Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-15 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal SZERETNŐK TUDNI... Egy uj rovat megindítására gondoltunk. Természetesen előbb címet kerestünk az uj rovatnak. Első pillanatban arra gondoltunk, hogy ezt a címet adjuk: “Jó volna tudni...” De eszünkbe jutott, hogy ezt a címet már sokan ismerik olvasóink közül. Azért más szavakkal fogalmaztuk meg a kérdést. Ha már uj rovatot kezdünk, rovatvezetőre is szükség van. Kire bízzuk? Akadt egy valaki, aki ajánlkozott megmondani. Mivel nagy tisztelője Lind- berghnek, arra kért minket, engedjük, hogy a “Lyndi” nevet használja. Beleegyeztünk. Legalább egyelőre. Ebben a rovatban sok mindent megirhat a rovatvezető. Elsősorban, természetesen az olvasó közönség köréből felmerült kérdésekre kísérel feleletet adni. De bizonyára ő maga is felvett olyan kérdéseket, amelyeket aktuálisaknak tart. Reméljük, hogy lapunk olvasói és munkatársai segítségére lesznek Lyndinek és a rovatot érdekessé, haszsnossá tenni segítenek. De átadjuk a szót, illetve a tollat Lyndinek. SZERETNŐK TUDNI, hogy a Chicago, South Side-i egyházon kívül még melyik református (vagy Prezsbiteriánus) magyar egyházban tartanak angol, nyelvű istentiszteleteket, akár a felnőttek, akár az ifjak részére. Ha emlékezetem nem csal, valamelyik keleti egyház lelkésze (talán független) irt arról, hogy az ifjúság részére angol nyelvű istentisztelet tartását megkíséreli. A Chicago South Side-i egyház közgyűlése január S-én “jövőbe látó lélekkel elhatározta, hogy az 1936 év folyamán bevezeti az angol nyelvű vasárnap reggeli ifjúsági istentiszteleteket. Február 2-án, vagyis február első vasárnapján reggel 10:l5-kor kezdődik az első angol nyelvű istentisztelet.” Szeretnők tudni, hogy milyen eredményt érnek majd el a chicagói testvérek. Azt is szeretnők tudni, hogy más egyházak gondolnak-e ilyen ujjitásokra. SZERETNŐK TUDNI, hogy mi történik azzal a sok magyar fiúval és leánnyal, akiket magyar templomokban évről- évre megkonfirmálnak. A napokban a kezembe került egyik népesebb egyházunk emlékkönyve. Amint forgatom, érdeklődéssel olvasom a megállapítást, hogy az egyház alakulása óta évente átlag 29 ifjú konfirmált, tehát ennyi vétetett fel az egyháztagok közé. Az egyház, mondjuk, 30 évvel ezelőtt alakult. E harminc év alatt, a megállapítás szerint 870 konfirmándus vétetett fel. Az egyháznak most, nagyjából 400 tagja van. Ezek többnyire régiek, öregek. Hol vannak a megkonfirmált ifjak? Meghaltak? Elköltöztek? Hány olyan egyház van, amelyekből a megkonfirmált ifjak nagy sokasága egyszerűen elkámforodik? Hát a megkeresztelt gyermekekről mit mondhatunk? SZERETNŐK TUDNI, hogy hány egyház tette magáévá azt a határozatot, mit Akrom> ban, világi emberek, prezsbite- rek fogadtak el. Ez a határozat: “Minden egyház tűzze célul maga elé az élő hit szerint munkálkodó prezsbiterium nevelését.” Azért szeretnők ezt tudni, mert nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a prezsbiter is, aki elvégre, a mi egyházunk tanítása szerint világi pap. Nem árt a prezsbitereknek sem, ha tanulnak. Boldog az a pap, szerencsés az az egyház, amelyik jó prezsbiterek- kel dicsekedhetik. Akiről vagy kiről még rosszmájúsággal sem lehet mondani, ami elhangzott a prezsbiterek ak- roni konferenciáján: “az egyházat gazdaggá akarja tenni, de ő nem fizet. Látogatása alkalmával azzal köszönt be az egyháztagokhoz: kell a papnak a pénz. Azzal búcsúzik: sok a baj, de ő majd rendet teremt.” SZERETNŐK TUDNI, hogy a perth amboyi Országos Református Gyűlés határozata szerint készülődnek-e a református egyházak a Harmadik Református Országos Konferenciára. Azt tudjuk, hogy a Prezsbiteriánus Magyar Konferencia, Canton, O.-ban tartott gyűlésén az uj elnököt, Nt. Kovács Ferenc professzort bízta meg, hogy képviselje a prezsbiteriánus csoportot. Ez már haladás, mert eddig e csoport képviselőt nem küldött ki. Szeretnők tudni, hogy mi történt vagy fog történni más hivatalos testületeknél. Azt tudjuk, hogy a prezsbiterek készülnek tartani egy olyan AZ OLVASÓK ÉS EGYHÁZAK FIGYELMÉBE ajánljuk, hogy a Ref. Lap jövő heti számában megkezdődik és azután minden héten pontosan megjelenik az egyházak anyakönyvi tudósítása. Kéri a szerkesztőség az összes lelkészeket és elöljárókat, hogy minden héten egy levelezőlapon pontosan küldjék be a keresztelés, konfirmálás, elhalálozás és esketési adatokat. Továbbá egy uj rovatot nyit meg a lap, amellyel szolgálni akarja az olvasó közönséget. A rovat címe “Tanácsadó”. Bárki teljes bizalommal fordulhat a szerkesztőséghez akármilyen kényes ügyben is, mert a szerkesztőség azt a legteljesebb titoktartással fogja kezelni. Akár egészségügyi, akár jogi kérdésben, vagy óhazai ügyekben szakértők, úgymint orvosok, jogászok a magyar konzulátus szívesen állanak ezen a téren a Ref. Lapjának a segítségére. Az ilyen levelekben pontos aláírást és címet és jeligét kér a szer kesztőség, hogy a jelige alatt válaszolhasson a kérdésekre. Ezeket a leveleket kívánatra vissza is küldi a szerkesztőség. A jó tanács sokszor az aranynál is többet ér, azért amig nem késő használják fel az olvasók ezt a kedvező alkalmat mielőtt még döntenének fontos kérdésekben. konferenciát, amelyiken csak ők maguk volnának, ahol a papok nem beszélnének. SZERETNŐK TUDNI, hogy hány magyar diák van Bloomfielden, és kik a diákok, honnan, melyik egyházból mentek Bloomfieldre ? SZERETNŐK* TUDNI hány magyar diák van Lancaster- ben és ismételjük a fenti szavakat, kik azok a diákok, honnan, melyik egyházból mentek Lancasterbe és hogy milyen pályára készülnek? SZERETNŐK TUDNI miért hallgatnak ezek a diákok, miért nem adnak életjelt magukról? Kérjük őket, Írjanak e rovat részére. SZERETNŐK TUDNI lesz e visszhangja e kérdezősködés- nek? Akár tetszik ez a rovat, akár nem, leveleket kér e rovat elkövetője, a válaszokat váró Lyndi. (Leveleket a szerkesztőség címére kérjük küldeni ezzel a megjegyzéssel: LYNDI részére.) Az Egyesület Vezértestületének az első rendes gyűlése Washingtonban (Folytatás az 1-ső oldalról.) tották s nem tudom, hogy miért ne is lehetne ezt a gondolatot megvalósítani. Tessék elképzelni, hogy most mindenütt van Nőegyletünk. Szeretek arra gondolni, hogy ezek közül az egyházért dolgozó nők közül sokan] tagjai a Református Egyesületnek is. De, ha ezek az asszonytestvérek mindenütt minden egyházban egyszersmind a Református Egyesületnek a nőosztályát is megalapítanák, mennyivel több munkaerőt tudnánk beállítani az Egyesületnek a szolgálatába. A negyedik gondolatom az, hogy minden osztályunk adjon magáról valami életjelt. Ma már a legtöbb helyen még azok az osztálygyülések sem tartatnak meg, ahol alkalom adódnék a közügyeknek a megbeszélésére s talán a közvéleménynek a kialakítására. Valami életjelt kellene adnunk arról, hogy mi is vagyunk. Egy pár helyen örömmel látom, hogy van bizonyos megmozdulás, de általános megmozdulásra van szükség. Mi ebben a tekintetben is szerencsésebbek vagyunk mint más magyar testületek. Ahol egyházak vannak, ott vannak helyiségek is arra, hogy összejövetelek tartassanak. Különösen az ifjúsági osztályok felvirágzását lehetne az ilyen ösz- szejövetelekkel szolgálnunk. Ifjúságunk összejövetelei köz^ zül egyet minden hónapban egyesületi összejövetellé tennék. Én azt hiszem, hogy ezek a gondolatok benne vannak a szervező titkárnak az előterjesztendő javaslataiba. Tudom, hogy a legnagyobb lelkesedéssel kezd a munkához, de azt gondoltam, hogy azzal is segítjük, ha ezeket elmondjuk! Ismétlem, hogy nekünk, akiket az Isten arra választott ki, hogy itt szolgáljuk az ő dicsőségét, be kell váltanunk azokat a reményeket, amiket a mi testvéreink és Isten fűz hozzánk a testvérsegités munkájának az elvégezésében! Előre az Isten nevében! Kalassay Sándor. Árváinkról, egyedül maradt öregeinkről nekünk kell gondos* kodnunk! Támogassa Árva és Aggmenházunkat!
