek előtt vannak. Szent és Isten jótet­szését maga után vonó szolgálat a fogé­kony gyermeki lelket az Ur szolgálatára formálni. APR. 25. — JÉZUS ÉS AZ ASZ- SZONYOK. — Lukács 7, 36—38. Mindnyájan üdvösségünket köszönjük Jé­zusnak, mindent, amiért érdemes ember­nek lenni, élni a földön és reménykedni a jövőben. Ha szabadna igy beszélni, — az asszonyok még ezen földön is köszönnek valami régen nagyot neki: Ő emelte ki az asszonyokat abból a lealacsonyodott rab­szolga helyzetből, amiben a pogányság még mindig tartja őket. Oh. egy asszony, aki ráes?mélt, hogy ő nem főképen test, nem a férfi vágyainak a tárgya, hanem halhatatlan lélek. Köze van Istenhez, az ő boldogsága is ott dől el, hogy megtalálja-e Megváltóját. Milyen más az olyan asszony, aki a testtől hajtva, önmagának és mások­nak is romlása és az olyan, aki Jézus lába­inál ezt hallhatja meg: “A te hited meg­tartott téged.” APR. 26. — IÉZETS ÉS A SZEGÉ­NYEK. — Lukács 6, 17—23. — A sze­génység már fél szabadság, a földi akadá­lyok: tekintély, állás, vagyon stb. nem akadályok. Könnyebben oldódnak a lelki kötelékek, mert földi dolgok nem nehezi- tik azt. Boldog az, aki a szegénységben meglátja az isteni kegyelmet, hogy ez is arra eszköz, hogy jobban és szabadabban az Űré lehessen.­ÁPR. 27. — JÉZUS ÉS A GAZDA­GOK. — Márk 10, 17—27. — Lukács 5 1—7. — Jézus nem a gazdagságot Ítéli el; az is Isten adománya. De: ‘‘Ahol van a kincsetek, ott van a ti szivetek is.” A gaz­dagságnak lehet valaki rabja és amint rab­ja valaki valaminek, már útjában áll az a Léleknek. Jézus teljes odaadást kíván, érte mindenről való lemondást. APR. 28. — JÉZUS ÉS A KÉPMU­TATÓK. — Máté 15, 1—14. — Emberek szemébe külső látszatra lehet mutatni sok szépet és jót, elismerésre méltót. Lehet leplezni az igazi képet. A gyökér, a szív azonban romlott és gonoszsággal- teljes. Jézus előtf: lehull minden külső forma, ke­gyesség és pusztán áll a sziv. Ott csak egy lehet, vagy a Lélek az Ur, vagy a sötétség. Az alapot ez adja meg és nem a mutatott külső. APR. 29. — JÉZUS ÉS A BŰNÖ­SÖK. — Lukács 19, 1—10. — Jézus keresi a bűnösöket. Nem a bűnösöknek kell őt AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Gárdonyi Géza- GONDOLATAI ­BIBLIA Minden embernek fel kell fedezni ma­ga számára egy Amerikát. Ismerte már képekből, emlegetésből, olvasmányokból is. Mégis elámukbámul, mikor a maga sze­mével látja, a levegőjét szívja, kincseiben részesül. Ez a minden ember Amerikája a Bib­lia. * Mikor a Bibliáról beszélek, jobban csak az UJ TESTAMENTUMAI beszél­lek. Az Óban csak az első négy fejezet, a Zsoltárok, Jób könyve, BÖLCS SALA­MON az, amit minden tizesztendőben egy­szer elolvashatunk. Az UJTESTAMENTUM azonban a- kár minden nap is olvasható. Az UJTES­TAMENTUM a csillagos ég könyv-alak­ban. Rejtelmes és kiolthatatlan. Tündöklő gondolatai a végtelenség árnyékában ül­nek s mögöttük lebeg az Isten. Csak ne regényül olvassátok. A bib­lia legendáit érteni kell. Vájjon mi értéke van Ezopusnak, ha benne csak az állati történeteket olvassuk? Szedjük le csak az állati maszkot, ott van alatta az ember, s ott vannak az em­beri igazságok. Vegyük le a legendáról az emberi maszkot, megtaláljuk az isteniigazságot. A bibliai mondások, s különösen Jé­zus szavai legyenek az elsők, amelyeket figyelemmel olvasunk. Az ilyen mondáso­kat jelöljétek meg színes ceruzával. A legelső amit megjelöltök, Jézusnak ez a mondása legyen : Boldogok, akiknek a szive tiszta. * Kísérletet láttam, hogyan lehetne a denaturált spirituszt megtisztítani? Pohárba egy marok földet tettek. Kö­rülbelül félig volt vele a pohár. Aztán szí­nig töltötték spiritusszal. Megkeverték. . .. íme, — gondoltam, — ha most ez a keverék megtudna szólalni, ezt mondaná: — Sár vagyok. A pohár tartalma tisztulni kezdett. Még zavaros volt, de fölülről már világo­sodott. megkeresni, ő megy utánuk: “Ma nékem a te házadnál kell maradnom.” Boldog az, aki befogadja, ott elhangzik az örök életre szóló isteni kijelentés: “Ma lett idvessége ennek a háznak.” Gondoltam: most már a keverék, ha | magatudata, maga-érzése volna, nem mer­ne megesküdni arra, hogy sár. Aztán a zavarosság teljesen elmúlt. .. . íme, — gondoltam, — ha a po­hár tartalma szólni tudna, most már igy szólana: — Spiritusz vagyok. * Aki azt hiszi, hogy az ember úgy te­rem, mint a gomba, s úgy múlik el, mint a gomba, annak a Biblia is csak gomba. De aki már érzi, hogy spiritusz, meg­érzi a Bibliában, hogy az a könyv küldött- lelkek müve. Égi bölcsek tanítása földi gyermek-nyelven. Miért gyermeknyelven? Mert minden változik a földön, csak a gyermeknyelv nem. A gyermek-nyelv min­dig képes, mindig mesés. A képnek magya­rázó ereje van, a mese meg elpusztíthatat­lan rámája minden bölcsességnek. És minden rendéi elmének beszél. * Az újszövetségi rész a legfelső helyről leszállt lélekraj története. Az a halász, az a vámszedő, az a sá­torgyártó, az mind egytársaság volt a lel­kek országában. Különböző családokban öltöttek testet, s mikor a Legnagyobb is megjelent közöttük, megismerték őt és kö­réje csoportosultak. Az Ég magvetői voltak ők e földön. * Minek bizonygatjátok, hogy Jézus ki volt, mi volt? Világosságról ismerjük meg a napot. * Meg akarjuk érteni a világegyetemet, pedig egy tyúktojás rejtelmei is kétségbe ejtenek bennünket. * Könyveket Írnak arról, hogy hogyan keletkezett a világ s még csak azt se tud­ják megfejteni, hogy hogyan keletkezett a fűszál. * Öt éves korunkban azt kérdezzük: — Miből lett az asztal? Tizenöt éves korunkban: — Miből lett az ember? Huszonöt éves korunkban:-— Miből lett az Isten? És mindenkorra elfogadjuk, hogy: — Az asztalt az asztalos csinálta. De már az emberre azt mondjuk, hogy: — Magától keletkezett. Az Istenre meg azt mondjuk: — Nincs. * A világot nem tudjuk honnan van. Istent se tudhatjuk, hogy honnan van. De azt tudhatjuk, hogy mink vagyunk. Honnan ? Nem tudhatjuk. De vagyunk. Hát akkor Isten mért ne lehetne épp igy? * A mindenség. Olyan ez, mint a titkos-irásu levél. Aki nem ismeri a kulcsát, azt mondja: — Micsoda betüzavar! Micsoda értel­metlenség ! A mindenség titkos Írásának ez a szó a kulcsa: — Isten. OLVASGATJA OTTHON BIBLI ÁJÁ T ? T

Next

/
Oldalképek
Tartalom