Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-01-11 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Ml ÚJSÁG A HÉTEN ? (Folytatás az 1-ső oldalról.) gondoskodni. Rámutatott az elnök arra, hogy a kongresz- szusnak utat és módot kell ta­lálni arra, hogy a saját maga munkáját megvédelmezze, ami arra mutat, hogy tervbe van véve a bíróság megreformálá­sa. Az elnöknek az a kijelen­tése, hogy a kongresszusnak arra kell törekednie, hogy ne hátráljon meg, hanem folyto­nosan előbbre menjen, nagy tetszést váltott ki. Egy de­mokrata állam kormányzatnak arra kell törekednie, hogy le­hetetlenné tegye az autokrata intézményeknek a fennmara­dását, mert ezek rabszolgasá­got teremtenek idehaza és kül­földi bonyodalmakat idéznek elő. Az Egyesült Államok mint ilyen harcba áll a hatalmat ke­reső kisebbséggel. És ez nem uj dolog. Ezért harcolt az al- kotmányozó gyűlés 1787-ben. Az elnök elitélte azt a pro­pagandát, amely megfélemlíti a népet s a gyülölség magvát hintegeti el. Ha ez a kisebbség uralomra jut, ismét autokrata kormányzat következik, ami azt jelenti; mindent a kiváltsá­gosaknak és semmit a népnek. Ha ezt akarják, úgy csak pró­bálják meg azoknak a törvé­nyeknek a megszüntetését, a- melyek az országot kivezették a kháoszból. A kongresszus esteli gyűlé­sén természetesen megjelent az elnök kabinetje, a diplomáciai képviselet. Az elnök felesége és családjának a tagjai szintén meghallgatták az elnököt. Az elnök beszédét többször percekig tartó helyeslés szakí­totta meg. A beszéd az egész ország­ban nagy érdeklődést keltett. A demokraták helyeslik, a re­publikánusok elitélik, s Hoover természetesen azok között van, akik azt mondják, hogy ez a beszéd háborút és rossz­akaratot jelent. Knox ezredes, aki szeretne republikánus elnökjelölt lenni, mindjárt hét pontot állított fel az elnök beszéde ellen. És pe­dig: 1. Gyökeres leszállítása a kormányzatra fordított költ­ségeknek. 2. Biztos pénz. 3. A nemzet hitelének a fentartása egyensúlyozott költ­ségvetés által. 4. A munkanélküliek segé­lyének és az aggkori segély­nek az államokra való áthárí­tása. 5. Vonuljon ki a kormányzat minden olyan vállalatból, a- mely a privát vállalatoknak a munkája. 6. A földmivelésben ne le­gyen semmiféle megszigorítá­sa a termelésnek és állatte­nyésztésnek. 7. A trustellenes törvények­nek a szigorú végrehajtása, hogy monopólium ne fejlőd­hessék ki. Hát ezek a pontok nem nagy jelentőségűek, mert sem­miképen nem szolgálják a köz javát. Ha már az elnök üzenetével foglalkozunk, emlékezzünk ar­ról is meg, amit költségvetési üzenetnek nevezhetünk. Az elnök ebben az üzenet­ben tényleg egyensúlyozott költségvetést terjesztett elő a rendes kormányzati költségek­re vonatkozólag. E szerint a szükséglet 5 bilió 69 millió dol­lár. A fedezet pedig 5 billió 654 millió1 dollár. A segélyalap deficitjét azonban egy millió dollárra teszi az üzenet. Az ország adóssága az 1937 jul. elsőre 31 millió dollárra fog felemelkedni. A nemzeti véde­lemre egy billió dollár van be­állítva a költségvetésbe. A közmunkák végzésére az elnök félbillió dollárt kér. Természetes, hogy ezt a költségvetést is ellenezni fog­ják azok, akiknek nagy adót kell fizetniük. Az elnöknek mind a két üze­nete nagy fontosságú s tulaj­donképpen ezektől függ a jö­vendő. Ha a nép az elnök mel­lett tart ki, úgy a következő négy esztendő nagy fejlődést fog jelenteni. AZ ORSZÁG ÚJSÁGÍRÓI a napokban afelett szavaz­tak, hogy ki hajtotta végre az ország egyetemére nézve a legnagyobb szolgálatot. A sza­vazatok 44 százaléka az elnök­re esett, aki az ország szeke­rét kihúzta a depresszió ká­tyújából. Lindbergh kapta a Szavazatok 15 százalékát a mesterséges szívért. Sinclair Lewis szintén kapott szavaza­tot. Néhány újságíró a Supre­me Courtra szavazott. Roosevelt azért kapta a leg­több szavazatot, mert megal­kotta a társadalmi