Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-04-24 / 16. szám

1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik «*Idai Amikor Petőfit megkeresztelték hogy teljesen békés jellegű, vérontás nél­küli való. A jogi eszközök A múltban a tőke harcos eszközei kö­zött legelső a törvény volt, amely tiltó pa­rancsokkal (injunctions) sietett annak vé­delmére. Ez a fegyver azonban annyira elavult, hogy most már csak a lomtárba való. Amint a Firestone gyár egyik ügy­védje mondta: — Tiltó parancsokat ugyan most is lehet kapni a biróktól, de nincs többé olyan köztisztviselő, aki azokat végre tud­ja hajtani. Az ujmódi leüléses sztrájk eredménye ez. Vagy talán még inkább a technikáé, amely a gyári termelést olyan rendszerre tudta átalakítani, hogy egy egészen jelen­téktelen csoport (key men) leülése egy 50,000 emberrel dolgozó gyár egész ter­melését meg tudja állítani. Előrelátható, hogy a gépekkel való termelés további tö­kéletesítése, az emberi munkaerőnek to­vábbi kiküszöbölése arra vezet majd, hogy egyetlen ember leülése sztrájkja is ele­gendő lesz arra, hogy akkora gyárak, mint a Firestone, tétlenül álljanak. A társadalmi és államrendszer válto­zását a gépek idézték elő és azoknak to­vább való fejlesztése csak siettetni fogja az átalakulást. Az a frázis tehát, amelyet a tőke az önműködő gépek indokolására ko­vácsolt, hogy a gép voltaképpen a mun­kásság érdekében lett tökéletesítve, az el­gondolás hazug voltából igazsággá alakult át. A tőke ma* arra ébredt, hogy legna­gyobb ellensége voltaképen nem a kézzel dolgozó munkás, hanem a robot-ember és az önműködő gép. Ez követeli a válto­zást, a termelt javak egyenletes elosztá­sát, a megélhetés biztonságának alkot- mányszerü törvényekbe való iktatását. A politikai helyzet Ami az adott viszonyok között az amerikai politikai életben történik, az csak arra mutat, hogy a ma törvényhozói egé­szen jelentéktelen, kicsiny emberkék, akik között még olyan kiváló emberek, mint Borah, Norris vagy La Follette szenáto­rok se ismerik fel a helyzet igazi jelentő­ségét. Erejüket, tudásukat apró közjogi kérdések feletti szócsatákra vesztegetik, a legfelsőbb bíróság kérdésére pazarolnak hónapokat akkor, amikor ég fejük felett a ház, amikor elkerülhetetlen változásokat kellene előkészítenünk. Aprólékos politi­kát játszanak a szövetségi törvényhozás­ban akkor, almikor azzal kellene foglalkoz­ni, hogy a nagy átalakulásoknak sima és vérnélküli menetét biztosítsák. Tudja-e ezt vájjon Roosevelt elnök? Kétségtelenül tudja és mivel az országnak ezidőszerint legkiválóbb politikusa, való­színűleg terv szerint folytat olyan taktikát, amely mellékvágányokra tereli a közfi­gyelmet, hogy közben zavartalanul tart­hassa az ügyeket a békés mederben. A múltban Lincoln Abrahám próbálkozott ezzel és ha akarata ellenére mégis kitört a polgárháború, az csak annak a bizonyíté­ka, hogy Lincoln nagy államférfi, de gyen­ge politikus volt. Ha Roosevelt meg tudja oldani az igazi kérdéseket akként, hogy a változás mindvégig békés legyen, akkor nemcsak nagy államférfi, de nagy politi­kus is lesz a történelem megítélése szerint. Petőfi kiskőrösi szülőházánál a köl­tőre és családjára vonatkozó emléktár­gyakból múzeumot létesítenek és ennek a múzeummal legfigyelemreméltóbb és leg­értékesebb darabja lesz az a több mint 200 éves keresztelő medence, amely fölött Pe­tőfi Sándort annakidején keresztvízre tar­tották, továbbá az az ón-kancsó, amelynek vizével a betegen világrajött, zsenge és csenevész költőpalántát megkeresztelték. A keresztelőmedencét és kancsót a Petőfi Irodalmi Kör kérésére a kiskőrösi evangélikus egyház engedte át örök letétül az alakulóban levő múzeumnak s az iroda­lomtörténeti szempontból is rendkívül ér­tékes ereklyéket ünnepi külsőségek között most március 14-én helyezték el abban a zöldzsalugáteres, deszkamenyezetes és mestergerendás kicsi szobában, amelynek ölén Petőfi először pillantotta meg a napvi­lágot. Tudott dolog, hogy a“Talpra ma­gyar” lánglelkü költője 1822 december ól­én éjfélkor született. A nagy várakozás iz­galmaitól kimerült szülők, azonban nem sok reményt fűztek az idétlennek látszó csöpség életben maradásához s, ez oknál fogva — minden eshetőségre készen, rövid tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy a csecsemőt még aznap megkeresz- teltetik. * Kemény hideg volt akkor éjjel, az uccákat méteres hó borította. A város ké­sőn ébredt. Csak az evangélikus és katho- likus templomok közt elhúzódó, sziik kis sikátorban, a Petrovitsék portáján mutat­kozott élénk sürgés-forgás. A szomszédok és jóbarátok, akiknek sietve vitték hírül a nagy eseményt, egymásnak adták a kilin­cset már hajnal óta s a melegre fűtött bir boskemence körül kézről-kézre vándorolt az újszülött apróság is. Biztatni és bátorí­tani azonban cenki se merte a szülőket, ag­godalom tükrözött a látogatók arcán is. így lön azután, hogy a halálra szánt magzatot a közeli evangélikus templom­ban újév délelőttjén csakugyan megke­resztelték. ,Keresztszülőkiil Petrovitsék az akkori szokásoknak megfelelően három kiskőrösi családot is felkértek. Dingha Sá­muelt és nejét, született Dingha Évát, Vi- czián Jánost és nejét Kovátsay Zsuzsannát s Martiny Károlyt és ennek húgát, Mar- tiny Ludovikát. E két utóbbi Martiny Mi­hály kiskőrösi evangélikus lelkésznek volt a jogász-fia, illetve hajadon leánya. Annak a Martiny Mihálynak, akinek még mint maglódi lelkésznek a parókiáján Petőfi édesanyja, Hruz Mária korábban cseléd­ként szolgált és akinek biztatására bérelte ki Petrovits István 1821 őszétől kezdve 1824 év végéig a kiskőrösi mészárszéket és husvágási jogot. A keresztelési szertartás a legünnepé­lyesebb formák között, az újévi istentisz­teletet közvetlenül követően a hívek soka­ságának jelenlétében történt meg. Az új­szülöttet, aki mint tudjuk, a keresztségben Sándor nevet kapott. Petrovitsék határo­zott kívánságára, de a többi keresztkomák beleegyezésével is a szépséges ifjú Marti­ny Ludovika tartotta keresztvíz alá s Mar­tiny Mihály parókus-lelkész keresztelte meg. Nem maradt el az ilyenkor szokásos keresztelői lakoma sem s csak mikor már a vendégek rendre elköszöntek, ült össze Petrovits uram a bábaasszonnyal, Leska Istvánnéval, mit is kellene voltaképpen tenniök, hogy a siró-rivó s keservesen nyö­szörgő csöppséget megmenthessék az élet­nek. Leskáné asszonyom, ecettel kevert langyos fürdőket ajánlott, amiben hama­rosan meg is egyeztek. S a kúra csakugyan eredményesnek bizonyult. A gyermek szemlátomást erősödött s alig pár heti ke­zelés után már túl is volt minden vészéi lyen. Petrovitsné boldogan ölelhette keb­lére a ficánkoló s immár mosolyogni is tin dó apróságot, akinek életéért betegágyá­ban s még azután is annyit rettegett. LTgyancsak a bába tanácsára, mind­járt újév után dajkát is fogadtak Petro­vitsék az újszülött mellé — Kurucz Zsu­zsanna személyében, aki aztán a maga módján alig egy esztendő leforgása alatt élet erős, pirospozsgás és makkegészséges fickót nevelt az életképtelennek vélt em­berkéből. Ez a kiskőrösi születésű hajadon teljes tizenhat éven át szolgálta hűséggel és becsülettel Petrovitsékat, velük költö­zött Kiskörösről Félegyházára, onnan Sza­badszállásra, majd Dunavecsére és Szalk- szentmártonba is. Petrovitsék adták utóbb férjhez is — hűséges ragaszkodása jutal­mául — a derék és tisztes leányzót, akiről maga Petőfi is oly szivrehatóan emlékszik meg ‘‘Szülőföldemen” c. költeményében: .. . Hazamegyek, ölébe vesz dajkám. Az altató nóta hangzik ajkán. Hallgatom s félálomban vagyok már: Cserebogár, sárga cserebogár ... A KORMÁNYZÓ NAGYPÉNTEKI ÚRVACSORÁJA. — Horthy Miklós kor­mányzó nagypénteken, Miklós fiával együtt résztvett a Kálvin-téri református templomnak azon a gyülekezeti istentisz­teletén, amelyen Ravasz László püspök prédikált. A közös urvacsoravételnél első­nek járult az Urasztalához s a püspök, va­lamint Muraközy Gyula lelkipásztor ke­zéből vette át Krisztus testének és véré­nek szentjegyeit. VERSENYFUTÁS A LONDONI KORONÁZÁSI FILM KÖRÜU. — Lon­doni jelentés szerint az angol koronázási ünnepségekről készülő film amerikai szál­lításáért valóságos versenyfutás folyik. Az egymással versenygő filmgyári vállalatok nagy erőfezitéseket tesznek, hogy a koro­názási filmet a lehető leggyorsabban jut­tassák el az Egyesült Államokba, ahol a legnagyobb árat fizetik a filmért. Az első megállapodást a koronázási film szállításá­ra a német Zeppelin-Társaság kötötte az egyik angol filmgyárral. A Zeppelin-mü­vek vállalta, hogy a filmet hatvan órán be­lül eljuttatja New Yorkba és pedig a “H.in* denburg” óriás léghajóval, amely május 12-én éjfélkor indul Frankfurtból. Jim Mollison, az ismert angol pilóta most ar­ra vállalkozott. hogy harminc órán belül elszállitja a koronázási filmet New York­ba. Mollison már alá is irta a szerződését egy amerikai filmvállalattal. • t VAN OTTHON ZSOLTÁRA ÉS IMAKÖNYVE?

Next

/
Oldalképek
Tartalom