Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-01-18 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal KRISZTUSNAK EGY HU VITÉZÉ Karácsony alkalmával Indianapolisban tartotta gyűlését az úgynevezett Student Volunter Movement. Az az ifjúsági csoport, amely életét az élet bármilyen viszonylatában is Krisztusnak kívánja szentelni. Ennek a gyűlésnek egyik szónoka volt Toyohiko Kagawa a japán nyelvű keresztyéneknek ez a kiváló képviselője. Kiválóság nem csak írásaiban, szónoklataiban keresendő, hanem mindenek felett abban található meg, hogy ő az a bibliai gazdag ifjú, aki megfogadta Jézusnak a tanácsát. Lemondott mindenről a Krisztusért. Előkelő, gazdag családból származott. Korán árvaságra jutott s nagybátyja maga is előkelő állásban levő ember a diplomáciai pályára szánta az élénk eszű ifjút, hogy igy szolgáljon nemzetének. De Toyohiko más hatalmasabb urnák akart szolgálni; az Ur Jézus Krisztusnak. A Lélek kényszeri- tette arra, hogy Tokióban egy keresztyén iskolába iratkozzék be. Mihelyt ezt megtette, a nagybátyja és az előkelő család azonnal kitaszította a családból, megfosztotta vagyonától s ő egy szép napon ott maradt az utcán senki nélkül, semmi nélkül, szegényen, üldözötten, elhagyatottan, de nem összetörve, nem reményt vesztve, hanem látva azokat a nagy célokat, amelyekért egész életén át kell küzdenie. Egy misszionárius fogadta házába a Krisztust kereső gyermeket. Innen járt az iskolába s a legnagyobb lelkesedéssel és szorgalommal törekedett arra, hogy megtanuljon angolul. Elolvasta Tolstoyt, Drumondot s meglátta, hogy vannak a keresztyének között olyanok, akik oda hagytak mindent azért, hogy a szegények között éljenek s ezeknek a sorsárt segítsenek. Miután elvégezte az alapvető tanulmányokat, beiratkozott a papnevelő intézetbe s a tizenkilenc éves ifjú egy Shinkava nevű városnak a szegény negyedében az utcák szögletén kezdte hirdetni az evangéliumot. Hogy bizonyságot tegyen Jézusnak tanitása mellett, beköltözött a szegény negyednek egy kicsi lakásába, egy hónapos, bútorozott szobába, ahol nem egyszer együtt aludt az elesetekkel, sokszor az üldözöttekkel. A szegényes életmód, a piszok, a nyomorúság az ő testét is megtámadták. Tüdővészbe esett, s egy alkalommal megkapta a tüdőgyuladást is s az orvosok már teljesen lemondottak róla, de ő hat óra hosszán imádkozott Istenhez s kérte az Atyát, hogy tartsa meg életét, hogy megvalósíthassa azokat a célokat, amiket szolgálni akar. És meggyógyult. Mikor elvégezte tanulmányait, akkor is a szegények között fogadott lakást s annyira ledolgozta magát, hogy orvosai újra azt mondották, hogyha fel nem hagy a munkával, meg fog halni. Ebben a törékeny testben azonban erős lélek lakozik. Nem a test erőssége az életnek a forrása, hanem a lélek. Krisztusnak ezt a hü vitézét egyszer rablók támadták meg s összeverték. És ő mégis ott maradt a szegények között. Egyszer egy hajléktalan csavargót fogadott be a szűk lakásába. Ennek szembaja volt: Trachoma és ő is megkapta ezt a rettenetes szembetegséget. Majdnem teljesen megvakult. És még is azt mondja, hogy nem hozott semmiféle áldozatot. Egy gondolat kötötte le az életét s ez az volt, hogy megkeresse azokat az okokat, amelyekből a szegénység származik. És rájött arra a nagy igazságra, hogy a szegény emberek legnagyobb részének soha sem volt alkalmuk arra, hogy jobban éljenek. A nyomorban születtek, a piszokban növekedtek fel, borzalmas küzdelmek között élik a maguk életét s a legtöbben el vannak keseredve azok ellen, akiknek más az életük. Kagawa ekkor arról kezdett álmodozni, hogy olyan országot alkosson, ahol mindenkinek egyenlő alkalma lesz a boldogulásra, amelyben Krisztus uralkodik s a szeretet kormányoz. Természetesen, hogy félreértettek. A szeretetnek az apostolát — harcok' hirdetőjévé tették s mint kommunistát bebörtönözték. A börtön is csak