Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-22 / 37. (38.) szám
Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. REFCi Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1936. Hung, frei Aged UGONIER, PAVTUSOK LAPJA VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM. AKRON, OHIO, OKTÓBER 15, 1936 No. 37 SZÁM ALTALANOS MOZGÓSÍTÁS Irta: TAKARÓ GÉZA Amerika háromszáz kiváló egyénisége kiáltványt intézett az ország népéhez. Az aláírók között van 25 egyetem és college elnöke, 55 püspök, szenátor, újságkiadó, ügyvédek és más országos n,evü férfiak. Roosevelt elnök és állami kormányzók támogatják a mozgalmat. A washingtoni Constitution Hallban és New York városának Town Halijában tartott tömeggyülések, a Kiwanis Club 1800 vársoban lévő fiókja, a Lions, a Rotary és számos más organizációk ajánlották föl támogatásukat. Az első cél, amit el akarnak érni az, hogy ennek az országnak húszezer városában és községében, kétszázezer templomában és zsinigógában húsz millió üres helyet foglaltassanak el. Maximális hallgatóságot akarnak biztosítani minden istentiszteleti célra szolgáló helyiségben. Az Isten iránti és a felebaráti hűség napjává akarják tenni a vasárnapot. Az emberiség a történelem egyik legnagyobb változásán megy keresztül. Folyton erősödik a világ gondolkozóiban az a meggyőződés, hogy korunk nagy tudományos gazdasági és szociális fejlődése kétséges értékűvé lesz, ha .nem fogja egyensúlyozni az emberiség morális és spirituális fejlődése. A beteg világ olyan krízisen megy át, amelyen úgy látszik, _se a régen bevált jóhiszemű doktorok, még kevésbé pedig a kuruzslók, nem fognak segíteni. Életveszélyesé vált a felgyülemlett méreganyag, önzés, előítélet és gyűlölködés, amely a világháborúban kifakadt, de azóta nemcsak be nem gyógyult, ellenkezőleg, még jobban elmérgesedett. Az öt évig tartó szörnyű ope- ráció se a demokráciát nem biztosította, se a békét nem állította helyre. A brutális embermészárlás, a politikai, gazdasági és militarista világ nagyvágói nemcsak az ifjúság millióit pusztították el, de még több milliókban megöltek mind.en ideált és a nemzetekbe a gyűlölet, bosszú érforradalmak még keserűbb magvait hintették el. Aztán jött a hamis prosperitás tiz évig tartó orgiája, amelyben a háború áldozataira vetette rá magát a fosztogató kapzsiság, profitszomj és lelkiismeretlen spekuláció, amelynek nyomában járt a vad költekezés. Erre a dinonr dánomra nem jöhetett más, mint az a nagy bojt, amely immár hetedik éve tart. Ez a hét évi szűk esztendő lassan magábaszállásra és térdeire kényszeritette azokat a vezetőket, akik komoly felelősséget éreznek az emberiség sorsa iránt. Kezdik belátni, hogy alapjában véve nem gazdasági, hanem morális, letörésről van szó. Újra fölfedezték, hogy a bosszuál- lás nem fizeti ki magát. Hogy a megbocsátás nemesebb fegyver, mint a bosszú. A szeretet jobb mint a gyűlölet. Adni jobb, mint venni. A jellem drágább kincs az aranynál. Az igazság az egyedüli, ami felmagasztalja a nemzeteket. Egyrermásra idézik Roger W. Babson szavait: “Only the Golden Rule will save the country, not a Rule of Gold.” Az emberek együtt élésének arany szabályát Jézus Krisztus jelentette ki: “Amint akarjátok, hogy az emberek cselekedjenek tiveletek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.” Ugyancsak sokat emlegetik XI. Pius kijelentését: “Az annyira óhajtott szociális rekonstrukciót meg kell előznie a keresztény lélek gyökeres megújulásának.” Nem különböző hitek problémájáról van szó, hanem a hit és hitetlenség nagy mérkőzéséről. Nem az én hitem, vagy a tied forog kockán, hanem minden hit. Már pedig akinek a hite összeomlott, nem sok reménysége lehet. Amely nép nem hisz, annak nincs jövője. Nem jöhet nagyobb áldás egy ország népére, mint amit egy nagy lelki megújulás, Istenhez való visszatérés hozhat. “Kétségbe vonom, hogy akármilyen probléma, legyen az szociális, politikai vagy gazdasági, — el ne olvadjon egy lelki ébredés tüze előtt”, — mondotta a minap Roosevelt elnök. Közeledik a választás Amerikában. Milliókat költenek a pártok és agilis kortesek százezrei adják oda nappalukat és éjszakájukat, hogy minden polgárt elérhessenek, akár városban, akár falun, akár bányatelepen él. Hogy “megmentsük a hazát” — “a mi pártunk győzelme által.” Az ország és az emberiség sorsáért aggódók mozgósitanak, hogy megpróbálják megmenteni a nemzetet és az emberiséget legveszedelmesebb ellenségétől — az egyéni bűntől. Az önzéstől, a túlzott ambícióktól és a viszálykodástól, amely népeket sodor háborúba és romlásba. Mint most Spanyolország, amelynek pusztító tűzvészét alig tudják lokalizálni a szomszéd nemzetek. Igen, akármilyen szokatlanul is hangzik a harangszótól elszokott füleknek, templomba hívnak egyetemek elnökei, szenátorok, lapkiadók, katolikus és protestáns püspökök és rabbik egyaránt. De ez csak az első lépés egy hatalmas program keresztülvitelében, amelyhez kormány- tisztviselők, államok vezetői, sajtó, rádió, newsreel, iskolák, egyletek, bankok, gyárak, ifjúsági szervezetek és munkás organizácóik közreműködését részben már is megnyerték, részben pedig kérik és várják. Ellenségeskedések helyett együttműködésre hívnak. Nem uj szervezet fölállítását akarják, hanem a .meglévő vallási, jótékonysági és nevelési szervezetek megerősítését hangsúlyozzák. Megdöbbenve mutatnak rá nagy táblázatokban, hogy amig például Amerikában egy év alatt három és fél billió dollárt költöttek italra és dohányra és közel három billiót szórakozásra, addig az egyházak munkájára összesen csak fél billiót adtak. A kormány fölajánlotta, hogy tizenöt százalékát a jövedelmeknek adómentesiti, ha azt vallási és nevelési célra adja a nép. De kiveszi a részét a nagy munkából a szellemi és erkölcsi recovery-törekvésben nemcsak az állam, hanem a magárfvállalatok és egyének is. Újságokban egész oldalakat vásárolnak meg ennek a törekvésnek a publikálására. Egy pénzintézet például ezt közli, “miért indorzálja egy bank a “vissza a templomhoz”, mozgalmat? Egyszerűen azért, mert a bankokat befolyásolja a város. Minél jobb a város, annál jobb a bank. Szeretnél olyan városban lakni, amelynek, nincsen temploma? Amelyben a nép lelke mélyén hitetlen? Kívánnád a gyermekeidet olyan városban nevelni, amelyben nem kerülhet vallásos befolyás alá? A .magyarokhoz is el kell jutni ezzej_a harangszóval. Október 6 az aradi gyászünnen. Trianon óta még feketébbnek tetszik, mert az az érzésünk, mintha hiába áldozták volna fel magukat vértanúink. Oda át azonban van vigasztalás, mert van reménység. És van reménység, mert van hit. Levelet kaptam Budapestről ma répáéi. Csak egy sort olvasok belőle az olvasók előtt: “Vasárnap a Kálvin- téren voltunk, annyian szorongtak állva mindenütt a pa- dokmentén. hogy szinte rosszul lettem a tömegben. Pedig nem Ravasz prédikált. Úgy fájt az üres amerikai magyar templomok padsoraira gondolni...” Október 6. nemcsak a magyaroknak emlékezetes. 1536-ban, tehát éppen 400 évvel ezelőtt ezen a napon szórták a szelekbe Brüsszel közelében Tydale máglyán elégett testének hamvait. Ez volt a jutalma az evangéliumhoz való hűségéért és azért, hogy a szentirást angol nyelvre fordítva népének a kezébe tette. Utolsó szavai ezek voltak: “Uram nyisd meg Anglia királyának szemeit!” Mi pedig azt kiáltsuk égr etett kezekkel: “Ur Isten, nyisd föl ennek a szegény hányt-vetett magyar népnek a szemeit!” i
