Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-11-05 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal hatom pénzügyeimet és boldog leszek, amint kegyed kívánja. Szent Péter, kissé fejét csóválva bár, belement a dologba a bankár boldogitása végett s másnap ugyanab*- ban az órában tízezer pengőt hozott a bugyellárisban. — Kevés, most már ez is kevés öregem. Mert én a ka- pandóságomat máris megjátszottam a börzén, elég ügyesen, ámde nem volt szerencsém, ágyugyári részvényeken nyolcvannyolcezret vesztettem, most tehát legalábbis százezer pengőre van okvetlenül szükségem, enélkiil semmiesetre nem is ígérhetem, hogy boldog leszek, sőt még ma főbelövöm magamat. Szegény Szent Péter már látta, hogy a bankárt nem tudja boldoggá tenni a bu~ gyellárissal, mindössze annyit tehetett érette segítségül, hogy az ágyugyári részvények menjenek kissé feljebb és hogy a pisztoly ne süljön el a bankár kezében, ez utóbbi nem is történt meg, mert a bankár nem is vette kezébe a pisztolyt, nem is volt neki. Alig múlt egy kis idő, egy kitűnő politikus sóhajtott fel az ég felé, hogy bárcsak egy bugyellárisa volna, némi csekély pénzzel, merthogy ő azzal egész nemzetét boldoggá tenné s ez magának is egyetlen boldogsát- ga lenne. Szent Péter rögtön ott termett a politikusnál és fölajánlotta neki a pénztárcát. A politikus belenézett és fölényesen elnevette magát: — Micsoda? Tízezer pengő? És ezzel akarja ön az én szemmemet kiszúrni? Ez a gondolat nem méltó se hozzám, se a pártomhoz. Szn- bad-e önnek kicsinyeskedni, amikor egy egész nemzet egyedül lehető boldogságáról van szó? — Én, kedves Politikus, kizárólag az ön boldogáte- vésére gondoltam. — Elég! Én pedig csakis egész nemzetem boldogitása révén lehetek boldog! Tehát ne sokat teketóriázzunk, féb millió pengő kell a Pártom újjászervezéséhez, ennél kevesebbről nem is vagyok hajlanló tárgyalni! Holnap este itt legyen a pénz! Szent Péter magának is nagy fáradságába került az ügylet, amig a félmilliót másnap arra az órára összeszerezte. — A politika az exigen- ciák tudománya — fogadta a politikus másnap, — a pártszervezetektől olyan jelentéseim érkeztek be, hogy semmiesetre se indulhatok meg ötmillión alul! A nemzetemről és a hazámról van szó, hát csak hamar, hamar a közügy érdekében, holnapra itt legyen! Szent Péter elszomorodva mondott le annak reményéről, ho?v ezt a férfiút pénztárcájával boldogíthassa. Sokat keresgélt azután odafönnről, napokon át, hogy ugyan kit tudna boldoggá tenni ezzel a bajos kis bugyellárissal? Egyszer csak meglátott egy igen-igen szegény embert az utcasarkon, aki ott ült és ég felé fordított tekintettel az emberektől filléreket, az Égtől pedig az emberek szivébe egy kis irgalmat esedezett. Lement hát ehhez az emberhez : — Kedves Koldus bácsi, én magát boldoggá akarnám tenni egy bugyellárissal, kérem, mondja meg egyösszeg ben, mennyi az a minimun, amelyel magának földi boldogság érzését megszerezhetem ? — Hogy mennyi? Mennyi? — számolgatta a koldus mosolyogva. — Hát látom, száz pengő van a bugyellárisban . . . Oh, mit csinálnék én annyi sok pénztakács félszerében, a csizmadiától levetett ruhát meg zel? Lakást ingyen kapok a mindennap egy tányér levest is kapok . . . Elég lesz hát nekem húsz pengő is. hogy az eltörött helyett uj mankót vehessek, meg azonfelül szeretném, ha kapnék néhány kétfillérest, hogy a templomi perselyekbe én is adhassak két-két fillért, mim denikbe, mint a többi emberek. A többi pénzt vegye vissza a százpengősből. Szent Péter megörült, hogy végre boldoggá tehet egy embert a buggyellárisá- val és elégedett mosolygással számlálgatta a pengőket meg a koldus tenyerébe. A- hogy számlálgatja, egyszer- csak kiejt a kezéből egy fényes egyfillérest. A fillér guj- rul, gurul, éppen arra tipegett egy rongyos kis négyesztendős fiúcska: — Nini, aranykrajcár! — kiáltotta fölragyogó arccal a kisfiucska. — Nekem a- dod’e, te fehérszakállu bácsi ? — Ugyan mit vehetnél egy filléren, mire való volna az neked, te rongyos kisfiucska? — kérdezte mosolyogva Szent Péter. — Játszani akarnék vele, egész nap játszani! Szent Péter megörvendve odaajándékozta neki az egy fillért és a kisfiú egész nap legboldogabb volt az emberek között. Hozzászólás Mint egy tagja az elitéit fiatal generációnak, nagy érdeklődéssel olvastam a Christian Reformed Church három tagú bizottságának a határozatát a magzatkorlátozás felől. Az első paragrafusban a bizottság meg van rémülve a- zért, mert kevesebb gyermek születik. Ezt szeretném kérdezni a bizottságtól: “Mi a fontos, az, hogy sok keresztyén legyen minden áron, vagy az, hogy kevesebb, de jobb? A második paragrafusban Biblia idézésekkel inti a fiau talokat a bizottság arra, hogy gyermekeket hozzanak a világra. Igaz, hogy manapság nem sietnek a fiatalok a gyermekekkel, de az én tapasztalatom szerint a keresztyén fiatalok legnagyobb része tervez családot és örömmel, meleg szívvel, ki tárt karokkal várja a csöpp vendéget. Hát melyik gyermek lesz majd boldogabb, az amelyiket tényleg úgy várnak mint kedves meghívott vendéget, vagy az, akinek jöveteléhez sem anyagilag, sem lelkileg nem voltak elkészülve a szülei ? A harmadik paragrafusban azt mondja a bizottság, hogy “sokan a gyermekszülésre úgy gondolnak, mintha az véleP len, nem pedig elsőrendű funkciója volna a házas életnek." Erre csak azt felelhetem, hogy azok, akik szívesen várnak kis gyermeket, mert úgy tervezték, hogy legyen, egyáltalán nem igy gondolkoznak. Azok pedig akik nem tervezik a gyermek jövetelét magzatkorlátozás által, nagyon nehezen tudnak egy uj gyermeket máskép várni, mint véletlent. Az ötödik paragrafusban “a zsinat felemeli tiltakozó szavát a magzatkorlátozásra vonatkozó információk szertelen terjesztése ellen, amit az American Medical Association is helytelenít erkölcsi okok alapján.” Tudjá-é a bizottság, hogy az American Medical Association arról hires, hogy minden progresszív mozgalommal szembe száll? Hogy azok az orvosok, akik nyiltan a népnek javát akarják, elváltak az American Medical Associationtól? Olvasták-é a relief munkások reportjait a felől, hogy mibe kerül ennek a nagy országnak az, hogy ez az információ nem minden államban és faluban kapható? Arra pedig, hogy menjen az egyháztag a lelkészéhez és egy keresztyén orvos segítségéért, csak azt felelhetem, hogy sajnos, nem minden lelkész megértő, még akkor sem, ha szépen prédikál. És hogyha az a bizonyos orvos tényleg segíteni akarna egy család helyzetén, a megtiltott információt adná azonnal. A proponált törvény erre vonatkozólag, azt mondja hogy házasulandóknak és házaspároknak lehet kapni a szükséges információkat, ha kérik. Ennek a törvénynek az életre hozatalát idáig főképen szülészek és római katholikusok akadályozták meg. Hogy az ifjak között van valamennyi erkölcstelenség, igaz, de ez nem olyan általános, mint a bizottság gondolja. Minden generációnak meg vannak a kilengő ifjai, mindig is meg voltak, mint a történelem mutatja. Ha valaki tényleg akar segíteni az ifjaink erkölcsein, ne tiltakozásokkal próbálják, hanem azon dolgozzanak, hogy az ifjak házasodhassanak annak idején, korán és rendes utón, ne keljen nekik várni hosszú eljegyzéseken át, egy, két évig is, vissza fojtottan, rém nehéz körülmények között. Végzetül a Krisztus országára hivatkozik a bizottság. Nagyon szeretném tudni, hogy mit gondol az a három emr ber, mikor azt imádkozza, hogy "Jöjjön el a Te országod?” Én azt hiszem, hogy Jézus ezáltal azt jelentette, hogy jöjjön el minden szivbe a szeretet és megértés, enyhüljön a haszontalan szenvedés, tanulja meg minden ember fel használni az eszét a jóra. Most azt kérdem, hogy melyik házaspár élhet könnyebben békében és megértésben, az amelyik nyugodtan tervezheti a gyermekszületését, tudván, hogy a mama teljes jó egészségben lesz a következő gyermekek szülésére, vagy az ahol majd minden évben van születés? Én azon az állásponton vagyok, hoo^ a magzatkorlátozás a nőre nagy áldás. Meg kíméli őket aggodalomtól és meg maradhat a férj igazi társának. Vájjon az a három férfiből álló bizottság ismerte-é azt a csontváz asszonyt, akinek tizennégy év alatt tizenegy gyermeke volt, bele is halt és mind a tizenegy árván maradt? Ismerte-é azt az öregedő édesapát, kinek nyolc gyermeke közül még most is van fiatal, most is kell őket iskoláztatni, az adóságnak meg soha sincs vége? Ha valaki kételkedik abban, hogy a magzatkorlátozás több Jót teszen mint kárt, tanulmányozza Märgaret Sanger munkáját. És elmélkedjen azon, hogy Angliában ezt az információt a nagy Londoni egyházakban osztják házaspárokénak és házasulandóknak, ha kérik, mert ottan az egyház ezt az információ közlést keresztyén szolgálatnak tekinti. DOHÁNYOS ISTVÁNNÉ, St. Thomas, V. I.
