Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-08 / 6. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA KÜLMISSZIÓI VASÁRNAP (Folytatás az 5-ik oldalról.) jár. Van egy papnöveldénk, négy felsőbb iskolánk, 14 mindennapi iskolánk. Amabba 601 tanítvány jár, emebbe pedig 537. Van két óvodánk is. Itt öt kórházunk van s ezekben egy év alatt 742 beteget gyógyítottak s a klinikán pedig 20, 462 egyén kapott ingyenes kezelést. A harmadik hely, ahol a mi egyházunk missziói munkája folyik, Mesopotamia. Ezt a részét kis Ázsiának most Iraqua- nak nevezik. Ennek a munkának a központja Bagdad. Itt két misszionáriusunk működik, akiknek négy felszentelt evangyé- lista segít. Van még a munkások között hét fel nem szentelt evangyélista és hét nötanitó. A munkának eddigi eredménye két szervezett egyházközség, 11 szórvány. Van 295 egyháztag. A három vasárnapi iskolába 172 gyermek jár. A legsikeresebb itt az egyháznak a tanítói munkája. Bagdadban van egy fiú iskolánk, amelyben négy misszináriusunk mellett 17 tanító tanit s a tanítványok száma 420. Ez a legelőkelőbb iskola Bagdadban, ahová a gazdag mohamedánok is szívesen küldik fiaikat. Ez a munkamező csak a háború után nyílt meg. A külmissziói munkára az Egyetemes Zsinat állapítja meg a költségeket s bizonyos kulcs arányában az egyházmegyék róvják ki a gyülekezetekre. Sajnos, a mi négy egyházmegyénk közül 1935-ben erre a célra csak kettő adaozott és a kettőnek az adománya $118.75 volt. Ezt bizonyosan annak lehet tulajdonítani első sorban, hogy nem igen foglalkoztunk a külmisszió munkával. Pedig ezzel foglalkoznunk kell, mert Jézusnak a nyíltan kifejezett utasítása mellett nem lehet és nem szabad cselekedetek nélkül elmennünk. Olvassák el testvéreink ezt a rövid ismertetést és juttasson mindenki egy kicsi részt erre a munkára is abból, amit az Isten adott! Az Egyesült Egyháznak az evangélikus része a külmisz- sziói munkát 1884-ben kezdette meg és pedig közép Indiába CHATTISGARHBAN, ahol már 1868-tól fogva folyt valamilyen felekezetközi missziói munka. Indiában a legrégibb munkaközpont Bisrampur, ahol körülbelül ezer keresztyén él együtt. Itt a missziómunka nemcsak abból áll, hogy az indusokat megnyerjék Jézusnak, hanem abból is, hogy megtanítsák őket kenyeret adó foglalkozásra. A munkán keresztül és a munka által ismerik Jézust, aki soha nem szűnt meg munkálkodni. Tanítják őket az asztalosságra, a kőmüvességre, a földmüvességre, szabóságra és egyébb hasznos foglalkozásokra. Ez a missziói központ önfenntartó s a lelkésze egy indiai lelkész. A második missziói állomás Raipurban van. Ezt az egyházat 1880-ban szervezték meg. Ez egy nagy város s igy itt inkább a tanítói, a nevelési munka van folyamatban. Itt elemi, közép és magasabb iskolát tart fenn az egyház, fiuk és leányok számára. Itt van a papnövelde is. Ez az egyház és ez a munka is önfenntartóA harmadik állomás Baittal-Chandkuri, ahol 1886—89-ben kezdődött el a legszebb munkák egyiké, a bélpokolosok gyógyítása. Itt van Indiában a második legnagyobb kórház, ahol ezeket a szerencsétlen betegeket ápolják. Itt a mi egyházunk egy superintendent, egy orvost és ápolónőt tart fenn. A munkának a többi terhét részint a bélpoklosokat segítő egylet, Tér- szint a kormány fedezi. A negyedik állomás Parsabhaderben van. Ez egy nagy területi földmivelési központnak az állomása. Olyan falusi, tanyai gyülekezet, amely a mezei munkán, a kenyértermelésén keresztül találja meg az utat a lelkekhez. A földmi vés ember tudja, hogy Isten az, aki esőt ad mind a jóknak, mind a gonoszoknak szántó földjére. Az ötödik állomás Mahasamund. Itt a legzárkózottabb, orthodox hinduk laknak. Ez egy teljesen elszigetelt állomás volt egészen a legújabb ideig, de ma már vasút köti össze Calcuttával és Bombayval, Madrassal. Itt egy igen jól berendezett nevelő intézet van, amelybe a környéknek a legelőkelőbb családjai járatják gyermekeiket. A hatodik állomás Chandrapur, amelynek alkotó része Charpali. A legújabb időkben ezen a területen történt a legtöbb megtérés. Ez az összes misziói állomások között a legnagyobb területű és népességű. A nyelv, amit itt beszélnek Uriya nyelv. A hetedik állomás Khariar. Ez azért nevezetes, mert a helyet egy indus király adományozta, hogy itt épüljön fel a templom. Két mértföld az államnak a fővárosától s itt is gyorsan szaporodik a keresztyének száma. A nyolcadik állomás Tildában van. Ez orvosi állomás. Az itteni kórházba messze földről is elhozzák a hinduk betegeiket s nem egy ismeri meg ittj az áldott orvost, Jézust és megyen el teljesen meggyógyulva és készen arra, hogy többé ne vétkezzék. Indiában a mi egyházunk kiadásában jelenik meg az “Evangélical Patrika” cimü újság. Az egész munka nagyon jól be van szervezve, annyira, hogy saját nyugdij intézete is van az itteni munkások részére. Az evangélkus egyház 1921-ben uj munkamezőt nyitott meg Hondurasban. Itt három misszió állomás van és pedig: San Pedro Sula, Yoro, Pinelejo. Az első városi állomás, ahol tanítói és gyógyítói, orvosi munka folyik. A környéken már több szórvány van, ahol rendesen tartatnak istentiszteletek. A két utóbbi helyen csak 1934-ben kezdődött el a munka s igy itt még csak a magvetés kezdődött el, de már erre az évre nagy fejlődést várnak ezeken az állomásokon is. Amint látszik tehát az Egyesült Egyháznak mind a két része alaposan kivette részét a külmissziói munkából. Együttesen még nagyobb, még szélesebb munkamezőn fog egyházunk munkálkodni. ; “Menjetek el! Tegyetek tanítványokká minden népeket!” Mindnyájan nem mehetünk el, de segíthetjük azokat, akik elmennek és imádkozhatunk azokért, akik betöltik ezt a parancsolatot. Valamikor, 1920-ban Tiffinben voltam. Éppen itt tartotta gyűlését a külmissziói bizottság is, idejöttek azok a fiatal lelkészek, tanítónők, akik arra szentelték életüket, hogy kimennek Khinába és Japánba, hogy bizonyságot tegyenek ott a Jézus Krisztus mellett. Soha életemben nem éreztem olyan mélyen, olyan igazán, hogy mit jelent a külmissziói munka! Aztán volt idő rá, amikor egy alkalommal Dr. Christopher Noss mellett ültem egy ebéden s vele beszélgetvén a Japánban folyó munkáról, azt említettem neki, hogy nem volna-e lehetséges ide egy vagy két magyar ifjút is kiküldeni? Dr. Noss nagyon megörült a gondolatnak, mert egyszerre belátta, hogy minő nagy vonzóerőt gyakorolhatna egy vagy két magyar miszionárius, vagy misszionáriusnő künn Japánban...!' Fiatal emberek, leányok gondoljatok erre egyszer komolyan ! Aztán, most, amikor ezeket a sorokat irom, arra is gondolok, hogy nem volna nagyszerű, ha a magyar fiatal emberek közül vállalkoznék valaki arra, hogy Indiába menjen s ott egyik vagy másik állomáson kutasson az ősök után?! Most azonban egyelőre csak arról van szó, hogy minden gyülekezetünkben tartassák meg február 12-én a külmissziói vasárnap s legalább azt a perselypénzt, ami ezen a vasárnapon befoly, adják oda gyülekezeteink a külmissziói munnkára. Jajj szót hallok én. Busan száll felém! Át halmokon, erdők, völgyek ölén. E jajj a pogányság szomorú éjéből tör elő, Fájdalmas, bus szivek mélyéből! Jól hallom a jajjt! Jól hallod-e jajjt ? Felelni rá, mit fogunk mi majd?! A hang egyre szól. .. Megérti ezt jól, Kit Krisztus kimente az átok alól! E hangban oly nagy, oly égő fájdalom van, Panaszos vágyódás hangzik feléd abban. E jajjban: oh halld, A Jézus sóhajt...! Felelni rá mit fogunk mi majd?! (Vargha Gyuláné, Hallelujah, 86).