alkalom volt a számára, hogy jobban megismerje az elesetteket, a bűnösöket s tanulmányozza azoknak a lelkét. A börtönnek minden lakója csakhamar megszerette. Itt kezdett Írni s Írásait a japánok nagyon megszerették. A japán kormány rájött arra, hogy ennek az embernek nem a börtönben van a helye, hanem künn az életnek a nagy harcában. Az 1923-iki földrengés után a kormánynak valamit kellett tennie azokért, akik hajlék és kenyér nélkül maradtak. Ezzel a munkával Toyohiko Kagawatot bizták meg s ő nagy fel- készültséggel, odaadással, szeretettel kezdte meg az újraépítésnek a munkáját. Megszervezte a segítő munkát s megvalósította az álmát. Tokióban nincs szegény negyed, nincs “slum”, piszokfészek, nyomortanya. Tokióban a munkások is rendes lakásokban laknak. Természetes, hogy Kagawa nagyszerű munkájának hire futott. Könyvet könyv iftán irt. Egy-egy uj könyvének a megjelenésekor sorban állanak az emberek a könyvesbolt előtt. A buddhista újságok gazdagon megfizetik keresztyén szellemű cikkeit és minden jövedelmét ma is arra fordítja, hogy a szegényeket, az elhagyatottakat megsegítse. Ha valahol előadást tart, a legnagyobb termet kell kibérelni, mert Japánban ma senkit se hallgatnak szívesebben, mint őt. ö a szegények, a letörtek, az elesetteknek a vezére. Egymás között ez a neve: a szegények édes atyja. Kagawa azonban nem csak a szegényeknek beszél. A császári egyetem tanulói épen olyan szívesen hallgatják, mint a slumok lakói. Egyik legfontosabb munkája a “Szegénység Lélektana”. S mikor ezt a könyvet a japán felsőház tagjai elolvasták, húsz millió yent szavaztak meg arra a célra, hogy Japánban minden nyomor tanyát megszüntessen. És Japánban ma minden jelentékenyebb városban van egy társadalmi hivatal, amelynek az a célja, hogy gondot viseljen a szegényekre. Kagawat 1929-ben Tokiónak a polgár- mestere felszólitotta, hogy a fővárosban vállalja el ennek a hivatalnak a vezetését. A polgármester nagy fizetést ígért neki, de ő azt válaszolta, hogy az állást elfogadja, ha nem adnak ki fizetést, de a polgármester is engedelmeskedik neki. És a polgármester elfogadta az ajánlatot. Kagawa a hatalmasokkal szemben is megmondja a maga véleményét s lelke minden igazságtalanság ellen tiltakozik s ha a militaristák uralma tovább növekedik, úgy valószínű, hogy Kagawatot befogják újra börtönözni. Munkálkodásának egyik eredménye a kórházaknak a kiépülése. Ezek miatt az orvosok nagyon el vannak keseredve ellene, de nemtehetnek semmit, mert hetven ilyen kórház már a kormány felügyelete alatt működik. A nép körében ma ő a legnépszerűbb egyén az egész Japánban. A Krisztusnak való szolgála eredménye ez. Krisztusnak ez a hü vitéze most az Egyesület Államokban jár s akinek alkalma lesz, hallgassa meg és találkozzék vele. K. A BIBLIÁBAN NINCS FELESLEGES IGE Hogy a Bibliának minden sora milyen értékes, sokszor még az is, melyet talán nem is veszünk figyelembe, a következő eset bizonyítja. A pogányok nyelvére akarta elfordítani a szentirást egyik északafrikai misszionárius. Alig hogy lefordította a Máté evangéliuma első 16 versét, mindjárt felmerült lelkében a kérdés, hogy vájjon érdemes volt-e annyit fáradni azzal a hosszú nemzetségi táblázattal, hiszen annak semmi gyakorlati haszna sincs! És mig igy gondolkodik, közben egy bennszülött lép be szobájába, aki melegen érdeklődik foglalatossága iránt, mire a misszionárius felolvassa neki azt a körülbelül ötven nevet... Feszült figyelemmel hallgat a pogány. Végül pedig igy szól: Most már beszélj nekem arról a Jézusról! Vájjon mi késztette e szólásra azt a lelket a hosszú névsor felolvasása után? A terjedelmes nemzetségi táblázat. Mert az ő törzse arról volt nevezetes, hogy igen sok ősi elődöt tudott felsorolni. Ez nagy dicsőség volt náluk. . .De Jézus őseinek a sora még hosszabb volt. Ez tehát még nagyobb dicsőség biztos jele volt.
