Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-07-24 / 29. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. GÓLIÁTH KARDJA “Nincs ahoz hasonló, add ide azt nékem.” Sámuel első könyve, 21:9. A FIATAL DÁVID menekülni kénytelen Saul haragja elől. A király féltékeny a fiatalemberre, akinek hős­tettét, Góliáth legyőzését még a szomszédos népek is énekbe foglalták. Dávidnak a nehéz helyzetben Saul fiának, Jonathánnak barátsága nyújt enyhületet. Ennek a barátságnak kedves, de mégis fájdalmas emlékeivel indul útnak, hogy elbujdossék. Semmit sem visz magával. Nincs nála élelmiszer sem, fegyverre pedig a menekülés sietségében nem is gondolhatott. Amikor azután elfáradva, megéhezve eljut egy Nób nevű falu­ba, ahol a szent sátor állott, bemegy Akhimélek főpaphoz. A főpap meglepetve látja, hogy Dávid egyedül jön, kéré­sére azonban ellátja ennivalóval. Dávidnak azonban fegyverre is szüksége van az egyedülvaló bolyongásban. Fegyver azon­ban nincsen kéznél egyéb, mint a legyőzött Góliáth kardja, amelyet az emlékezetes viadal után megtartottak. “Nincs ahoz hasonló!“ — mondja Dávid, -- “add ide azt nekem!“ Góliáth kardja tehát odakerül annak a Dávidnak birtoká­ba, aki a kard gazdáját legyőzte. Természetes, hogy a kard felidézte a bujdosó és üldözött fiatalember lelkében mindazokat az emlékeket, amelyek hozzá fűződtek. Életének legnagyobb,, örökké emlékezetes kalandja volt, amelyben Isten az ő gyöngeségét választotta ki eszközül népe megszabaditására. Góliáth kardja aligha illett Dávid kezé­be. Nem is azért örült meg neki, mintha attól várt volna szabadulást, hanem azért, mert az a hatalmas kard újra és újra eszébe juttatta Isten szabaditó erejét. Ez a kard csak egyszer volt Dávid kezében, amikor le­vágta vele az óriás filiszteus harcos fejét. S épen ezért Dávid nagyon jól tudta, hogy ahhoz a kardhoz nincsen több hasonló, de tudta azt is, hogy azt nem az ő erejéhez mérten készitették s ha valaha mégis kezébe vehette, egyedül azért volt, mert ott volt vele Isten segítsége. Bujdosásában, lelki győzelmeiben ennek a titokzatos erő­nek, ennek az isteni segitségnek biztatását jelenti számára az óriás kardja. Tudja, hogy amint a viadalban vele volt ez a segítség, úgy vele volt azóta is és vele is marad. Istennek a múltban megmutatott segítsége visszajár emlé­kezetünkben azért, hogy a jelen bajaiban segítsen bennünket. A múlt nagyszerű emlékei minden egyes nemzet életében szintén ugyanezt a célt szolgálják. Minden nemzet történeté­ben vannak esetek, amikor Isten segítsége kezébe adja a kis nemzetnek is az óriás kardját, hogy azzal védelmezze magát s vessen véget szolgaságának. A magyar nemzet is forgatott ilyen kardot nem egyszer, amikor a Gondviselés megadta számára is a szabadulás és a további élet lehetőségeit. Az a Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Vesztek «rőt, mi­nekutána a Szentlélek eljön reátok. Csel. 1:8. Hétfő: Jézus megígéri a Szentleiket. Joel: 2:21—29. Jézus mielőtt elment volna a mennyei dicsőségbe, megígérte tanítványainak, hogy nem hagy­ja őket árvákul, hanem más vigasztalót küld hozzájuk, aki megtanítja őket mindenekre. Jézus az Ígéretet beteljesitette s mert ő soha nem Ígért vagy mondott olyat, ami be ne tel­jesedett volna. Nagy baj a mi keresztyén életünkben, hogy nem akarjuk elismerni azt, hogy a 'Szentlélek segedelme nélkül semmit sem cselekedhetünk. A magunk erejére támaszkodunk s ezért nagyon sokszor elbu­kunk. Ha nem lett volna szük­ség a tanítványok életében arra, hogy a Szentlélek erősítse meg őket: úgy nem is küldte volna el Jézus a Szentleiket hozzájuk. De miután szükségük volt erre az erőre, azért Ígérte meg ne­kik és küldte el hozzájuk a Szentleiket. Nekünk is szüksé­günk van a Szentlélek segítésé­re és támogatására. Áldott Szentlélek szállj reánk! Erősíts minket, hogy járhas­sunk Jézusnak az utain. Kedd: A Szer tiélek kitöltetik. Csel. 2:1—11. Az Olajfák hegyéről a tanít­ványok az angyalnak az utasí­tására visszamentek Jeruzsá­lembe. Felmenének a felsőház­ba s egy szivvel-lélekkel fogla- latosak valának az imádkozás­ban és könyörgésben. így vár­ták Jézus ígéretének a betelje­sedését. Nem hiába várták, egy­szerre lett sebesen zugó szélnek zendülése, mely eltelé az egész házat és megjelentek kettős tü­zes nyelvek s üle mindenkire azok közül. Ez a Szentlélek ál­tal való megkeieszteltetés. Az erőnek a vétele után teljesen megváltoztak. A gyöngék meg­erősödtek, készen voltak arra, hogy bizonyságot tegyenek az Ur Jézus' Krisztus mellett. Bi­zonyságtevők mi is csak úgy lehetünk, ha a Szentlélek által megkereszteltetve újjászületett emberekké lettünk. Istennek lelke! Szállj szivem­be, hogy én is bizonyságtevő lehessek az Ur Jézus Krisztus mellett. Szerda: A Szentlélek ereje. Csel. 2:32—38. Vesztek erőt! Ez volt Jézus­nak az Ígérete. Miért volt szük­ség erre az erőre? Azért, hogy legyőzhessék a kisértéseket s képesek legyenek arra, hogy bizonyságot tegyenek Jézus Krisztus mellett. A Szentlélek ereje nélkül az egész földi élet csak a halál árnyékának a völ­gye lenne reánk nézve. A Szent­lélek ereje által minden teher megkönnyebbedik, minden bánat örömmé változik. A Szentlélek ereje által nyerhetünk diadalmat a halálnak a félelmei felett s általa érezhetjük meg az élet­nek a fuvallatát. Áldott Szentlélek Isten! A te segedelmednek ereje látszódjék meg egész életünkben. Marad­hassunk utaidban, hogy el ne csüggedjünk háborúnkban! Csütörtök: A Szentlélek je­lenléte. 139-ik Zsoltár. 1—10. A Szentlélek szüntelenül ve­lünk van. Az baj, hogy ezt az igazságot nem akarjuk elismer­ni. Bezárjuk sziveinket, s nem akarjuk megnyitni Előtte. Pe­dig, ha kizárjuk életünkből a Léleknek az erejét, minden el­sötétül és az életünk nem lehet gyümölcsöző élet. Arra van te­hát szükségünk, hogy megnyis­suk a sziveinket és mindig érez­zük, hogy a Lélek ereje vezet bennünket. Adjuk át magunkat föltétlenül a Lélek vezetésének. Legyünk a Szentléleknek a tem­plomává, mert Isten keze azo­sokat hangoztatott ezer esztendő múlt igen nagy dolog és soha­sem lehet eléggé emlegetni. Ezer esztendő alatt sokszor volt alkalma a magyarnak is, hogy mint a fiatal Dávid, legyőzze hatalmas ellenségeit s megszabaduljon üldözésektől. S ha most ez a nemzet a megaláztatás és üldöztetés keserű esztendei: éli, ha bujdosásában kenyere is alig van, fegyvere pedig egyáltalában nincsen: jusson eszébe az óriások kardja, amely ott van éltévé valahol a nemzet történetének rekeszeiben, arae.yet valamikor — Isten segítségével — olyan sikerrel forgatott Ennék a kardnak emlékei jutassák eszébe a magyar nemzetnek is azt, amit az a kard jelent: Isten mindig jelenlevő segítségét, amihez csakugyan nincsen hasonló, amely erőssé teszi a gyengét és megerősiti lábát a bujdosónak. VASVÁRY ÖDÖN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom