Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-16 / 19. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. A FÁJÓ VILÁGOSSÁG “Jaj nekem, elvesztem... hisz a király, a seregeknek Urát láták szemeim”. Ézsaiás 6:5. E Z'SAIÁJS próféta kiált igy föl, amikor látomásában megnyílnak előtte az egek s ő, a gyarló ember, meglátja minden dicsőségében a Királyt, a seregeknek urát. Úgy érzi, hogy amit látott, olyan látomás, amelyben halandó ember nem részesülhet büntetlenül s ha rá merte vetni szemét az Egek Urára, csak a saját pusztulása következhetik utána. Megdöbbenve, riadtan gondolja el, hogy a legnagyobb fényeséget, a világmindenség legnagyobb titkát látta meg s annak a fénynek erejét olyan nagynak gondolja, hogy szemei mást nem látnak utána a teremtett világból. A próféta Istent, minden világosságnak, minden igazságnak forrását látta meg s ahelyett, hogy boldogság árasztaná el, halálos ijedség fut rajta keresztül. Ezt a fényt büntetlenül nem lehet meglátni, aki ebben a világosságban beletekint, annak meg kell semmisülnie. Vannak alkalmak, amikor az ember előtt hasonló világosság villan fel. A tévedések és bűnök között botorkáló ember előtt a sötét éjszakát néha áthasitja egy-egy vakító fényű villám: az igazságnak megismerése. Aki hozzászokott, hogy ezer botlás között megy előre az élet rengetegében, aki beletörődött, hogy azok a botlások hozzátartoznak az élethez s aki csak nagyon messze tudja a hajnalt, meghökken, amikor a villám fénye, ha csak egy pillanatra is, megvilágítja előtte az erdőt. Ekkor látja, hogy milyen vigasztalan, ijesztő helyen jár. Ekkor állanak elébe a rémek, mert látja őket: saját sok mulasztásának, bűnének rémei, felemelve a kezüket, hogy lesújtsák a rengeteg vándorát. Amig sötét volt, amig nem látott, nem volt baja, ha itt is, ott is nekiütődött a fáknak, ha árokba, ingoványba tévedt. De amikor világosság villan fel: irtózva takarja el kezével a szemeit. Jaj nekem, elvesztem.... Ennél a világosságnál jobb a.sötétség. Az ember fél ettől a világosságtól, mert túlságosan sokat talál felderíteni.. Fél tőle, mert nem mer szemébe nézni az igazságnak s inkább további botorkál a sötétségben. Mé akkor is ha talán valahol egy mélységes szakadék ásít feléje. Ilyen világosságtól félnek azok is, akiket a sors odadobott a ma élő emberiség élére. Tudják, hogy sötétség az, amelyben vezetni próbálják a világot, de ez a sötétség még mindig jobb, mint a fájdalmas, mindent felderítő világosság, amely rámutat a mulasztásokra, a bűnökre, amiket nemcsak egyes nemzetek, hanem az egész emberiség ellen is elkövettek. Ha végigcikkázik egy-egy vakitó fényű villám ezen a sötét égen, végig fut a hideg a sötétség lakóin s nyomban felhangzik a kiáltás: Ennél a világosságnál jobb az a sötétség, amelyben járunk. Vegyen körül bennünket továbra is a sötét, mert ha a világosság lesz úrrá a világ fölött, reánk csak a pusztulás várakozik. A föld elfordulhat tőle, emberek eltakarhatják, de a világosság ott van, elrejtve, láthatatlanul is. Ott van abban a parányi sziklábn, amely ott rejtőzik a kovában s csak az acél ütését várja, Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak. miképen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek. — Efézus: 4:32. Hétfő': Jézus megbocsátást tanit. Lukács 17:1—4. Azok közül a kötelességek közül, amelyek a keresztyén élettel összefüggenek, a legnehezebb a megbocsátás erényének a gyakorlása. Ha végignézzük az egyes nemzeteknek az életét, azt kell megállapítanunk, hogy minden háborúskodásnak egyik legfőbb oka a megbocsátásra való készségnek a hiánya. A háborúknak természetesen vannak más okai is, de az emberek közötti békétlenségnek, gyülölségnek a legnagyobb oka a megbocsátás erényének a hiánya. A jó keresztyén • ember nemcsak imádkozza, hogy Isten úgy bocsássa meg az ő bűneit, amint ő megbocsát másoknak, akik ellene vétkeztek, hanem meg is bocsát nem egyszer, hanem hétszer annak, aki hozzá jön és megbánván bűneit, hibáit, bocsánatot kér. Vizsgálja meg akármelyikünk önmagát, ha igazán áll lelkének a tüköré előtt, akkor meglátja, hogy a megbocsátás erényének a gyakorlásában nem vagyunk elég erősek. Lágyítsad meg Atyánk a mi sziveinket, hogy lehessünk alázatosak és megbocsátok azoknak, akik ellenünk vétkeztek! Kedd: Jézus alázatosságra tanit. Lukács 175—10. A keresztyén életnek egyik legszebb és legértékesebb jellemvonása: az alázatosság. Életünkből azonban sokszor hiányzik az alázatosságnak az érzése. Emberek vagyunk s mindig büszkék vagyunk emberi tulajdonságainkra, talentumainkra. Büszkeségünk egyik legnagyobb fogyatkozásunk. Az alázatosság megtagadása mindannak, amivel dicsekedésre volna jogunk és elismerése annak, hogy Isten által vagyunk, amik vagyunk. Jézusnak az élete azért drága élet s benne azért van megváltó erő, mert Ő magát megiiresité. Ember voltának minden kiváltságát levetkőzte, hogy valóban teljesíthesse az Atyának akaratát. Amig saját kiválóságunkkal foglalkozunk, dicsekszünk: addig nem lehetünk alázatosak és mindig hiányozni fog tanitványsá- gunkból valami s igy haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt cse- lekedjük, ami kötelességünk. Drága Megváltónk! Add nekünk a te kegyelmedet s Leiekednek erejével gazdagits meg minket! Szerda: Jézus háládatosságra tanit. Lukács 17:11—18. Hitünk mindaddig tökéletlen és hiányos, amig a szeretetnek virágai ki sem nyílnak benne és az általa termelt jó gyümölcsöket le nem rakja Jézusnak lábai elébe. Ezeket a gyümölcsöket egyetlen szóba lehet összefoglalnunk és ez a szó: háládatosság. A háládatosság a szívnek a legszebb virága, hitünknek a legértékesebb gyümölcse. A háládatosság a legnagyobb, a legszebb áldásoknak a forrása nemcsak arra magára, aki a há- ládatosságot valóban gyakorolja, hanem az egész környezetére. A hálá- datos embernek a közelében az ember jobban érzi magát s érzi, hogy az Istenhez vezető utón halad előre. Háládatosság nélkül nem volna semmi közünk Istenhez és emberttársaink- hoz. Isten iránt való háládatosságunk az alapja vallásos életünknek s a gyakorlati életben megnyilvánuló keresztyén életünknek. Háládatosságunk az alapja annak a szeretetteljes viszonynak is, amellyel embertársaink iránt viseltetni tartozunk. Háládatos szívvel köszönjük meg Neked jó Atyánk mindazokat az áldásokat, amiket napról-napra kapunk Te tőled. Csütörtök: Pál tanítása a megbocsátásról. Efézusi levél 3:12—17. Pál, aki ott állott István vértanú megköveztetésénél s annak tulajdonképpeni végrehajtója volt: nemcsak a hitnek a világosságát látta meg, hanem abban a fényben, amely lelkében felragyogott, meglátta azokat az igazságokat is, amelyek benne vannak Jézusnak az életében. Pál idejében még nem voltak összeszedve, megírva Jézusnak a tanításai. Pál nem is töltött annyi időt a Jézus tanítványaival, hogy azoktól hallhatta volna meg azokat az igazságokat, amelyek Krisztus tanításainak lényegét képezik. Hitének nagyságára és felemelő voltára éppen az vet világosságot, hogy Jézusnak a tanításait beletudta vinni a keresztyénségnek az életébe. Abban a szent leckében, amelyet ma olvasunk, ime éppen úgy nyilatkozik a bocsánatról, mint Jézus nyilatkozott. Bocsássatok meg egymásnak! Vájjon megtudjuk-e mi hallgatni Jézusnak a parancsolatát és Pálnak az utasítását? Bocsásd meg vétkeinket! Ne vonj Ítéletre minket, És vétkeinkért meg ne feddj, Sőt mindenekről megengedj: Amint mi is megengedünk, Ha, kik vétettek ellenünk! Péntek: Jakab tanítása az alázatosságról. Jakab 4:1—9. Jakab a választott apostolok közül való volt. Nagyon közel férkőzött Jéhogy előugorjék. Ott van minden szál igénytelen gyufában, lenyűgözve, de minden pillanatban készen arra, hogy lángra lobbanjon. Ott van az ég villámaiban, melyben ha pillanatokra terjesztenek is világosságot, mégis csak meg tudják rémiteni azokat, akik a sötétséget szeretik. S a fénynek minden igénytelen, vagy félelmetes ^felvillanása azt kiálja, hogy nem a sötétség, hanem a világosság az igazi valóság, amelynek valamikor diadalmaskodnia kell. Ez a világosság a barátja minden elnyomott, sötétben tartott igazságnak. Ennek a fénye villan fel itt is, ott is, mindig sűrűbben a felhős magyar égen. Ettől félnek azok, akik jobban szeretik azt a sötétséget, amelyben ők burkolták a világot. Ez fog felderülni, amikor elmúlik a sötét éjszka. VASVÁRY ÖDÖN.