Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-07-17 / 28. szám

Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of March 3rd, 1879. REFORMÁTUSOK — Acceptance for mailing at special rate provided for in the Act 'rv 28, 1925, authorized 1933. Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. JULY 17, 1936 No. 28. SZAM Mi lesz a Lelkészegyesülettel? Rohamosan közeledik az az idő, amikor az Amerikai Ma­gyar Református Lelkészegyesület évi közgyűlését szokta tartani. Ezeknek a lelkészegyesületi közgyűléseknek mindig meg volt a maguk jelentősége és értéke. Ha más egyébb érték nem volna is ezekben az összegyülekezésekben, mint az, hogy az egymástól távolabb eső lelkészek is találkoznak egymással, kicserélhetik gondolataikat s megbeszélhetik az egyházi életnek a jelentősebb mozanatait: még akkor is szükség volm arra, hogy a Lelkészegyesület fentartsa működését. Most azonban úgy látszik, hogy valami érthetetlen közö­nyösség ült a lelkekre. A múlt esztendei gyűlésnek a nagyvona­lú elgondolásai közül még a legszükségesebbet a PÁSZTOR- TÜZEK kiadását sem lehetett, csak részben megvalósítani, mert a Lelkészegyesületnek ez idő szerint nincsennek tagjai. A szomorú tény az, hogy az 1935-36-ik esztendőre alig egy páran fizették be tagsági dijjaikat s igy megakad a munkálko­dás. Pénz nélkül ez az Egyesület sem végezheti azt a munkát, amit Isten akaratából végeznie kell. Arra van tehát szükség, hogyha fenakarjuk tartani ezt a szép múltú Egyesületet, akkor igyekezzék mindenki arra, hogy a tagsági dijjait küldje be a pénztárnokhoz, mert annyi pénz sem áll rendelkezésre, hogy az évi gyűlést kellőképen elő lehetne készíteni. Sokan talán abban a véleményben vannak, hogy olyan nagyok a földrajzi távolságok, hogy nem mindnyájan vehe­tünk részt a Lelkészegyesületnek a közgyűlésein, még akkor sem, ha azok valamelyik központi helyen vannak. Igaz, hogy a távolság itt mindig gátló akadály volt az egységes munkál­kodás kifejlesztésére s nagyon sok esetben hozzájárult ahoz, hogy valami congregationalista rendszer fejlődjék ki egyházi életünkben. De ezen a bajon talán lehet azzal segíteni, hogy úgy, mint valamikor régen keleti és nyugati körzetet ven­nénk fel. Mind a két körzetnek meg volna a maga tisztikara s egyesület egy központi vezetőség alatt még is egységes munkát végezhetne. A fő dolog szerintem az, hogy mindnyájan, akik együtt vagyunk vagy együtt akarunk lenni, valóban le­gyünk együtt, legalább egyszer egy esztendőben. Az első lelkészegyesület ilyen alapokon kezdett el munkál­kodni. Egy ideig be is tudta tölteni hivatását, de aztán azok miatt a nagy ellentétek miatt, amelyek az egyházi életben támadtak, többé nem volt alkalmas keret az egyházi életnek az irányítására. Mert egy időben a lelkészegyesület volt az egy­házi életnek az irányitója. Valami másra volt azért szükség: s igy alakult ki az egyházmegyének a gondolata. Igaz, hogy ez a gondolat előbb volt meg, mint a lelkészegyesület gondola­ta, de ehez kellett visszatérnünk, ha oldott kéve gyanánt szét­hullani nem akartunk. Nekem valaki azt mondhatná nem sok közöm van már rol írjak. Megtalálja ezt is mindenki az én történelmi könny vem­ben. Most csak arra akarom a figyelmet felhívni, hogy mind­nyájan a kik együtt vagyunk és együtt akarunk lenni: küldjük be tagsági dijjainkat a Lelkészegyesület pénztárnokához s tegyük lehetővé, hogy a választott vezetőség előkészitse az évi közgyűlést s az elnök kiadhassa a Pásztortüzeket. Az alkalmat áron is meg kell vennünk! Remélem, hogy minden lelkésztestvérem megérti az idők jelét és igyekezni fog a jelek szerint cselekedni! Nekem valaki azt monndhatná nem sok közöm van már ehez az egész ügyhöz. • Én azonban úgy érzem, hogy a mikor sokan elalusznak valakinek ébren kell lennie és belekiáltani a nagy éjszakába, hogy eljött a hajnal. Ébredjetek! Eljött a hajnal! Kalassay Sándor. VÁLTOZNAK AZ IDŐK, s az idők változásával sok uj dolgot kell az embereknek megszokniok. Régente a ha­rangok templomokba hívogatták a hiveket, templom tornyokból szórták szét zengő bugásukat. Ma nagyon sok helyen a po­gányság használja fel a haran­gok zúgását. Régente Isten di­csőségére öntettek harangokat Istenfélő lelkek, ma a legtöbb harangról hiányzik Isten neve. Isten imádására épített templo- kat töltött be régebben orgonák lelkeket, gyönyörködtető zenéje, nagy anyagi áldozatokkal az or­gonák építését egyházak tették lehetővé. És most, ott találjuk az orgonákat mozgószinházak- ban, mulató helyeken, hymnu- szok helyett jazz-muzsikát szór nak szét az orgona sípjai. Mit tehetnek azok a keresztyének, akik meg akarják örökiteni em­léküket, mint tették a régiek, harangban vagy orgonákban ? Istennek legyen hála, a temp­lomok még mindig hivatásukat teljesitik. Érdemes azt is meg­említeni, hogy templomokkal kapcsolatban az iskolák, egyhá­zaink virágos kertjei szintén méltóak a segítésre. Az árvák, az aggok gondozását teljesitő nemes, emberbaráti intézmé­nyeink, árvaházak, aggmenhá- zak szintén kitűnő alkalmakat nyújtanak az adakozó lelküle- tüeknek arra, hogy megörökít­hessék nevüket. Ha fájlaljuk is, hogy a harangokat és orgoná­kat kisajátították nem egyhá- zias jellegű, s bizony nem rit­kán pogány irányzatú intézmé­nyek, megelégedéssel gondolha­tunk arra, hogy még mindig sokféle formában megnyilatkoz­tathatjuk az egyház iránti, a ke­resztyén munkát teljesitő intéz­mények iránti jóindulatunkat. A változott idők nem fosztottak meg attól a lehetőségtől, hogy Jézus tanításai szerint jót cse­lekedjünk. Csak azért, mert hű­teknek lettek a harangok, hű­teknek lettek az orgonák, mi hűségesek maradhatunk keresz­tyén mivoltunkhoz. 1935-ben baleset folytán 100 ezer ember halt meg orszá­gunkban, a többi balesetekben pedig 9 millió és 340 ezer se­besült meg. A kárt 3 és fél bil­lió dollárra becsülik. Napjában átlag 274 ember vesztette életét. Autóbaleseteknek a múlt évben 37 ezer halottjuk volt. 1936. — Pennsylvaniát épugy, mint az egész országot hatal­mas hármas csapás sújtotta már ebben az évben, melyet “bol- dog”-nak kívántunk.. A tél az elmúlt negyedszázad legszigo­rúbb tele volt, —- a márciusi árvíz sok vidéket tönkretett és a legborzasztóbb volt eddig az állam történetében s most a szárazság vetélytársa lett, mert iszonyú csapást mért az állam­ra. Haile Selassie, — Abesszínia trónját vesztett császára félmil­lió dolláros ajánlatot kapott egy amerikai felolvasó körútra. A terv rokonszenves előtte s nem lehetetlen, hogy az ősszel utra- kel Amerika felé. Nem tudná a Reformátusok Lapját egyházában, ismerősei körében példányonkint terjesz­teni? Kiadóhivatalunk szivesen ad felvilágosítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom