Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-10-01 / 35. szám

2-ik oldal ameríKáí magyar reformátusok Lápja “MIT MOND AZ EN KAPITÁNYOM?” Évekkel ezelőtt történt, hogy a St. Paul nevű hajó útban volt Amerika felé. A Gladiátor pedig 250 angol katonát vitt haza szabadságra. Vakitó lvöd lepte el a tengert. Semmit sem lehetett látni. Egyszer csak a Gladiátor belefuródik a St. Paul hajó oldalába. Rettentő volt az öszeütközés., Ekkor történt, hogy az egyik katona fel ka­paszkodott a személyszállító hajóra. Egyenesen a kapitányhoz megy. Szalutál. Aztán megzavarodva néz. Újra szalutál. Majd magához térve átlátja a helyzetet és igy kiált: “Jaj Istenem! Mit tettem?... Mit mond az én kapitányom?!” Aztán levetette magát a vizbe, hogy visszamenjen a helyére. Megmenekült-é ? Nem tudni. De kiáltása fi- gyelmeztetőleg szól: Jaj Istenem, mit tettem? Mit mond az én kapitányom?! A katona akkor hagyta el helyet, a mikor a legn;.:/obb szükség volt rá. Hát te? ,i. :u; a mi hitünk kapitánya, mi katonái va­gyunk. i tt vagy-é a helyeden?... Gondolkozz, nézz körül: hói vagy?... Egyházadban? A Református Egyesületben?... Magyar református, közösségben? Vagy másutt? HOL VAGY?... Óh! sok testvérünk, ha gon­dolkozik, ha körülnéz maga körül, ha tudatára éb­red annak, hogy kik között van, igy kell kiáltson: Jaj mit tettem? Mit mond az én kapitányom? Hi­tem? Református Egyházam? Áruló, szökött katona vagy-é? Vagy ott vagy kapitányod mellett? Ott vagy seregedben: Egyhá­zadban ? ' Dm U.. F. VASÁRNAP “Megemlékezzél az Urnák napjáról, hogy megszenteljed azt/“ II. Mózesi 20:ő. VAKÁCIÓ “Nekem minden évben meg van a magam kté hó­napos szabadsága” — szólt egy könyvelő a barátjához. — “Ilyen hely se sok van, Magának igazán jó dolga van. Én már évek óta általában semmi szabadsá got sem kaptam”. — Ej­nye ! Hisz ez a két hópati vakáció minden embernek kijár, ez a legfelsőbb rende­let!” —• “Mindenkinek ki­jár? Legfelsőbb rendelet? Ugyan miről beszél?” — “Arról, hogy a Legfelsőbb Ur örök időkre szóló rende­letében az egész emberség­nek vakációt rendelt minden hetedik napon — úgy amint az iskolában tanultuk — hat napon át dolgozzál, a hete­dik napon pedig ne legyen semmi dolgod, pihenj s azt a napot szenteld Istennek!” — “Ah! Hát igy gondolja? így már értem. 52 vasárnap az hét és fél hét s az ünnep­napokkal ki van a két hó­nap. Nem is gondoltam még erre, hogy minden évben két hónap szabadidő van. Ezt megjegyzem magam- nak.” A vasárnapi vakáció Isten ősi rendelete. ő tudja, hogy ha az állat nyakáról sohse veszik le a jármot, hanem szakadatlanul űzik — hajt­ják — végül is össze fog roppanni. Ugyanígy az em­ber sem bírja ki a szakadat­lan robotot. Testnek lélek­nek szüksége Van nyugalom­ra, felüdülésre, hogy ujult erővel folytathassa munká­ját. — Az orvosok bebizo­nyították, hogy a vasárnap­nak nemcsak vallási, hanem egészségügyi értelme is van. így van ez Isten minden rendelkezésével — az embe­rek végül is rájönnek, hogy Isten rendelkezései végte­lenül bölcs és okos törvé­nyek s az ember csak kárát vallja, ha nem tartja be azokat. De nemcsak a testnek van szüksége ,a pihenésre, ha­nem a léleknek is kell egy idő, amikor a hétköznapi gondok, munkák porából egy kicsit felemelkedhetik a maga elemébe, az isteni vi­lág gondolataiba, nemcsak azért, hoey erőt, reménysé­get, segitséget nyerjen a földi lét küzdelmeihez, ha­nem azért is, hogy előké­szülhessen igazi hazájába való átköltözéshez. Már az is nagy jótéte­mény a lélekre, ha a vasár­napi istentiszteleten áhita- tos, megszentelt érzelmek- » kel megtelhetik, de a vasár­nap többi része is a lelket illeti. Nagy keresztyén sze­mélyiségek élettörténetének olvasgatása, jó keresztyén könyvek, iratok tanulmányo zása, a családi körben szép vallásos énekek éneklése mind elősegítik a lélek életé­nek megerősödését. —■ A vasárnap megszentelése és lelki dolgokkal való eltöltése csak anak terhes és unalmas aki hétköznap a Sátán me­zein vadász. Aki egyszer szivét Krisztusnak átadta, akinek hétköznapjait az Ur közelléte megszenteli, az alig várja a vasárnapot, hogy bővebben legyen ideje lelke dolgaival foglalkozni. — Az ilyen ember érzi és tudja igazán, hogy a vasár­nap Isten egyik legnagyobb és legdrágább ajándéka az embervilágnak. “Az első a megélhetés” mondja a közmondás, — ez­zel szemben Jézus azt mond ja: “első a lelked üdvössége, keresd először az Isten or­szágát, azután mindent, ami a megélhetésedhez szüksé­ges, Isten gondja lesz meg­adni számodra”. MIÉRT JÁRNAK AZ EMBEREK TEMPLOMBA? Egyesek csak azért, hogy képmutatóskodjanak az em­berek előtt. Mások azért, hogy híze­legjenek a lelkipásztornak. Némelyek azért, hogy ott spekuláljanak, birálgassák a papot és embertársaikat. Mások megint azért, hogy eltőltsék az időt, vagy be­mutassák az uj ruhát. Vannak olyanok, akik csak azért, mert az apjuk vagy anyjuk is úgy szokta. Némelyek aludni és ál­modozni járnak oda, nem is tudva, mit alusznak el. De vannak, akik az igaz­ságot kívánják hallani és azért mennek templomba. Istenhez akarnak térni, kegyelmet s üdvösséget ta­lálni. Ezek az igazi templomba járók, ezek azok, akik ott áldásokat nyerve Boldogan éneklik: Jobb egy nap Uram a te házad­ban, hogynem e^er nap egyebütt! Melyik csoporthoz tarto­zói kedves olvasó? A #11 AH Nem úgy zuhant a nyögő völgy ölébe, nem dörgő garral, mint a görgeteg, a pusztulás nem hajbókolt elébe, hullását nem előzte fergeteg, aggódó orvosarc hajolt fölébe s párnák közt, ágyban halt meg a beteg. De szikla volt s hős nagy életében és őrtorony volt, ami most ledül, sirjunk a gyász nagy önkívületében, amely fölénk az égre feketül; sokan maradtunk a magyar, az ében sötét nagy éjszakában egyedül. A kálvinista templom nagy hajója rémülten ébred; jaj, mi ez a csend?! Üres a szószék, az egyházfi rója magányos útját némán odabent; egy hang, egy hang, csak Isten a tudója, egy dördülő hang fel a mennybe ment. A dördülő hang és a harsanó szív, a széles, fújtató és hiv kebel nem döbben immár, ünnepelni nem hiv, már örök ünnepnapot ünnepel, őt ölelik, mert igaz volt és mert hiv és nincs már, aki minket megölel. S mig franciás nevét a föld, a puszta magyarra gyúrja, s szökken, mint a szár, magyar neve, magyar hite, a tiszta Jézushit, amit a szivébe zár.... Magyar: mondjuk majd s mondjuk: kálvinista, ha emlékezve mondjuk: Baltazár! Szegedi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom