Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-17 / 28. szám
Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of March 3rd, 1879. REFORMÁTUSOK — Acceptance for mailing at special rate provided for in the Act 'rv 28, 1925, authorized 1933. Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 17, 1936 No. 28. SZAM Mi lesz a Lelkészegyesülettel? Rohamosan közeledik az az idő, amikor az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület évi közgyűlését szokta tartani. Ezeknek a lelkészegyesületi közgyűléseknek mindig meg volt a maguk jelentősége és értéke. Ha más egyébb érték nem volna is ezekben az összegyülekezésekben, mint az, hogy az egymástól távolabb eső lelkészek is találkoznak egymással, kicserélhetik gondolataikat s megbeszélhetik az egyházi életnek a jelentősebb mozanatait: még akkor is szükség volm arra, hogy a Lelkészegyesület fentartsa működését. Most azonban úgy látszik, hogy valami érthetetlen közönyösség ült a lelkekre. A múlt esztendei gyűlésnek a nagyvonalú elgondolásai közül még a legszükségesebbet a PÁSZTOR- TÜZEK kiadását sem lehetett, csak részben megvalósítani, mert a Lelkészegyesületnek ez idő szerint nincsennek tagjai. A szomorú tény az, hogy az 1935-36-ik esztendőre alig egy páran fizették be tagsági dijjaikat s igy megakad a munkálkodás. Pénz nélkül ez az Egyesület sem végezheti azt a munkát, amit Isten akaratából végeznie kell. Arra van tehát szükség, hogyha fenakarjuk tartani ezt a szép múltú Egyesületet, akkor igyekezzék mindenki arra, hogy a tagsági dijjait küldje be a pénztárnokhoz, mert annyi pénz sem áll rendelkezésre, hogy az évi gyűlést kellőképen elő lehetne készíteni. Sokan talán abban a véleményben vannak, hogy olyan nagyok a földrajzi távolságok, hogy nem mindnyájan vehetünk részt a Lelkészegyesületnek a közgyűlésein, még akkor sem, ha azok valamelyik központi helyen vannak. Igaz, hogy a távolság itt mindig gátló akadály volt az egységes munkálkodás kifejlesztésére s nagyon sok esetben hozzájárult ahoz, hogy valami congregationalista rendszer fejlődjék ki egyházi életünkben. De ezen a bajon talán lehet azzal segíteni, hogy úgy, mint valamikor régen keleti és nyugati körzetet vennénk fel. Mind a két körzetnek meg volna a maga tisztikara s egyesület egy központi vezetőség alatt még is egységes munkát végezhetne. A fő dolog szerintem az, hogy mindnyájan, akik együtt vagyunk vagy együtt akarunk lenni, valóban legyünk együtt, legalább egyszer egy esztendőben. Az első lelkészegyesület ilyen alapokon kezdett el munkálkodni. Egy ideig be is tudta tölteni hivatását, de aztán azok miatt a nagy ellentétek miatt, amelyek az egyházi életben támadtak, többé nem volt alkalmas keret az egyházi életnek az irányítására. Mert egy időben a lelkészegyesület volt az egyházi életnek az irányitója. Valami másra volt azért szükség: s igy alakult ki az egyházmegyének a gondolata. Igaz, hogy ez a gondolat előbb volt meg, mint a lelkészegyesület gondolata, de ehez kellett visszatérnünk, ha oldott kéve gyanánt széthullani nem akartunk. Nekem valaki azt mondhatná nem sok közöm van már rol írjak. Megtalálja ezt is mindenki az én történelmi könny vemben. Most csak arra akarom a figyelmet felhívni, hogy mindnyájan a kik együtt vagyunk és együtt akarunk lenni: küldjük be tagsági dijjainkat a Lelkészegyesület pénztárnokához s tegyük lehetővé, hogy a választott vezetőség előkészitse az évi közgyűlést s az elnök kiadhassa a Pásztortüzeket. Az alkalmat áron is meg kell vennünk! Remélem, hogy minden lelkésztestvérem megérti az idők jelét és igyekezni fog a jelek szerint cselekedni! Nekem valaki azt monndhatná nem sok közöm van már ehez az egész ügyhöz. • Én azonban úgy érzem, hogy a mikor sokan elalusznak valakinek ébren kell lennie és belekiáltani a nagy éjszakába, hogy eljött a hajnal. Ébredjetek! Eljött a hajnal! Kalassay Sándor. VÁLTOZNAK AZ IDŐK, s az idők változásával sok uj dolgot kell az embereknek megszokniok. Régente a harangok templomokba hívogatták a hiveket, templom tornyokból szórták szét zengő bugásukat. Ma nagyon sok helyen a pogányság használja fel a harangok zúgását. Régente Isten dicsőségére öntettek harangokat Istenfélő lelkek, ma a legtöbb harangról hiányzik Isten neve. Isten imádására épített templo- kat töltött be régebben orgonák lelkeket, gyönyörködtető zenéje, nagy anyagi áldozatokkal az orgonák építését egyházak tették lehetővé. És most, ott találjuk az orgonákat mozgószinházak- ban, mulató helyeken, hymnu- szok helyett jazz-muzsikát szór nak szét az orgona sípjai. Mit tehetnek azok a keresztyének, akik meg akarják örökiteni emléküket, mint tették a régiek, harangban vagy orgonákban ? Istennek legyen hála, a templomok még mindig hivatásukat teljesitik. Érdemes azt is megemlíteni, hogy templomokkal kapcsolatban az iskolák, egyházaink virágos kertjei szintén méltóak a segítésre. Az árvák, az aggok gondozását teljesitő nemes, emberbaráti intézményeink, árvaházak, aggmenhá- zak szintén kitűnő alkalmakat nyújtanak az adakozó lelküle- tüeknek arra, hogy megörökíthessék nevüket. Ha fájlaljuk is, hogy a harangokat és orgonákat kisajátították nem egyhá- zias jellegű, s bizony nem ritkán pogány irányzatú intézmények, megelégedéssel gondolhatunk arra, hogy még mindig sokféle formában megnyilatkoztathatjuk az egyház iránti, a keresztyén munkát teljesitő intézmények iránti jóindulatunkat. A változott idők nem fosztottak meg attól a lehetőségtől, hogy Jézus tanításai szerint jót cselekedjünk. Csak azért, mert hűteknek lettek a harangok, hűteknek lettek az orgonák, mi hűségesek maradhatunk keresztyén mivoltunkhoz. 1935-ben baleset folytán 100 ezer ember halt meg országunkban, a többi balesetekben pedig 9 millió és 340 ezer sebesült meg. A kárt 3 és fél billió dollárra becsülik. Napjában átlag 274 ember vesztette életét. Autóbaleseteknek a múlt évben 37 ezer halottjuk volt. 1936. — Pennsylvaniát épugy, mint az egész országot hatalmas hármas csapás sújtotta már ebben az évben, melyet “bol- dog”-nak kívántunk.. A tél az elmúlt negyedszázad legszigorúbb tele volt, —- a márciusi árvíz sok vidéket tönkretett és a legborzasztóbb volt eddig az állam történetében s most a szárazság vetélytársa lett, mert iszonyú csapást mért az államra. Haile Selassie, — Abesszínia trónját vesztett császára félmillió dolláros ajánlatot kapott egy amerikai felolvasó körútra. A terv rokonszenves előtte s nem lehetetlen, hogy az ősszel utra- kel Amerika felé. Nem tudná a Reformátusok Lapját egyházában, ismerősei körében példányonkint terjeszteni? Kiadóhivatalunk szivesen ad felvilágosítást.