biztosítást, mondotta az egyik újságíró. És igaza van — minden tör­vényt eltörölhet a Supreme Court — de ezt alig fogja megsemmisiteni. HOGYAN ÁLLUNK A MUNKAMEZŐN? Erre felel meg az a statisz­tikai kimutatás, amelyet a na­pokban olvastunk. E szerint a kimutatás szerint minden té­ren nagy fejlődést mutat az 1935-ik esztendő s az 1936-ik esztendőre még 10 százalékos javulás várható. A vas és acélgyártás száza­léka 1934-ben csak 49 volt s ez 1935-ben 96 százalékra emelkedett fel. A szövőipar 87-ről 107-re emelkedett. Az élelmiszerek azonban 102-ről 82-re sülyedtek. Az olajipar 121-ről 145-re ugrott. Az automobil gyártás emel­kedése a legnagyobb, mert 1934-ben csak 40 százalék volt, mig 1931-ben 114. Az ezüst szintén emelkedett. Ugyanilyen emelkedést mutat a dohány, a bőr, a cement­ipar. A munkások száma 85 szá­zalék, a fizetés 74, a teher­szállítás 68, a nagy üzletek forgalma 82. Ezek a százalékok az 1929- ik record évhez vannak mérve. A LIBERTY LEAUGERŐL már sokszor megemlékez­tünk. Ez a társaság a kor­mányzatnak a legnagyobb el­lensége, ami érthető, mert olyan gazdag emberekből áll, akikre a kormány a legna­gyobb adót rótta ki. A jelsza­va az alkotmánynak és az amerikai eszméknek a fentar­tása. A Liberty Leaugenek a leg­bőkezűbb támogatója a Du­pont család, amely a párt köl- csönének fedezéséhez 119 ezer 750 dollárral járult s a párt céljaira ezenkívül 23 ezer 500 dollárt adott. John J. Raskob, aki annak­idején Alfred E. Smithnek volt a főkortese, 15 ezer dollárt adott. Alfred P. Sloan 15 ezer dollárt. E. T. Weir és Joseph E. Widener ugyanennyit. R. M. Carpenter szintén 15 ezer dollárt. 35 egyén adott 5000 dollárt vagy többet. 149 adott 100 dollárt vagy többet. J. Howard 5000 dollárt adott s a republikánus pártnak pedig 20 ezer dollárt. Családjának másik három tagja ugyancsak 20 ezer dollárt adott, John D. Rockefeller Jr. adománya 5000 dollár volt. Ezek a számok mutatják meg, hogy mi a célja a Liberty Leaugenek, a pénz fejedelmek, aristokraták uralma. NEM CSODA TEHÁT ha a bányász szövetség, a gyárosok nemzeti szövetségét egyenesen azzal vádolja meg, hogy osztály háborúra törek­szik s a bányászok előre beje­lentik, hogy elfogadják a többi munkások nevében is a har­cot. A gyárosok szövetsége erős kritkát gyakorolt az elnöknek munkásbarát politikája felett. A bányászok lapja igy ir: “Jól van urak, önök harcot üzentek az elnöknek és mind­azoknak, akik az elnök politi­káját helyesnek tartják. Önök hadat üzentek a munkának és a nemzet egyszerű polgárai­nak. Több mint 11 millió egyén volt munkanélkül ebben az or­szágban. Önök ezeknek üzen­tek háborút, amikor semmit nem tesznek ezeknek a mun­kájáért és megélhetéséért. Az elnök vezetése alatt erről a 11 millió egyénről némi gon­doskodás történt s nem kellett éhenhalniok. Önök be akarják dugni a segélyforrásokat s en­gedik, hogy a nép éhenhaljon meg. Várjanak a választásig s meglátják, hogy mit fog tenni a nép az urnák mellett. A múltban lehetett a köz­nép szavazatát kormányozni, ma már nem lehet. Mi Roose­velt újraválasztása mellett va­gyunk !” AZ OLASZOK ugylátszik, hogy már telje­sen elvesztik a fejüket. Most már céltudatosan a Vöröske­reszt kórházakat bombázzák. A svéd vörös kórházat és egyik amerikai kórházat bom­bázták le a napokban. A svéd orvosok és betegápolók mind elpusztultak. Emiatt igen nagy a felzúdu­lás az európai országokban. A svéd trónörökös erőteljes tilta­kozást jelentett be a népszö­vetségnél. Éhez járul a Vörös Kereszt Szövetség a maga tel­jességében. Olaszországnak ez a kegyetlenség nagyon sokat ártott. Stockholmban az olasz kö­vetséget a katonaságnak kell védelmezni a feldühödött nép haragja ellen. Az olaszok semmi módon nem tudnak előre hatolni, sőt több helyen vissza kellett vo- nulniok. Most már a királyok tanács­folytatása az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom