Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-12 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ik old.l KARAFFA BECSÜLETE — Úgy vigyázzon a nyelvére, hogy keserűen megbánja. Tovább az iratot. A szikár, sárga arcú jegyző folytatta: Thököli a rebellis vezér azóta török rabságban sinylőt dik, párthívei szétoszoltak, ámde a keserű tanulság után sem nyughattak meg. Titkos érintkezésben állottak és állanak ma is egymással. Titkos jegyű Írásokkal leveleket írtak egymáshoz, ezeknek az írásoknak egyrésze kézre került, az írás kulcsát is megszereztük s igy került napfényre az újabb, az előbbinél sokkal veszedelmesebb konspiráció, mely az egész birodalmat pusztulással fenyegette. A felséges császár és a dicső birodalom egysége és fennállása ellen irányuló konspirációnak egyik tagja Keczer András. — Ki mondja azt, bírák? — kérdé méltósággal Keczer. — Akkor felel, ha kérdezzük! Tovább a vádiratot, jegyező ur! És tovább olvasták, végig olvasták. Iszonyú irat volt az, tele olyan vádakkal, melyek a felségárulás bűnét sütötték Keczer András tiszta homlokára. Hogy Thökölivel levelezett, biztatta őt: szökjék meg a török rabságból, Eperjesen és környéken Keczer András egyetlen szavára talpra áll az egész nemesség, utolsó csepp véréig kitart mellette, visszasegiti őt a fejedelemségre, fejére teszi a magyar koronát, mert nincs gyűlöletesebb a magyar hazában, mint a német. Kutyánál rosszabb sorsa van a magyarnak, megostorozzák, megköpködik a császár akaratából ; ha felpanaszolja, bilincseket raknak kezéredábára, kitépik a nyelvét, megcsufolják . . . Keczer András pincéje tele van puskával, hordókban rejtegeti a puskaport, titkos gyüL lekezéseket tart a portáján, segiti pénzzel a csavargó kunr cokat, egy császári katonát agyonkinoztatott . . . Mikor aztán vége volt a türelmes bünlajstromnak, a vizsgáló biró föltette a kérdést. — Bevallja-e töredelmesen vádlott Keczer András, hogy amiket hallott, az mind igaz, mind megtörtént; s ha megtörf- tént, mit hozhat fel saját védelmére? Keczer András szólott: — A mindenható Istent hívom fel, hogy igaz minden szó, amit mondok. Én azokban a dolgokban, amiket rólam felolvastak, ártatlan vagyok. Tiszteltem hazám törvényeit, mindig engedelmes alattvalója voltam a koronás magyar királynak, sem ellene, sem a törvény ellen nem vétettem. Vegyék le kezemről és lábamról a vasat, ereszszenek haza, vagy ha véremre szomjaznak, öljenek meg, egy áldozattal több vagy kevesebb . . .Az isten igazságos . . . (Folytatjuk.) KINÉL LEGYEN A PÉNZ? Férj, vagy a feleség őriz- ze'-e a család pénzét? Sok családban, ahol ez a kérdés felvetődik, úgy gondolják, hogy a pénzkezelő feleségnek, vagy férjnek nagyobb hatalom is van a kezében. Ezért figyelmezteti a férjhezmenendő leányt az anyja, hogy már az első hetekben vegye kezébe a pénzügyi vezetést, — viszont más oldalról ezért intik a barátok a vőlegényt, hogy: a pénz pedig álljon nálad, mert csak addig vagy ur a háznál! Mindaddig sem a családokban, sem a közéletben nem lesz összhang és kellő haladás, mig az emberek az egyéni hatalmat többre becsülik, mint a közösség szolgálatát. A család olyan közösség, ahol a széthúzó törekvés k a leghamarabb bosszulják in eg magukat. A pénzbeosztásban sem a férj, sem a feleség szava nem lehet döntő, egyedül a számok törvénye. Csodálatosképpen igen sok családnál — nem kérdezik meg a számokat. Fa általános körvonalakban be is osztják a pénzt, sem a férj, sem a feleség nincsenek fil- lérnyi pontosan tisztában, hogy tulajdonképpen menynyi pénz áll rendelkezésü.k- re. Az asszony “elspórol” a konyhapénzbői, azaz nagyobb ételeket számit fel a ténylegesnél (szóval megcsalja a férjét!) és a fennmaradó összeget félreteszi, vagy másra költi. A férj pedig elhallgatja kisebb-na- gyobb mellékjövedelmét, azzal nyugtatja meg önmagát, hogy nem kell az asszonynak mindent tudni. A barátok és barátnők is hozzájárulnak az ilyen egyéni csalafintasághoz, dicsérve az “élelmes asszonyt” és a “jópipa” férjet. Ez az ügyeskedés azonban legtöbbször zátonyra fut! Ugyanis könnyen megesik ilyenkor, hogy mindketten túlköltekeznek, abban a hitben, hogy a másiknál úgyis van pénz. Mikor aztán a kölcsönös eladósodás kiderül, csúnya perpatvar következik, melyet el lehetett volna kerülni egy kis őszinteséggel. Az adósságot lassan, keservesen letörlesztik, de a bizalmat viszaszerezni aligha sikerül. Az együttes szánok mindennél fontosabb! Hiába takarékoskodik az eev’k, ha a másik nvugottan költ. Külön típust alkotnak a légvárépitő családok. Náluk a jelenlegi anyagi helyzet nem számit, nem is törődnek vele, mert a közeljövőben úgyis fizetésemelés, örökség, jól javadalmazott különmunka, főnyeremény, vagy más mesebeli szerencse éri a családot, mely majd egy csapásra megoldja a ma még oly fenyegető gondokét. Fontos az is, hogy tisztában legyünk az igénytelenség és az okos takarékosság határvonalával. Vannak emberek, akik azt hiszik, minél több kényelmetlenséget vállalnak, annál erényesebbek és takarékcp sabbak. Pedig még a legkis- sebb jövedelmet is be lehet úgy osztani, hogy harmonikusan és egészségesen éljünk. A mennyiségben lehetünk igénytelenek, a minőségben nem. Ha csak egy tál ételt eszünk is, legyen jóizü és tápláló. Ha kevés ruhánk van, legyen Ízléses. — lakásunk tiszta, barátságos és rendes. Legigényesebbek barátainkban és könyveinkben legyünk! A józan takarékosság aztán elvezet olyan anyagi színvonalhoz, mikor már költségesebb igényeink is lehetnek. Különösen a gyerekek nem tudják, hogy szüleik milyen igényüket képesek kielégiteni. Sokszor felnőtt korú lányt és fiút is hallunk panaszkodni, hogy szülei erre vagy arra nem adnak pénzt, nem értik meg vágyait! Mivel a család csak úgy gyarapodhat, ha a család minden tagja ismeri az a- nyagi lehetőségek határát, legjobb, ha az elégedetlenkedő gyermeknek papirt és ceruzát adunk a kezébe, hadd győzze őt meg a kétszerkettő érve, hogy amit kér, felülmúlja a családi pénztár hatalmát. — Nem tartozunk a gyermekünknek számadással! — szinte hallom az ellenvetéseket. De vájjon melyik az iga* zabb, emberibb ut? Hamis, misztikus magaslatról inteni igent, vagy nemet a gyermek kérésére, — vagy munkatársul magunk mellé véve őt, feltárni előtte a lehetőségeket? Ha csakugyan szívből vágyik a fiú egy csónakra, kerékpárra, vagy a lány uj ruhára, vendégekre — és a számok bebizonyítják, hogy kívánságuk teljesülése lehetetlen, maguktól fognak rájönni a segítség módjára. Könnyebb munkával maguk is juthatnak némi keresethez. A lányok megtanulnak ruhát varrni maguknak, hogy kedves, fiatal hiúságukat kielégíthessék. De nem bün-e anyagi A KIADÓ SZÁMADÁST fogok ad> ni minden bevételről és kiadásról az év végén. Abból majd meglehet látni, hogy ki menyivel segítette a lapot. Dolgozzanak tehát derék lapképviselőink továbbgonddal terhelni meg a gyer- mekvállakat? Kezdjük azon, hogy olyan családban, ahol mindenki ismeri az anyagi helyzetet, ha anyagi gond van is, elégedetlenség, követelőzés, szemrehányás nincsen. Ez a nyugodt légkör pedig kárpóL tolja a gyermeket a felelőtlen gondtalanságért. Azonfelül az a tudat, hogy szórakozásaira maga szerzi, maga takarítja meg a pénzt, semmivel fel nem érő öröm a számára. Végül pedig csak igy lehet őket már gyermekkorukban rászoktatni, hogy józanul ítéljék meg a körülményeket és önerejükből segítsenek magukon. —s —n. KÖZLÉSÉI ra is huzgósággal. A kedves olvasókat pedig újból kérem, hogy fizessenek elő a lapra. HAMIS SÁFÁPOK is akadnak a munkások közt. Némelvikről fel sem tételeznénk, hogv nem küldi be a rábízott előfizetést. A kedves olvasó beküldheti az előfizetést úgy is, hogy egy borítékban elküldi a szerkesztő címére. A következő héten már nyugtázom .............. NYUGTÁZÁS. Farrelből Nt. Navv Ferenc $2. Sharp- svilleből Naev Gábor $2. E. Chicagóból Kádár József $2, McKeesoortról Molnár Tenő $2, Egerszegi Sámuel $2, Smockból Orosz János $1, Adahból Lőrinc Sándor $1, Detroitból Kocka Mihálvné $1, Buffalobol Jablonkai István $1, Painesvilleből Kiss Lné $1, Gecsey J. $1, Fairportról Kanóc János $2, Horváth Mihály $2, Ragály Lajos $1, Chicagóból Józsa Géza $4, Bertalan S. $1, Péter Gyula $1.
