Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-12-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A harmincznégy éves anyóka és az aranycsillagos édesanya (Social Problems) Kissé komikusán hangzik, pedig úgy van. Most ez évi szüretkor múlott el 34 éves az a fiatal asszony, akinek szomorú sorsáról kell írnunk. Összefonyorodott arcbőre, révedező szemei, hallott háta és gyászos öltözete egy matrónát, egy anyókát képviselt. Mikor a vendég kopogtat, nem lép fürgén az ajtóhoz. Behúzódik a ház egyik szegeletibe. De a legtöbbször felbujdosik az emeleti szobácskába s ott keresgél valamit, valakit. Most éppen a tiszteletes fordult be a kapun és egyenesen az első ajtó felé tart. — Jaj, itt ne kapjon. Megyek fel, édes, de mondja nem vagyok itthon. A tiszteletes ur mindig a gyerekek után érdeklődik. Már nem bírom hallgatni. Felment, s szobájának ajtaját félig nyitva hagyta. Minden szót akart hallani, fülét az ajtóhoz szorítja. Kopogtatás után nyílik az ajtó és belép a tiszteletes. Aranycsillagot AÜselő magyar asszony fogadja a papot. Örömmel köszöntik egymást kölcsönösen. Borostyánná nyolc gyermeknek anyja, elmúlt 65 éves, de nem látszik rajta az idő nyoma. Arca dióbarnaszin, karjain elpattanásig feszülnek a “rekli” ujjaira illesztett csip- keszegések. Járását irigyelheti a lánya is. — Tessék helyet foglalni tiszteletes ur. Olyan régen nem volt nálunk, hogy szinte rosszul esett a mellőzés. Már még Piroska is emlegette pedig tetszik tudni ő nem akárki után szokott érdeklődni. — Oh igen, igen a fiatal asszony? De, hát Sándor a férje? Merre van? Mit tervezget megint? Hallom, hogy a szomszéd birtokot megvásárolja? Nagyon szép gazdálkodást lehet majd várni belőle. — Úgy volt, de nem igen lesz már abból semmi. Jaj tiszteletes uram, hiszen csak az az egyetlen unokám úgy ne járt volna. — — Nyugtassák meg magukat, Istennői van a titok, majd kipótolja a veszteséget újabb gyermekekkel. Itt már megakadt a beszélgetés. Borostyánná szemeit elönti a könnyzápor. — Én felneveltem nyolcat, megőrzött az Isten. Ezek az elsőnél megkötötték magukat, hogy nekik nem kell több. Valami “műtétről” suttogtak örökösen. Mióta aztán oly rettenetes szerencsétlenség ért bennünket és úgy halt meg az az egyetlen gyermek, azóta itt nincs élet, nincs békesség, nem fog rajtuk semmi. — Bizony baj, nagy baj van ott, ahol ilyesmibe merülnek a fiatal házaspárok. És Sándor? — Hát, Sándor tetszik tudni egészséges, máj szét csattan az élettől, de az asszony, a felesége, olyan mint egy elő halott. Kezd a férje elszokni tőle, csak máshol érzi jól magát. Itthol kosztol, átöltözködik. Sokat jár át ide az eladóbirtok gazdájához. ott. .. attól félek, majd, — persze semmi sem lesz a birtokvételből. Hoznék már nekik egy szép kis árvagyermeket, fel is nevelném én nekik, de nem tudom mi lenne vele, ha én meghalok. Aki nem bir szenvedni a sajátja érdekében, hát tessék monda-ni, hogy áldozhatna az a máséra? Hát bizony nehéz dolog, hogy forditva éljünk. — Ugye egész más volt az életük, amig a gyermek élt? — Óh, óh, de mennyire más volt. Örökösen mentek ezek tetszik tudni minden társaságba, színházba, művészi csarnokokba, múzeumokba, — mentek, — mentek. Persze a templomba igen nehezen tudtak elkészülni. Jaj, csak anak az ártatlan gyermeknek a megkereszteltetése miatt is, mit kellett kiállnom. Akkoriban esett el Pali fiam is a harctéren. Az apjokat ágybaszoritotta a gond, a fájdalom, mert nem akarta engedni a fiamat a saját nemzetsége ellen harcolni. Oh, Istenem, Istenem, mit is kellett átszenvednünk. — Akkoriban a fiatalok részvéttel voltak a család nagy bánata iránt ? — — Nem nagyon látszott meg rajtuk. Akkor élték világukat. Nem figyelhettünk utánuk, mert össze voltunk törve. Most már az uram 72 is elmúlt. A jószágok körül ma is őrtálló. A fiam, a menyem, de még a saját lányom is, igen szépen élnek — járnak, csak — tessék elhinni, hogy kitanitották ezeket az iskolába, úgy hogy abból csak az ördögnek lesz haszna. Kezdenek elsatnyulni. — Kinek, minek hisznek? Nem tudhatom. — Mondja csak Borostyánná asszonyom, hányán is vannak a kedves unokák? Mélységes sóhaj után kitűnt ,hogy 4 fiatal családban van összesen 3 unoka, a többit élkorlátozták a mütéte- zők. Itt Sándornénál is volt egy aranyos baba, de az elégett. Forró lúgba bukott szegény. — Hát, a viszontlátásra vasárnap a templomba. — Engemet muszály bevinni valamelyik fiamnak, de ők aligha mennének oda. — Ez már mindennél na- gvobb baj ... — mondja a tiszteletes. — Egészen any- nyira lennének? — Jaj, úgy van, úgy van... Kint az udvarban a szárnyasok ezrei repülnek az aranycsillagos magyar gazdaasszony felé. — Sok szép áldás, — mondja a pap. — Vannak hála Istennek, de már ki is szemeltem kettőt a névnapi ünnepre. Beküldőm. A felsőszoba ablakából önkéntelenül is kihajlik, egy sápadt arcú asszony. Nem akarja magát megmutatni. Révedező tekintete odatapad a szomszéd birtokon épült uj házra. Nagycséplés idején közös erővel dolgoznak itt a gazdák. Ott van a fiatal gazda, az öreg gazda, mindmind. Napszálat előtt tiszta az égbolt. Egész tisztán lehet látni, mily boldogok azok a fiatalok és öregek, akik ott a cséplés körül futkároznak, hancuroznak és nevetgérez- nek. Látni innen, hogy Sándor, éppen most veszi át mosolyogva, a pompás almásrétest, kint az Isten szabad ege alatt, annyi nép előtt. Látni innen, hogy pirul az arcza a Terka nagylánynak, mikor ezt mondja: “Sándor! Ebből parancsoljon, ez házikészités, én sütöttem, egyenesen magának. Ne féljen ez nincsen megoperálva!” Az öreg tiszteletes is mindent tisztán látott, mindent hallott. Az ilyen ember szeme már nem csal. Borostyánná nem küldte be a hízott kacsákat, de maga vitte be a parochiára. Ennek az egészséges jólelkü magyar asz- szonynak szive még azt is kibírta, hogy most, már bejelentse lelkészének, misze- rnt felbomlott egy boldogtalan házasság, mert gyermek- születés korlátozásból nem lehettek boldogok. Bármennyire fáj is, engedni kell az igazságnak. Uj falusi Sándort, a vöt, el kell engedni útjára, minden bántó- dás nélkül. El kell, mert elhi- degült a feleségétől. Dr. Mankula nevű ügyvéd már kézbesítette a törvényszéki dekrétumot. Persze itt el lakhatna Sándor még igy is, de nem lehet, mert ott a szomszédos birtokon, abban az uj- házban, ott várja már sziv- szakadva a Terka, aki az almást és dióst olyan pompásan elkészítette Sándornak a 3-ik oldal nagycsépléskor. így nem kellett megvenni a szomszéd birtokot. Kinek? Minek? Elég az a mi van. Az öreg Borostyánnak az is túlsók. Halljátok? Olvassátok ezt? Magvar fiatalok! Ennek a példának eredetijét megtaláljátok angol nyelven is. “Everlasting Social Problems” a neve. KOVÁCS ANDOR A PÉCSI EGYETEMI IFJÚSÁG TIZENKÉT PONTJA Az egyetemi ifjúság Dam- brovszky Imre dr. rektor jelenlétében kedden délelőtt Somogyi Ferenc dr. tanársegéd elnöklésével nagygyűlést tartott. Az ifjúsági szónokok tizenkét pontban foglalták össze a keresztyén magyar ifjúság kívánságait: 1. Az érdekképviseleti állam megszervezése, vezetése és kiépítése. 2. Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem- és hitelélet állami ellenőrzése, az első pontban foglalt szervezetek segítségével. 3. Senkinek több jövedelme ne lehessen ebben az országban, mint a magyar királyi miniszterelnöknek. 4. Árdiktátor kinevezése. 5. Családi pótlék-alap létesítése az OTI keretében. 6. Kétszáz pengő havi fizetésen felül országos agglegényadó. 7. A családosok 350 pengőn, nőtlenek pedig 250 pengőn felül .csak egy állást tölthessenek be, az állás- és jövedelemhalmozás azonnal megszüntetendő. 8. A Büntető Törvény- könyvvel egyenrangú Gazdasági Büntető Törvény- könyv alkotása. 9. Az egyetemeken magyar társadalomrajzi tanszék létesítése. 10. Magyar színház és film. 11. kötelező munkatábor- szolgálat. 12. A szavazati jog határa 21 év, a választhatóság határa pedig 28 év legyen. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a 12 pontot és az ország egész ifjúságát csatlakozásra szólítja fel. POTTI BROS. Funeral Directors 538—5th ST. FAIRPORT Temetést vállal a legegyszerűbbtől a legfényesebbig Phone: Hazel 1165 FISHER and OWEN Funeral Directors 126 Hazelwood Avenue Pittsburgh, Pa.
