Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-24 / 29. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MAGYAR FA Minden vihar utszéli körtefát Minket ráz, ezt a szedett nemzetet. Minket talál villám és fergeteg. Kivül népek boldog erdején Nem véd se kert, se tulajdon, se jog Az ront belénk kinek útban vagyunk. Nem gondoz, nem nyes senki, nem kiméi Év-évre mégis uj termést hozunk: Egyedül az Urnák virágozunk. Csanády György. Az Elyriai Magyar Ref. Egyház Elyria Lorainnak a szomszéd városa s ebben a nagyon szép városban, attól az időtől kezdve, amikor ottan is gyárakat kezdtek építeni, megtelepedtek a magyarok. Az ide telepedett magyar reformátusoknak a lelki gondozását természetesen a lo- raini magyar ref. lelkészek látták el s nagyon sokan, miután könnyű volt a közlekedés vasár- napról-vasárnapra bejártak Lo- rainba az Isten házába. Ez történt különösen a nagy ünnepeken. A magyarság számának a szaporodásával valamelyik társadalmi egyesületnek védelme és segítsége mellett, megépült az úgynevezett Community House, amelynek a vezetőjévé Garay Ilonkát nyerte meg a vezetőség. Ha jól tudom a Community Houseban Virág István akkori loraini lelkész istentiszteleteket is tartott. Valahogy azonban véleménykülönbség támadt közte és az elyriai magyarok között, akiknek a vezető emberei Dr. Csutoros Elekhez fordultak abból a célból, hogy vegye fel közöttük a munkát azzal a céllal, hogy ott egy önálló gyülekezet alapitassék. Csutoros Elek ezt a kérést csak abban az esetben volt hajlandó teljesiteni, ha az egyházat óhajtó magyar reformátusok összeiratnak és írásban jelentik ki azt, hogy ennek a célnak az érdekében teljes odaadással hajlandók munkálkodni. Dr. Csutoros Elek 1916 február 20-ikán ment ki először Elyriába és ott a Settlement Houseban istentiszteletet tartott s előadta, hogy 163 névvel aláíróit névvel meghívót kapott s ezen a gyűlésen még többen Írták alá a meghívást, akik az egyháznak mint alapitó tagjai szerepelnek. Miután Dr. Csutoros Elek a Magyarországi Egyház amerikai egyházmegyéjének volt tagja, természetesen az elyriai egyházat is ebben a kötelékben szervezte meg. Egyelőre az a megállapodás történt, hogy a west clevelandi lelkész minden második és negyedik vasárnap tart Elyriában istentiszteleteket, és a nagy ünnepek alkalmával az ünnep második napján kiszolgáltatja a szent vacsorát, s végezi a lelkészi funkciókat mindazokban az esetekben amelyek előfordulnak. Az egyház alapitó tagjainak a buzgósága olyan nagy volt, hogy már 1916 junius havában megvásárolták azt a három telket, amelyen aztán egy év múlva, pontosan 1917 augusztus 25-én már hozzá is kezdtek a nagyon csinos templomnak a megépítéséhez, amelyet 1918 május 30-án szentelt fel a gyülekezet ünnepélyes keretek között. Mikor aztán már a templom megvolt, a gyülekezet tényleg anyaegyházzá szervezkedett és lelkészül ifj. Kalassay Sándort hívta meg, aki állását 1918 július 4-ikén foglalta el s megépítette aztán a lelkészlakást, a templom környékét a buzgó hívek segítségével valóságos rózsaligetté varázsolta, állását 1931 junius haváig töltötte be. Ez alatt az idő alatt az egyháznak az adósságát letörlesztette s még egy nagy telket szerzett arra a célra, hogy itt a gyülekezet valamikor iskolát, illetve