Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-01-25 / 4. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A KÉT TÓ — Gyermekmese, de felnőttek is tanulhatnak belőle. — A Galileai-tó vize édes, friss és tiszta; szeretik a halak, sok gyönyörű zöld bokor és fa nő a partjain, és a Krisztus idejé­ben sok hajó is járt rajta, és falvak és városok voltak közel hozzá. Egy szóval, a Galileai- tó üde, lüktető és bájos élet­nek volt a központja. A Holt­tenger bezzeg éles ellentéte mindennek úgy most, mint a Krisztus idejében is volt. Vi­zét ember nem tudja meginni. Nagyon, nagyon sós viz az, és ezenkívül még valami keserű ize is van azoktól a vegyi anya­goktól, amik benne vannak. Halak nem élnek benne; ma­darak nem repdesnek fölötte, semmi zöldellő vagy gyönyö­rűséges nem nő a partjain; nincsenek falvak és városok; az egész vidék elhagyatott, ék­telen, visszataszító pusztaság. Pedig a Holt-tengernek a vize ugyanaz a viz, a mi a he­gyekből aláömölve először a Galileai-tóba folyt s azon ke­resztül ment tovább a Holt­tenger felé. Honnan van ez az ellentét? Azt fogom most nektek el­mondani. Az a kis tó ott fenn a he­gyek között, úgy látszik, igy szólt önnönmagához: “Én majd összegyűjtöm mindazt a friss édes vizet, a mi a he­gyekről foly alá; kedves ott­hont készítek itt a halak szá­mára; megnyerem a madara­kat, hogy itt énekeljenek, és az embereket, hogy itt halász- szanak és itt lakjanak az én partjaimon, ahol a zöld nö­vényzet nő; — azután majd rágondolok arra a vidékre is, a mi ott lenn terül el, és kiön­töm rá az én friss vizemet, hogy hadd folyjon az ár éjjel és nappal; egész éven át és év- ről-évre mindig meg fogom tenni a mit tehetek, a távoli és nagy világért.” És a tó vize mindig friss, mert mindig fo­lyik. De az a másik viztömeg, amoda lent, a Holt-tenger, egé­szen másképpen gondolkozott. Legelőször is elment olyan mélyre, a milyen le csak le- mehetetett. Ennek a víznek a színe körülbelül ezerháromszáz lábbal mélyebben van, mint a Földközi Tenger szine, és még sokkal mélyebben, mint a Ga­lileai-tó szine. Azt tudjátok, hogy a viz mindig lefelé fut a hegyről, és minél meredekebb a hegy, annál gyorsabban fut le róla. És ez a tó azt gondolta ki, hogy ő mélyebbre megy le, mint akármilyen más viz azon a földön, hogy igy mind a többi viz oda folyjon és oda ömöljön az ő medrébe. Azután meg azt gondolta ki, hogy partjait mint magas falakat épiti fel, hogy ne legyen közü­lük semmerre kijárás. Hogy a mi egyszer belejön, azt mind, mind, megtarthassa, és meg­tarthassa, és megtarthassa. Hát csakugyan nincs is onnan kijárás semmerre sem. A par­tok meredekek, mint valami magas falak; sok helyen na­gyon magasak is; úgy hogy a viz onnan bizony ki nem jöhet semmerre sem. Ez csakugyan kitűnő terv volt: megszerezni magának mind a vizeket és meg is tartani azokat magának. És éppen ez a titok nyitja. Az öreg önző Holt-tengerbe csak­ugyan sok viz belefolyik, nem­csak a Jordán folyóból, hanem a többi kisebb folyócskákból és patakokból is, és ez a sok viz mindig folyik bele, mindig, állandóan, — és mégsem tudja mindet megtartani! A tiszta édes viz nem marad meg ott! Hogyan jut ki onnan? Hát bizony felkapaszkodik a mennyországba a napsugáron. Más kijárat onnan nincsen, de az édesvíz csakugyan nem mi- rad meg ott. És igy a Holt­tengernek csak a viz sós, tisz­tátalan, keserű része marid meg, mig az édessége mind felmegyen az égbe a napsugá­ron. Hát gyerekek, vannak olyan emberek, mint a Galileai-tó, é s vannak olyan emberek, mint a Holt-tenger. Vannak olyan emberek, akik azért örülnek annak, ha szereznek valami:, hogy igy adhassanak is. Az ilyenek mindig kapnak, mert mindig adnak; és az ő bels 5 életük édes és tiszta és fényes és áldott. Aztán vannak olyan embe­rek, akik szeretik kihasználni a többieket, de csak azért, hogy minden áldást és minden hasznot maguknak tartsanak meg, és meg is próbálják, hog}' megtartsák maguknak. De a;: ilyenek sohasem édesek és so­hasem tiszták és sohasem fé­nyesek és sohasem áldottak Valahogyan a legjobb dolgot sem maradnak meg a szivük­ben és az életükben, épper úgy, mint a hogyan az édes tiszta viz nem marad meg a Holt-tengerben. | EGYHÁZI HÍREK f BRIDGEPORT, CONN. A bridge- porti első egyházban 1936-ra a kö­vetkezők választattak meg elöljárók gyanánt: főgondok Cikay Ambrus, gondok id. Csuka István, pénztárnok id. Varga József, jegyző Karmazsin Ferenc. Presbyterek: ifj. Bácsy Jó­zsef, Baraté István, id. Berecz La­jos, Bodzás József, id. Doby János, Gergely István, Gondola Sándor, ifj. Márton Sándor, Nagy Pál, Sütöri István, Rácz Dániel, id. Szekeres Sándor, id. Tenay Károly, Vincze Árpád, Tarissza Sándor. Egyház- fiák: Kar,dos Béla, Bácsi Zoltán, ifj. Csire István, ifj. Csuka István, Nagy Géza, Oláh Ferenc. — Az egyházi nőegylet jan. 12-én tartotta meg évi gyűlését, amelyen Ludman Sándor, mint ügyvivő tett jelentést a nőegylet munkálkodásáról, amely­ből kitűnt, hogy a nőegylet amellett, hogy minden jótékony mozgalmat segélyezett, az egyház javára 600 dollárt adott. Tisztviselők a követ­kezők: elnök Szabó Sándorné, alel- nök Cikay Ambrusné, pénztárnok özv. Szűcs Péterné, ellenőr özv. Rásky Józsefné, vagyon gondnok id. Szombathy Istvánná. Számvizs­gáló bizottság: Karmazsin Ferencné, Szabó Ferencné, és Barka Gáborné. Vigalmi bizottság: Kabarecz Gézáné, özv. Dzency Gusztávné, Szűcs Já- nosné. Ügyvivő: Ludman Sándor. BRIDGEPORT, CONN. A State Streeti egyház jan. 12-én tartotta közgyűlését, amelyen lelkész és főbb elöljárók tették meg jelentésüket. A jelentésből kitűnt, hogy az év folyamán volt 16 keresztelés, 8 es- ketés, 21 temetés. Konfirmált 23 ifjú. Úrvacsorával 1838-an éltek. Va­sárnapi iskolába átlag 40 gyermek járt. Az egyház évi bevétele S2S1.45. A múlt évi maradvány 1088.83. A kiadás volt 5018.11. így a maradvány 1322.15. Az egyháznak van törlesz­tési alaapja is, amelynek bevétele volt 783.16. Kiadása 650 dollár. Ma­radványa 133.16. Az egyház adós­sága 18,600.00. Az egyházközségi közgyűlés elfogadta a kettős boríték rendszer-használatát, melyet a vasár­napi iskolában már régebben hasz­nálnak. CONECTICUTI körlelkészség kö­rében a különböző egyház részek­ben munkálkodó Lorántffy egyletek minden elismerésre méltó munkássá­got fejtenek ki a nagyszerűen mű­ködő egyháznak az érdekében. Ilyen nőegyletek vannak New Havenben, Sheltonban, Torringtonban, Warren- villeben. Warrenvilleben van az egy­háznak a temploma, ahol Lorántffy tanácstermet rendeznek be s ott fog­ják megtartani az egységes gyűlést. A nagy területen a nők áldott mun­kássága teszi lehetővé a szétszórt csontok összeszedését. DETROIT, MICH. Egyházunkban a következők választattak meg az egyház elöljáróivá: örökös tisztelet­beli főgondnok Ficsor Lajos és Ro- kay Bertalan, örökös tiszteletbeli gondnok: Márton István. Fögondok Tukacs Gedeon, gondnok Poti Al­bert, algondnok Bejczy Sándor, jegy­ző Beke Pál, pénztárnok Kanyó Béla, ellenőr Szopó Lajos. Szám- vizsgáló bizottság: Bolla Albert, Máté István, Preszter János. Pres­byterek: Föl,di János, Kelemen Ist­ván, Fodor Gyula, Hámborszky Aladár, Bajnai Károly, Tóth Dániel, Laczó János, ifj. Szopó Ferenc, Or­bán Ferenc, id. Szopó Ferenc, Kol- láth István, Hubay Sándor, ifj. Ba­logh András, Gyüszi János, Varga József, Szopó Lajos, Szászi István, Kovács P. Dániel, Nagy Ferenc. — Az egyház évi bevétele volt 11,593.71. A kiadás 7,939.89. így a maradvány 3,653.82. Az 1934-ik évről külön ala­pon kezelve van 2,358.50. Az egyház készpénze 1935 dec. 31-én 6,012.32. Istené a dicsőség. — Az egyház ke­belében munkálkodó egyesületek jan. 26-án tartják meg a szeretet vendég­séget és pedig úgy, hogy ebéd lesz mindjárt a délelőtti istentiszteletnek végeztével. Ilyen szeretet vendégség­re mindenütt szükség van, mert azokon a tagok jobban megismerik egymást s ott lehet megcsinálni az évi munkatervet. COLUMBUS, O. Ifj. Bandy Ist­ván és neje leányát, Dorottyát nagy részvéttel temették el. Ugyancsak itt temették Székely Varga Istvánt és pedig közadakozásból. Nem is hinné az ember, hogy még ilyen esetek is forduljanak elő. Minden­kinek tartoznia kell valahová, hogy ne igy temettessék el. Reformátusok­nak a Református Egyesülethez kell tartozniok. Itt ■ különböző biztosí­tásokat lehet kivenni. CHICAGO, ILL. Egyházunkban Vajda S. Zoltán vezetése alatt na­gyon élénk az egyházi élet. Az egy­ház évi közgyűlését Nt. Hankó Gyula egyházmegyei elnök vezetése alatt tartotta meg, amikor a követ­AZ OLVASÓK ÉS EGYHÁZAK FIGYELMÉBE ajánljuk, hogy a Ref. Lap jö­vő heti számában megkezdődik és azután minden héten ponto­san megjelenik az egyházak anyakönyvi tudósítása. Kéri a szerkesztőség az összes lelké­szeket és elöljárókat, hogy min­den héten egy levelezőlapon pontosan küldjék be a keresz­telés, konfirmálás, elhalálozás és esketési adatokat. Továbbá egy uj rovatot nyit meg a lap, amellyel szolgálni akarja az olvasó közönséget. A rovat cime “Tanácsadó”. Bárki teljes bizalommal fordulhat a szerkesztőséghez akármilyen ké­nyes ügyben is, mert a szerkesz­tőség azt a legteljesebb titok­tartással fogja kezelni. Akár egészségügyi, akár jogi kérdés­ben, vagy óhazai ügyekben szak­értők, úgymint orvosok, jogá­szok a magyar konzulátus szí­vesen állanak ezen a téren a Ref. Lapjának a segítségére. Az ilyen levelekben pontos aláírást és címet és jeligét kér a szer kesztőség, hogy a jelige alatt válaszolhasson a kérdésekre. Ezeket a leveleket kívánatra vissza is küldi a szerkesztőség. A jó tanács sokszor az arany­nál is többet ér, azért amig nem késő használják fel az olvasók ezt a kedvező alkalmat mielőtt még döntenének fontos kérdé­sekben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom