Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-11-20 / 42. szám

( AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik oldal A Ref. Egyesület clevelandi jubileuma A múlt vasárnap délelőtt négy clevelandi református templomban tartottak hála­adó istentiszteletet. Az Első Magy. Ref. Egyház East 79'ik streeti templomában Király Imre, központi pénz­tárnok, az East Boulevardr ban Ft. Sebestyén Endre főesperes, az Egyesület igaz gatósági tagja, a West Side- i Református templomban Nt. Újlaki Ferenc, az Egye­sület elnöke, a Magyar Prés- biteriánus Egyház Buckeye Road*i templomában Nt. Nánássy Lajos árvaatya prédikált. A templomokat sziníiltig megtöltő hivők soraiban a református mel­lett más felekezetek is kép­viselve. voltak. Délután 1 órakor vette kezdetét a jubileumi bankett a Bethlen teremben. Kovács Gusztáv rendező bizottsági elnök üdvözlő be­széde után a közönség elé­nekelte az amerikai és ma­gyar himnuszt, amit Nt. Dr. Herczegh József asztali ál­dása követett. Ekkor az ál­domásmesteri tisztséget Ki­rály Imre, a közszeretetben álló volt clevelandi tanító, jelenleg a Református Egye­sület központi pénztárnoka vette át. Az ízléses fogások­ból álló ebéd elköltése után először Harold H. Burton polgármester emelkedett szólásra. Keresetlen szavak­kal gratulált a jubiláló egye­sületnek, majd háláját fejez­te ki a jelenlevő dr. Alexy Lajos m. kir. főkonzulnak, amiért lehetővé tette, hogy az American Legion által létesített clevelandi “béke- kert”4)e magyar rög is ke­rüljön, Kossuth Lajos sírjá­ról. A közönség lelkesen ün­nepelte a polgármestert. A magyar kormány hivatalos képviselője Dr. Alexy Lajos elmondotta, hogy most tért vissza az óhazából. Magyar- ország helyzete nemzetközi­leg és gazdaságilag javul. Hogy az amerikai magyar­ság szivében helyet kap a szülőhaza, abban nagyrésze van az olyan testületeknek, mint a Református Egyesü­let. Nt. Dr. Újlaki Ferenc toledoi lelkész, a Reformá­tus Egyesület elnöke szólt. “Büszkék lehetünk az ame­rikai magyar reformátusság teljesítményeire. 40—50 év alatt aránylag többet tettünk mint a magyarországi retoi- mátusság 400 év alatt. Köz­jótékonyság terén többet tettünk, mint az összes ame “ikaihuagyar egyesületek .együttvéve.” Felemelő be szédét tapsvihar követte. A beszédek sorát Lengyel Erzsi szakította meg, . aki bárom magyar dallal ara­tott nagy sikert. Ezután Milnár István központi tit­kár ismertette a Reformá­tus Egyesület 40 éves törté­netét, amely bővelkedik ne­mes cselekményekben. Milli­ókat fizetett ki az Egyesü­let halálozási járulékban és betegsegélyekben. Az alapí­tók közül még 26 van élet­ben, 8 Clevelandban. Ezután arany kitüntetést adott át az alapitó tagoknak, a volt vezértestületi tagoknak és a 25 éves tisztviselőknek. — Ezüst kitüntetést kaptak a 25 évnél kevesebb szcDá- iattal rendelkező osztály­tisztviselők és osztályalapi- tók. A ceremónia után Tóth Magda akroni rádióénekes­nő énekelt több maeyar dalt Tamás Albert zenekarának kísérete mellett. A beszédek sorát Kováchy M. Gyula városi biró folytatta. Dicsér­te a a Református Egylet jótékonyságát. “Az ameri­kai magyar intézmények számára csak két ut lehetsé­ges : előre vagy hátra, egy­helyben nem állhatnak -— mondotta Judge Kováchy. — A Református Egyesület azok közé tartozik, amelyek előre mentek.” Ezután a vendégek bemu­tatása következett. Kováchy M. György mutatta be a helybeli egyesületek, egyhá­zak és a sajtó képviselőit. A (vidéki osztályok képviselői­nek bemutatását Kovách Gusztáv kerületi szervező végezte. A ligonieri árvaház és aggmenház javára rende­zett gyűjtés eddigi eredmé­nyeképpen 150 dollárt nyúj­tottak át dr. Nánássy Lajos árvaatyának. Ft. Sebestyén Endre az igazgatóság üdvözletét tol­mácsolta. Dr. Nánássy La­jos árvaatya a ligonieri in­tézmény támogatását kö­szönte meg. A Bethlen Ott­hon az Amerikai Magvar Református Egyesület leg­szebb alkotása, mondotta dr. Nánássy. A szónokok sorát Nt. Bernáth Árnád akroni lelkész, a rendezőbi­zottság jegyzője zárta be. Phone: Hazel 1165 FISHER and OWEN Funeral Directors 126 Hazelwood Avenue Pittsburgh, Pa. “ISTEN MUNKATÁRSAI” Ez a cime annak a ne­gyedévi közlönynek, melyet Dr. Tóth Sándor a reformá­tus egyházközségek gyüle­kezeti munkásainak a múlt héten megküldött. Célja pe­dig az, hogy a gyülekezeti munkások leveleit közölje, akik tapasztalataik, terveik jés munkálkodásuk ismerteí- tésével egymást akarják se­gíteni nemes szolgálatuk­ban, Isten Országának ter­jesztésében. Az első szám tartalmazza tehát Molnár Istvánnak, a Református Egyesület érdemes titkárá­nak, igen tanulságos leve­lét: “Élni akarunk!” A következő cikk az egy­házkerület problémáját fej­tegeti, azután megkezdi az egyesült egyház uj alkotmá­nyának közlését, végül a lan- casteri magyar tanszék fen- tartásáról és a Reformátu­sok Lapja szélesebb alapok­ra való fektetéséről ir, igen megszívlelendő terveket vet­ve föl. Bárcsak mindenütt gondolkodnának felette és cselekednének is mindkettő érdekében. A közlöny sok egyháznál egyedül a lelkész cimére ment. Érdeklődjenek titán­ná a gyülekezeti munkások és főképen a presbiterek vegyék egy külön rendkívüli gyűlésen tárgyalásaiknak alapjául. Mutatóba -olyan cikket közöl lapunk ebből a köz­lönyből, melyhez fogható kevés jelent még meg Ame­rikában magyarul, melyet nem egyszer és egy helyről, hanem nagyon sokszor és minden újságból olvasnia kellene mindenkinek mind­addig, mig csak szorul szóra meg nem tanulta, szivébe és elméjébe bele nem véste, mig csak vérévé nem vált a benne közölt I°-e és eszme. Dr. Tóth Sándor irta Isten munkatársaihoz beköszöntő­nek. Miután azok a lelkészek, presbiterek, elöljárók, taní­tók és más gyülekezeti mun­kások, — akik Isten mun­katársai. — előfizettek a Reformátusok Lapjára és miután mindenki, aki előfi­zetett a Reformátusok Lap­jára, tulajdonképen Isten munkatársa, — a szerkesz­tőnek az a meggyőződése, hogy az uj közlönynek min­denestől a Reformátusok Lapjában kellene megjelen­nie, mint annak lelke, érté­ke és célja. KARAFFA BECSÜLETE — Tagadja? — Nincs mit tagadnom — — Tehát igaz? — Igaz, hogy ártatlan vagyok. Ki vádolt be? Allitsák velem szembe s ha van emberi szív a kebelében, neki kell tanúságot tennie ártatlanságomról. Állítsák elé a tanút! — Ezt a kívánságát rögtön teljesítjük. Olyan ember ta­núskodik vétkessége mellett, aki évekig a közelében élt, jól ismeri, szavahihető, hü a császárhoz. Jöjjön be a tanú! Belépett Gelencei Ambrus. Keczer András arcán keserű, megvető kifejezés ült, a- rnint egykori hűtlen sáfárját megpillantotta. — Ez az ember tanúskodik ellenem? A törvényszék el­fogadja s nem kérdezi meg, hogy ki volt hajdan Gelencei Ambrus? Orgazdák és tolvajok tanúskodnak a becsületes emberek ellen? A vizsgáló biró a tanúhoz fordult: — Ismeri a vádlottat? — Jobban ismerem, hogysem ő kegyelme Keczer An­drás kívánná, hogy ismerjem — feleié gonosz vigyorgással. Szemei zavarosak voltak, tétován jártatta körül, alig egy pil­lantást vetett néhai gazdájára. Arca erősen piros volt — a bortól. Részegen jött ide ... A lelkiismeret elaltatására jó a tüzes bor. — Mit vétettem? — kérdi méltósággal a vádlott. Mi go­nosz szellem — A vizsgáló biró szavába vágott: — A tanú csak a bírák kérdésére felel. Nyers és durva hangon mondá ezt a biró. — Mondják meg ennek az embernek, aki most sem beszél józanon, mivel vádolnak engem, tegyen tanúságot reá! És kérdezzék meg tőlem, hogy minő embernek ismerem én Gelencei Abrust! A vizsgáló biró nyilván indulatos kezdett lenni. Oda­fordult a többi birákhoz s halk hangon, németül tanakodott velők. Aztán intett a jegyzőnek, hogy röviden összegezve a vádpontokat, olvassa fel. Megtörtént. Gelencei Ambrus egykedvűen hallgatta végig, aki már ugyanezt igen sokszor hallotta, éppen nem csodálkozik rajta, csupán a név más, a többi mind régi és megszokott. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom