Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-12-17 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A harmincznégy éves anyóka és az aranycsillagos édesanya (Social Problems) Kissé komikusán hangzik, pedig úgy van. Most ez évi szüretkor múlott el 34 éves az a fiatal asszony, akinek szomorú sorsáról kell ír­nunk. Összefonyorodott arc­bőre, révedező szemei, hal­lott háta és gyászos öltözete egy matrónát, egy anyókát képviselt. Mikor a vendég kopogtat, nem lép fürgén az ajtóhoz. Behúzódik a ház egyik szegeletibe. De a leg­többször felbujdosik az eme­leti szobácskába s ott keres­gél valamit, valakit. Most éppen a tiszteletes fordult be a kapun és egyenesen az első ajtó felé tart. — Jaj, itt ne kapjon. Megyek fel, édes, de mondja nem va­gyok itthon. A tiszteletes ur mindig a gyerekek után érdeklődik. Már nem bírom hallgatni. Felment, s szobá­jának ajtaját félig nyitva hagyta. Minden szót akart hallani, fülét az ajtóhoz szo­rítja. Kopogtatás után nyílik az ajtó és belép a tiszteletes. Aranycsillagot AÜselő ma­gyar asszony fogadja a pa­pot. Örömmel köszöntik egymást kölcsönösen. Bo­rostyánná nyolc gyermeknek anyja, elmúlt 65 éves, de nem látszik rajta az idő nyo­ma. Arca dióbarnaszin, kar­jain elpattanásig feszülnek a “rekli” ujjaira illesztett csip- keszegések. Járását irigyel­heti a lánya is. — Tessék he­lyet foglalni tiszteletes ur. Olyan régen nem volt nálunk, hogy szinte rosszul esett a mellőzés. Már még Piroska is emlegette pedig tetszik tudni ő nem akárki után szo­kott érdeklődni. — Oh igen, igen a fiatal asszony? De, hát Sándor a férje? Merre van? Mit tervezget megint? Hal­lom, hogy a szomszéd birto­kot megvásárolja? Nagyon szép gazdálkodást lehet majd várni belőle. — Úgy volt, de nem igen lesz már abból sem­mi. Jaj tiszteletes uram, hi­szen csak az az egyetlen uno­kám úgy ne járt volna. — — Nyugtassák meg magukat, Istennői van a titok, majd ki­pótolja a veszteséget újabb gyermekekkel. Itt már megakadt a beszél­getés. Borostyánná szemeit elönti a könnyzápor. — Én felneveltem nyolcat, megőr­zött az Isten. Ezek az első­nél megkötötték magukat, hogy nekik nem kell több. Valami “műtétről” suttog­tak örökösen. Mióta aztán oly rettenetes szerencsétlen­ség ért bennünket és úgy halt meg az az egyetlen gyermek, azóta itt nincs élet, nincs bé­kesség, nem fog rajtuk sem­mi. — Bizony baj, nagy baj van ott, ahol ilyesmibe me­rülnek a fiatal házaspárok. És Sándor? — Hát, Sándor tet­szik tudni egészséges, máj szét csattan az élettől, de az asszony, a felesége, olyan mint egy elő halott. Kezd a férje elszokni tőle, csak más­hol érzi jól magát. Itthol kosztol, átöltözködik. Sokat jár át ide az eladóbirtok gaz­dájához. ott. .. attól félek, majd, — persze semmi sem lesz a birtokvételből. Hoznék már nekik egy szép kis árva­gyermeket, fel is nevelném én nekik, de nem tudom mi lenne vele, ha én meghalok. Aki nem bir szenvedni a sa­játja érdekében, hát tessék monda-ni, hogy áldozhatna az a máséra? Hát bizony nehéz dolog, hogy forditva éljünk. — Ugye egész más volt az életük, amig a gyermek élt? — Óh, óh, de mennyire más volt. Örökösen mentek ezek tetszik tudni minden társa­ságba, színházba, művészi csarnokokba, múzeumokba, — mentek, — mentek. Per­sze a templomba igen nehe­zen tudtak elkészülni. Jaj, csak anak az ártatlan gyer­meknek a megkereszteltetése miatt is, mit kellett kiállnom. Akkoriban esett el Pali fiam is a harctéren. Az apjokat ágybaszoritotta a gond, a fáj­dalom, mert nem akarta en­gedni a fiamat a saját nem­zetsége ellen harcolni. Oh, Istenem, Istenem, mit is kel­lett átszenvednünk. — Akkoriban a fiatalok részvéttel voltak a család nagy bánata iránt ? — — Nem nagyon látszott meg rajtuk. Akkor élték vilá­gukat. Nem figyelhettünk utánuk, mert össze voltunk törve. Most már az uram 72 is elmúlt. A jószágok körül ma is őrtálló. A fiam, a me­nyem, de még a saját lányom is, igen szépen élnek — jár­nak, csak — tessék elhinni, hogy kitanitották ezeket az iskolába, úgy hogy abból csak az ördögnek lesz hasz­na. Kezdenek elsatnyulni. — Kinek, minek hisznek? Nem tudhatom. — Mondja csak Borostyán­ná asszonyom, hányán is van­nak a kedves unokák? Mélységes sóhaj után ki­tűnt ,hogy 4 fiatal családban van összesen 3 unoka, a töb­bit élkorlátozták a mütéte- zők. Itt Sándornénál is volt egy aranyos baba, de az el­égett. Forró lúgba bukott szegény. — Hát, a viszontlátásra va­sárnap a templomba. — Engemet muszály be­vinni valamelyik fiamnak, de ők aligha mennének oda. — Ez már mindennél na- gvobb baj ... — mondja a tiszteletes. — Egészen any- nyira lennének? — Jaj, úgy van, úgy van... Kint az udvarban a szár­nyasok ezrei repülnek az aranycsillagos magyar gaz­daasszony felé. — Sok szép áldás, — mondja a pap. — Vannak hála Istennek, de már ki is szemeltem kettőt a névnapi ünnepre. Bekül­dőm. A felsőszoba ablakából ön­kéntelenül is kihajlik, egy sá­padt arcú asszony. Nem akarja magát megmutatni. Révedező tekintete odatapad a szomszéd birtokon épült uj házra. Nagycséplés idején közös erővel dolgoznak itt a gazdák. Ott van a fiatal gaz­da, az öreg gazda, mind­mind. Napszálat előtt tiszta az égbolt. Egész tisztán lehet látni, mily boldogok azok a fiatalok és öregek, akik ott a cséplés körül futkároznak, hancuroznak és nevetgérez- nek. Látni innen, hogy Sán­dor, éppen most veszi át mo­solyogva, a pompás almásré­test, kint az Isten szabad ege alatt, annyi nép előtt. Látni innen, hogy pirul az arcza a Terka nagylánynak, mikor ezt mondja: “Sándor! Ebből parancsoljon, ez házikészités, én sütöttem, egyenesen ma­gának. Ne féljen ez nincsen megoperálva!” Az öreg tiszteletes is min­dent tisztán látott, mindent hallott. Az ilyen ember sze­me már nem csal. Borostyán­ná nem küldte be a hízott ka­csákat, de maga vitte be a parochiára. Ennek az egész­séges jólelkü magyar asz- szonynak szive még azt is kibírta, hogy most, már be­jelentse lelkészének, misze- rnt felbomlott egy boldogta­lan házasság, mert gyermek- születés korlátozásból nem lehettek boldogok. Bármennyire fáj is, enged­ni kell az igazságnak. Uj falu­si Sándort, a vöt, el kell en­gedni útjára, minden bántó- dás nélkül. El kell, mert elhi- degült a feleségétől. Dr. Mankula nevű ügyvéd már kézbesítette a törvényszéki dekrétumot. Persze itt el lak­hatna Sándor még igy is, de nem lehet, mert ott a szom­szédos birtokon, abban az uj- házban, ott várja már sziv- szakadva a Terka, aki az al­mást és dióst olyan pompá­san elkészítette Sándornak a 3-ik oldal nagycsépléskor. így nem kel­lett megvenni a szomszéd bir­tokot. Kinek? Minek? Elég az a mi van. Az öreg Boros­tyánnak az is túlsók. Halljátok? Olvassátok ezt? Magvar fiatalok! Ennek a példának eredetijét megtalál­játok angol nyelven is. “Ever­lasting Social Problems” a neve. KOVÁCS ANDOR A PÉCSI EGYETEMI IFJÚSÁG TIZENKÉT PONTJA Az egyetemi ifjúság Dam- brovszky Imre dr. rektor je­lenlétében kedden délelőtt Somogyi Ferenc dr. tanár­segéd elnöklésével nagygyű­lést tartott. Az ifjúsági szó­nokok tizenkét pontban fog­lalták össze a keresztyén magyar ifjúság kívánságait: 1. Az érdekképviseleti ál­lam megszervezése, vezeté­se és kiépítése. 2. Mezőgazdaság, ipar, ke­reskedelem- és hitelélet álla­mi ellenőrzése, az első pont­ban foglalt szervezetek se­gítségével. 3. Senkinek több jövedel­me ne lehessen ebben az or­szágban, mint a magyar ki­rályi miniszterelnöknek. 4. Árdiktátor kinevezése. 5. Családi pótlék-alap lé­tesítése az OTI keretében. 6. Kétszáz pengő havi fi­zetésen felül országos agg­legényadó. 7. A családosok 350 pen­gőn, nőtlenek pedig 250 pengőn felül .csak egy állást tölthessenek be, az állás- és jövedelemhalmozás azonnal megszüntetendő. 8. A Büntető Törvény- könyvvel egyenrangú Gaz­dasági Büntető Törvény- könyv alkotása. 9. Az egyetemeken ma­gyar társadalomrajzi tan­szék létesítése. 10. Magyar színház és film. 11. kötelező munkatábor- szolgálat. 12. A szavazati jog határa 21 év, a választhatóság ha­tára pedig 28 év legyen. A gyűlés egyhangúlag el­fogadta a 12 pontot és az or­szág egész ifjúságát csatla­kozásra szólítja fel. POTTI BROS. Funeral Directors 538—5th ST. FAIRPORT Temetést vállal a legegysze­rűbbtől a legfényesebbig Phone: Hazel 1165 FISHER and OWEN Funeral Directors 126 Hazelwood Avenue Pittsburgh, Pa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom