Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-09-16 / 33. szám

6-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A GÁLYARABOK MEGSZABADÍTÁSA

IV

Egy óra alatt az alkirály és miniszterei a szokatlan é- telektől mindnyáján gyomorfájást kaptak és nagyon nehéz volt a fejük. Amig egy falat volt a tálon és egy csepp a kannában, a vendéglátó nem szűnt meg a kinál- gatással. A spanyolok annyira jutottak, hogy eltűnt homlokukról a grandezza kifejezése. Az admirális tulajdon érdekükben intézkedett igy. Dölyfös ellenfelekkel való tárgyalásban könnyen olyan goromba lett volna ő is, mint a pokróc.

Tehát — kezdte, amint leszedték az asztalt. — Szeretnék tudni, hogy mi hajtott engem arra, hogy hajórajommal betérjek önökhöz?

Tüzelt csiholt és nagy körülményességgel rágyújtott egy cseréppipára:

— Mindenekelőtt hadd nyújtsak az önök számára egy kis mulatságot. Kis célgyakorlást arra a toronyra!

— Lemondok róla— kiáll- tott gyorsan az alkirály. — Már alkalman volt csudálni ágyúik találóképességét.

Az admirális vállat vont:

— Sajnálom. Az ágyuk

már be vannak irányítva. Az a torony is egyedül áll, mint az első___A kár úgyis jelentéktelen lehetett.

Pár pompás füstkarikát fújt a levegőbe és látható érdeklődéssel nézett utánuk.

Az alkirály alig tudta már fékezni türelmetlenségét:

— Az előbb abbahagyta, amit mondani akart. Fel a - kart világosítani a mi vizeinken való tiszteletteljes látogatásáról.

— Épp ezt akarom.

Jóságos arckifejezése hirtelen eltűnt. Szája körül elszánt vonás jelent meg, tekintete, amelyre mindenkinek szeme függesztve volt, acélkeményé lett:

— Az önök gályáin az' evangélium magyaror- szági prédikátorai húzzák az evezőket.

Erre az alkirály is összeszedte végül magát. Hanyag arckifejezéssel válaszolta:

— Lehet, hogy vannak páran! Nem tudom biztosan.

— Annál biztosabban tudom én. Harminckilenc református lelkész. Ezeket kívánom vendégajándékul.

A miniszterek eddig alig vettek részt a beszélgetésben Most az asztal végén ülők

közül magszólalt egy, akin a Jézus társaságnak ruhája volt.

— Ez nem fog menni! Államellenes gonosztevőkről tvan szó, akiket Lipót császár büntetés végett bízott reánk : bujtogatók, felforgatok, akik jogerős ítélettel Ítéltettek élethosszig tartó gályarabságra.

— Kérdeztem-e őt? — morgott az admirális. — Önnel beszélek, márki ur!

Az! alkirály zavartalan fordult meg:

— Minden jóakarat mellett is, hogy önnek kedvébe járjak — megértheti kegyelmes uram — a császári kormányzat beleegyezése nélkül nem teljesíthetem a kívánságát. De majd megkérdem — Bécsben fűzte hozzá gyorsan, amint az admirálisnak szemöldöke fenyegetőleg fél- rehuzodott.

Ráförmedt:

— Azt hiszi, hogy nekem olyan sok időm van az önök öblében várakozni? Ne értsen félre. Az én akaratom nem óhajtás csupán.

— Utána kellene járnom, hogy melyik gályán vannak az eretne — bocsánat! a lelkipásztorok. Némelyik gálya kint van a nyílt tengeren.

— Megkímélem a fáradságtól. Mindnyájan a Don Pedro Toledo, Gonsalva da Cordova és San Jago gályán

vannak. Az első kettő ezek közül itt horgonyoz a kikötőben. Hol van a harmadik?

— Nem tudom biztosan. Lehet, hogy útban van India felé.

— Nem tesz semmit. A hiányzók helyett túszokat ad nekünk. Itt van egy lista. Önnek van hat minisztere. Csak háromra tartok igényt Hozzájuk jön még az érsekük, egy pár apát, tiz jezsuita és egy csoport a nemességből.

Az alkirály letörülte a fagyos verítéket homlokáról:

— Hadd tanácskozzuk meg a dolgot!

— Zavartalanul tanácskozhatnak, — monda az admirális. Vele enyütt felkeltek a többi hollandusok is. Egy pi- lanat múlva az egyedül hagyott spanyolok envértelmü- leg vakarták a fülük tövit. Mit lehetne tenni?

*

Hirtelen ánvulövés zavarta meg a tanácskozókat. Rémülettől halványan, puskapor füstjétől körülvéve, mereven állottak.

Ruyter máris náluk volt:

— Bocsánat, uraim, egy kis tréfa csupán! Kathedrálisuk keresztvirága korhadt volt. A mi lövésünk nélküli idővel letört volna.

— Carramba, kegyelmes uram, a hóhér vigye el az ön tréfáját! Rettegés fog el minden csontomban. Még ma megkapják prédikátoraikat. A harmadik gálya Benevent- ben van.

— Helyes—mondta az admirális és helyet foglalt. —■ Ezenkívül van még egy másik listám is. Ezen viszont huszonkét magyarországi lutheránus prédikátor van. U-1 gyanazokon a gályákon vannak. Ezeket is kívánom.

A jezsuita közelebb férkőzött :

— Bocsánat, kegyelmes uram! Tudja-é, hogy a lutheránusok a reformátusokkal semmiben sem akarnak közösködni ?

___

— Várjon, amig kérdezik, — mordult rá az admirális. És az alkirályhoz fordult:

— Kíván mégegyszer tanácskozni minisztereivel, márki ur?

— Hogy ezalatt székes- egyházunk tornyát teljesen rommá lője? Vigyék a huszonkettőt is, minél hamarabb, annál jobb!

— Hadd rendezzünk el mindent szépszerével! Önök a megszabadulok mindenikét rendesen felruházzák, és a kiállott szenvedésért, meg munkájuk díjazásául száz zecchinával kártalanítják.

— És azután minden to-1 vábbi célzási gyakorlat nélkül elvonulnak?

— Még ma, —• válaszolta az admirális.

Az alkirály szép formásán meghajolt és kíséretével e- gyütt elhagyta “A hét tartományt.” Egész méltóságának latbavetésére volt szükség, hogy ne kelljen fognia szenvedő gyomrát. Abban a piE (lanatban, amikor naszádján ba lépett, az egyik tengerész apród formátlan csomagot nyújtott át neki. Csodálkozva bontotta fel és káromkodó szóval csapta a hajó falához, úgy, hogy a szép sajt aranysárga kásává mállott szét:

— Átkozott, ez az ember mindenben megtartja a szavát !

Amikor már pislogó lámpasor fénye csillogott a parton, a holland hadjóraj elhagyta a nápolyi öblöt hatvan ha- lovány, csontvázzá éhezett emberrel a fedélzetén. A vizek felett magyarul zengett többszólamuan:

“Adjatok hálát az Istennek........” ,

Az admirális összekulcsolt kézzel hollandul énekelte a dallamot, hamisan ugyan, de erőteljesen.

A KIADÓ KÖZLÉSEI

VÁLASZ. Nt. Daróc^y Mátyás, Tóth Béla, id. Murányi János, Dr. Nánássy Lajos, Hunyadi László és Nagy Ferenc lelkész testvéreimnek köszönöm buzditó leveleit és közreműködéseiket. ...Gergely Jánosné és özv. Kurucz Bertalanná, továbbá egy özvegy papné szép buzditó sorait is hálásan köszönöm. Huszti Sándomé cimszalagját kiigazítottam. ...Zá- vory Miklós Fairport-Harbori lapképviselöt kérem hogy a régi nyugtakönyvvel is vegyen fel a előfizetést és hirdetést inchenként egy dollárért. ...Sztankay Bélának itt is hálásan köszönöm hogy beküldte a reformátusok címeit Allianceról.

.UJ REGÉNYÜNK. Az Erős Fiú c. szép elbeszélés a múlt számban befejeződött. Most megkezdjük a Karaffa Becsülete c. történeti regény közlését.

ELŐFIZETŐ LELKÉSZEK. Nt. Hunyadi László, Bodor Dániel, Dr. Nánássy Lajos, Özv. Lelkészné voltak az elsők. Gratulálok!

NYUGTÁZÁS. Béres János 2.00, Tóth Lajos 4.00, Kardos Bálint 4.00, Kovács Andrásné 2.00, Kurucz Bertalanná 2.00, Id. Molnár István 2.00, Hevessy Jánosné 2.00, Paskó Jánosné 2.00, Pandák István 1.50, Gergely Jánosné 2.00. AKRONBÓL évi előfizetők: Páncél József, Balogh István, Miklósi Vilmos, Reszneky Rozália, Sala Ernő, Fésűs Károly, Cselle Kálmán. Félévre fizettek: Takács Zsuzsánna, Batiz Lajos, Kocsis János, Sala Albert. $3.00-t fizetett Katona Istvánná. Köszönet.