gyülekezeti termet épitsen. Eltávozása után a gyülekezet Tóth Tibor beaverfallsi lelkészt hivta meg lelkészül, aki 1935 novemberében távozott el az East Chicagói egyház lelkészi állásába s ekkor Bacsó Béla lelkészt hivta meg a gyülekezet s a mostani húsz éves jubilumot már ő rendezte meg a buzgó elöljárósággal együtt. Az elyriai gyülekezet tagjai példaszerű buzgóságot fejtettek ki mindenkor az egyházi életben. Itt történt meg először, hogy a templomszentelés után- 18 ajtóban megállva, igy szólt sürgő-forgó feleségéhez: “Asszony! Mindig azon búsultál, mióta a gyermeket eltemettük, hogy nincs fiunk, im- hol hoztam egyet, Isten küldte karácsonyi ajándékul!“ Az asszony felpattant: “Még csak az kéne. Megbolondult kend?! Nem kell nekem senki csavargó kölyke“ s ezzel becsapta a konyhaajtót. Csakhogy Orbán mester nem az az ember volt, a kit szándékától egykönnyen eltérít az asszonyi szó. Kettőzött buzgalommal tolta be a meleg szobába a vonakodó fiút. Leültette. Kalácsot tett elébe, dióval rakta tele zsebeit. Szives szóval tartotta. Aztán kiszólt a szomszéd szobába, a hol az inasok — timár- mester volt Orbán uram -- épen a műhely tisztogatásával voltak elfoglalva. “Te Miska! szaladj ezzel a korsóval a kútra, hozz vizet, tölsd tele a mosdót. De siess! mert hátrakötöm a sarkadat.“ Ez utóbbi biztatást már nem hallotta a fürge emberke. Már nyikorgott a kút, már locscsant a viz, s ehol már szappan, kendő, mosdó, minden készen várta az árva csavargót. “Te ugrifüles, nem látod, hogy ennek a ruhának kefe kell. Hát kétszer mondjon az ember mindent, te cserzetlen bivalybőr, te! Hát hiába neveltelek!?“ Mire befejezte mondókáját, már a kefe is elvégezte dolgát. Miska pedig ott állott újabb parancsra készen, egyenesen, mintha nyársat früstökölt volna. A csak némileg kiengesztelt mester azonban, mintha újabb olaj öntetett volna a tűzre, még hangosabban rivalt- 19 rá: “Mit bámulsz gyerek! hát nem hallottad, hogy csizmára is van szüksége ennek a vándornak. Szaladsz azonnal Mózes mesterhez, megmondod, hogy tiszteltetem, aztán instálom, hogy küldjön át három pár csizmácskát, gyereknek valót, kissebbet, nagyobbat is, hogy válogatva választhassuk ki a legjobbat. Az árát majd lefizetjük finom borjubőrrel.“ Mint a puskából kilőtt golyó, úgy rohant el a Miska gyerek. Mire a vendég megmosdott, már ott voltak a szép, fényes csizmák. Ezzel aztán ki is beszélte, ki is haragudta magát egész napra Orbán mester. Egész este hallgatott. Átvette tőle a szót Borcsa asszony. Volt mit hallgatnia a mesternek. Különösen az uj csizmák bántották a takarékos asszonyt. Mindent megtett karácsony este nagyobb tiszteletére, hogy kihozza a sodrából könnyelmű férjét, aki minden csavargót felszed s elrontja a karácsonyi békességét. Orbán mester azonban olyan süket volt, mint a föld. Nagy füstfelhöket eregetett pipájából s csodálatos hidegvérrel fogadott minden újabb támadást. Csak olyankor szólalt meg, ha Borcsa asszony kiment a konyhába, biztatván a vendéget, hogy csak egyék bátran, vegyen többet a tálból, nem olyan rossz asszony az ő felesége, mint a milyennek látszik, csak ki kell beszélnie magát. Jóskán fogott a jó szó, kiérezte különben is hogy e különös házban durva külső és durva •nodor megett sok szeretet honol. S ha bántotta
