Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-01-04 / 1. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA KONZULI KERESTETÉS Az alant felsoroltak, vagy azok hollétéről tudomással túrók felkéretnek, hogy címüket vagy olyan egyénekét, kik nevezettekről felvilágosítást adhatnak, sürgősen közölni szíveskedjék a clevelandi m. kir. konzulátus pittsburghi kiküldöttjével. Cim 508 Magee Bldg. Pittsburgh, Pa. Aiff János és neje Mária Philadelphia, Pa. Blau Gyula alias Fred Marshall Nagykároly. Csécsi Gábor Nyirgebe Philadelphia, Pa. Darnai Árpád Hol és mikor született ? Fosztó Károly Pittsburgh, Pa. Fehér Jánosné szül. Spirk Julia, Pavics Antalné szül. Spirk Mária és Spirk János Pozega. Gubás Imre Megyaszo, Pittsburgh, Pa. Kerecz László Aldebrő, Heves, Leechburg, Pa. Kovács Gyula Pettendi-pusz- ta Bethlehem, Pa. Kozák András Nyirtura, Betlehem, Pa. Máté Gyula Hodász, Betlehem, Pa. Horváth Györgyné Bethlehem, Pa. Mártinké Béláné szül. Gelb Rózsi Budapest, Betlehem, Pa. Meiher Jánosné szül. Köblös Erzsébet Nagykapos, Pittsburgh, Pa. Schneiders Harryné született Rossler Janka Pittsburgh, Pa. Szohár Elemér Lajos János Czegléd Philadelphia, Pa. Schwarcz Svorc István Oroszlány South Bethlehem, Pa. Sánta József és Ferenc Fel- sörönök. Weinberger Háni McKeesport, Pa. és mindazokat, akik az alább közölt elhunytakat vagy hozzátartozóikat ismerték vagy örököseikről tudomással bírnak. Finke községi illetőségű Cardi András elhalálozásáról tudók jelentkezzenek. Bektosh Mihály, aki Latro- be, Pa. közelében halva találtak, ismerősei vagy hozzátartozói jelentkezzenek. Koleszár József boldogkőváraljai illetőségű meghalt Brownsville, Pa.-i kórházban. Aki a Bereites községi illetőségű 1905-ben bányaszerencsétlenség alkalmával Gallit- zin, Pa.-ban elhunyt Molnár Pált ismerte. Az 1922-ben Sunbury, Pa.- ban elhunyt Strober Imrét ismerte vagy elhunytáról tud. Sírok községi illetőségű Ta- masik István, kinek legutolsó cime Windber, Pa. volt, jelentkezzék. FONTOS TUDNIVALÓK Uj találmány feleslegessé teszi a szemetes ládát. Bizonyára sok millió liáziasz- szony fogadja örömmel a hirt, mely szerint egy uj találmány egyszer s mindenkorra feleslegessé teszi az utálatos szemetes ládát s egyben legyektől és hangyáktól a konyhát mentesiti. Arról van szó ugyanis, hogy elektromos készülék segítségével az ételhulladékokat és piszkokat a mosogató medence levezetőjén keresztül lehet majd eltávolítani. A találmány, amit a General Electric Company tökéletesített, egy elektromos motorral hajtott kis készülékből áll, ami az ételhulladékokat péppé oldja s amelyet ily módon a levezető csatornán keresztül lehet eltüntetni. A készülők mindent porrá és péppé zúz, illetve old, kivéve az üvegeket és fémeket. A készüléket egy teljes éven keresztül több, tipikus háztartásban kipróbálták, de ez ideig a gép fogyatékosságát illető panasz nem érkezett a vállalathoz. A készülékbe mindenféle fajta ételhulladékot beledobtak, a dinnyehéjtól kezdve a csirkecsontig s mindezt sikerült a csatornán keresztül eltüntetni. Igaz ugyan, hogy a lefolyással bizonyos csekély mennyiségű vizre van szükség, ez azonban nem jelenthet különösebb hátrányt. Ami az elektromos áram fogyasztást illeti, a készülék fele annyi elektromos erőt fogyaszt, mint az átlagos elektromos óra. Határozott előny viszont, hogy a zsíros, vagy olajos anyagok is keresztül mennek a vezetéken, anélkül, hogy azt bedugaszolnák. A készülék bevezetése tehát a szemét láda halálát jelenti, amennyiben az ételhulladékok immár nem rohad meg és nem lesz szemét, hanem feloldva tűnik el a csatornában. A washingtoni közegészség- ügyi vezetőség bár elismeri a készülék felbecsülhetetlen értékét, a megoldást nem tartja egyszerűnek. Kérdéses ugyanis, hogy a helyi csatornák képesek lennének-e a gépformában leeresztett újabb terheket elviselni, másszóval a csatornák egyes helyeken nem dugulnának-e be a rengeteg gép anyag miatt? Mindent egybevetve tehát a találmány elvitázhatatlan értékkel bir, de bevezetése a helyi viszonyoktól függ. A sérült munkás maga választhatja a kezelő orvosát. Egy régóta esedékes reformot sikerült végre megvalósítania a new yorki törvényhozó testületnek. New York államban a Workers Compensation Law, ugyanis julius elsejétől fogva megengedi, hogy a sérült munkás maga választhassa meg kezelőorvosát. Ezidő szerint mintegy 5000 New York állambeli orvos nyert engedélyt baleset biztosítási kezelésére, de rövidesen az állami orvosok mintegy ötven százaléka fog baleset kezelést nyújtani. A javaslatot az Állami Orvos Egyesület egy bizottsága dolgozta ki, hogy végre elejét vegyék a visszaéléseknek, amelyek számtalan esetben kerültek felszínre. Jelenleg tehát az alkalmazottaknak jogában áll (akár sérülés akár pedig u. n. “szakmabeli betegség’’ esetében) kezelő orvosát saját magának kijelölni. Az alkalmazó ajánlhat ugyan egy orvost a munkásnak, de ha a sérült munkás írásban értesíti az alkalmazót, hogy nem kiván saját maga orvost választani, úgy a munkaadónak kötelessége egy orvost küldeni, vagy ajánlani, aki ilyen kezelésre hivatott. A keresztyén kommunizmus amerikai példái egymásután csődöt mondanak (Folytatás az 1-ső oldalról.) az önzetlen testvéri szeretetet a közös hit tartotta ébren. A század elején azonban lassan kezdett megváltozni a telep élete. Az első változás abban nyilvánult, hogy a testvérek kezdtek húzódozni a munkától. Rájöttek, hogy a közös konyhából akkor is megkapják az ellátást az egész család részére, ha egy darabig legalább betegnek tetetik magukat. A külső élettel mindig több kapcsolatuk lett a telefon, automobil s legújabban a rádió által s világias gondolatok kezdték foglalkoztatni őket. A fiatalok megismerkedtek a külvilággal és elégedetlenkedni kezdtek. A közös hit összetartó ereje gyengülni kezdett, úgy hogy lassan munkásokat kellett hozatni a munka elvégzésére. Volt idő, amikor any- nyira megszaporodott a munkakerülők száma, hogy kétszáz idegen munkást kellett alkalmazni a mezőkön és a műhelyekben. A telep kénytelen volt adósságot csinálni s az adósság rövidesen félmillió dollárra emelkedett. Mint az egyik öreg presbiter mondotta: A szocializmusról csak akkor lehet szó, ha hajlandók vagyunk.- mindenünket megosztani egymással. Ezeket a szavakat nem ártana igen nagy betűkkel hirdetni mindenütt az Egyesült Államokban, de az egész világon is. Végre elkövetkezett az elkerülhetetlen : a keresztyén kommunista telepnek fel kellett oszlani. A közösség megszűnt, ami azt jelentette ebben az esetben, hogy aki enni akart, annak dolgozni kellett. A vallásos meggyőződés ösz- szetartó ereje nélkül a kísérlet üres tojáshéjjá vált, amelyet az idő igen könnyen összerop- pantott. Mi lett az eredmény? Az, hogy mindenki megtanult dolgozni — önmagának. Asszonyok, akik eddig a legkisebb ürüggyel elmaradtak a közös munkától, megtanulták, hogy mit jelent naponta háromszor enni adni a családnak, mit jelent a háztartás ezerféle más munkáját neki magának végezni. Amikor nem lehetett a kosarakat a közös konyhára küldeni, mindent maguknak kellett előállítani. A férfiak, akik igen gyakran “gyöngélkedtek”, ugyancsak megtanultak dolgozni, azok is, akik talán már húsz esztendeje sohasem dolgoztak rendesen egyetlen napig sem. A henyélés, a lustaság megszűnt és a családok, amelyek együttesen nem tudtak boldogulni, ma szépen boldogulnak. Az amanai példa s mellette az amerikai élet sok hasonló példája azt igazolja, hogy az emberek addig tudnak csak együttesen nagy dolgokat alkotni, amig ugyanaz az erős, szinte fanatikus hit hatja át őket. Mihelyt ez meggyengül, vagy megszűnik, a sikernek is vége van. Ez az igazság áll az Istent nem ismerő kommunizmusra is.
