Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-17 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA □[=!-![= —ir===]i=nnnc=ir——ir=. 1n-----in 1 CSENDES ÓRÁK. 1 □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. B&iF--" -■-iF==ip=inmr=ii--------ir= . ir==in LELKI ÉBERSÉG. Máté 25:13. ELŐIMA. Megsegítő jobbodat keressük, Mindenható Isten, óh nyújtsd ki felénk, hogy megragadhassuk. Növeld bennünk a lélek erejét, hogy ellenállhassunk a csábításoknak. Főként pedig küldd el hozzánk szent fiadat ismét, hogy legyen a mi életünk Királya. Ámen. TANÍTÁS. Tudjátok-e, hogy mi a legnagyobb lelki veszedelem? Megmondom: az, bogy köny- nyen a ■világhoz alakulhatunk. Ha csak fökozott erővel és imádságos lélekkel arra nem törekszünk, hogy ettől a bűnös világtól egészen külön álló s mindenek fölött nemes és szent utón haladjunk: a lelki veszedelem el nem kerülhető. A legnagyobb baj ott jön be, hogy nincs ezen a világon könnyebb valami, mint azonosítani magunkat bűnös környezetünkkel. Nem egyéb ez, mint az árral való sima és zökkenés nélküli haladás. És ehhez nem kell egy parányi erkölcsi erő sem. Cselekedni úgy, mint a nagy tömeg cselekszik; majmolni azokat, akik látszólag vezetnek; elégni attól a láztól, mely környezetünk légkörét telíti; bírni csak azt a vallásosságot, vagy éppen vallástalanságot, amit bírnak azok, akik között élünk és mozgunk; futni azok után az örömök után és törni magunkat ama nyereségek után, melyék hevítik szivét a körülöttünk nyüzsgő, morajló, marakodó nagy tömegnek: mindezekhez nem kell imádság, nem kell erkölcsi bátorság és nem kell lelki nagyság. A legálmosabb, a legpetyhüdtebb és a legtartalmasabb lelki élet is képes erre. De már ahhoz, hogy evvel a nyomorult, hányt-vetett s bűnös világgal a közösséget inegtagadja: Isten által életre keltett, mozgalmas, tevékeny szellem és lélék kell. Mindenek felett pedig- szilárd krisztusi jellem. Hogy egy ifjú ezt mondhassa: nem fogom környezetem ifjúságának könnyelmű, léha, élVhajhászó, Istenről megfeledkező életét élni; hogy egy üzletember ezt mondhassa: nem használom azokat a kétes értékű üzleti fogásokat, melyek ma any- nyira jellemzik az üzleti világot; hogy egy nő elmondhassa: nem a divat szeszélyeinek, hanem a Krisztusnak fogok élni; hogy egy vallásos ember elmondhassa: távol tartom magam olyan dolgoktól, amelyek lelikemen sebet üthetnének: mindezek bátor szivet, onnan felülről megerősített akaratot, fegyelmezett elmét, naponkénti imádkozással hevitett lelket, Istennel való öntudatos járást tételeznek fel. Akik ezeket igy elmondhatják, azok Istennek valóban kiválasztottjai. Ezek többé nem ide-oda hajlítható vesszők, hanem olyan erősségei a világnak, akiknek a lelkét a Mindenhatónak végtelen ereje és soha ki nem alvó tüze hevíti. Ezeket nem a világ szülte. Nem a világ hiábavalóságai formálták gyönge bábokká. Eszményképek, vezérek ők, akiket Isten maga adott a világnak azért, hogy e világ ábrázatát megváltoztassák. Óh nékünk az erőseknél erősebbeknek kell lenni ! Nékünk ragaszkodni kell a mennyei erőhöz, hatalomhoz és szeretethez, ha meg akarunk felelni ennék a parancsnak: “Ne szabj átok magatokat a világhoz!” Vigyázzunk azért, hogy ez a világ magával ne ragadjon. Sőt inkább mi ragadjuk a világot magunkkal. Legyünk készen minden pillanatban arra, hogy fogadhassuk az embernek Fiát. És ezt csak úgy tehetjük meg, ha abban a kis körben, ahová a gondviselés bennünket állított, hivatásunknak becsülettel megfelelünk. Az ő fogadására minden pillanatban készen vagyunk. Nézzétek csak! Itt van két fiatal asszony. Mindkettőnek férje halászmester. A két halászmester kimegy a tengerre, hogy alkonyaikor dús zsákmánnyal térjen vissza. Mindkét asszony egész napon keresztül remegve várja örömeinek és szenvedéseinek osztályosát: élete társát. Az egyik asszony reggeltől estig le és fel sétál a tengerparton s lesve lesi a visszatérő 'halászbárkát. A másik gyermekeitől körül véve kedves és barátságos családi körben sürög-forog, tesz-vesz és készíti a párolgó, ízletes étkeket fáradt s bizonyára kimerültén hazatérő házastársának számára s csak olykor-olykor tekint szeretetteljes vággyal a nyílt tengerre. Mit gondoltok? E két asszony közül melyik felelt meg hivatásának becsülettel? Melyik várta az ő urát felkészülve? A bibliai szüzek nem álltak őrt egész éjszaka, midőn várták a vőlegényt. De azért néhányan közöttük mégis el voltak készülve az ő fogadására. Hát teljes lehetetlenség az, hogy mi egyebet se tegyünk, csák szakadatlanul vigyázzuk a Krisztus jövetelét? De az már igazán lehetséges, hogy készüljünk és igazán felkészülve várjuk az ő jövetelét. Készüljünk pedig még ma és ebben a pillanatban, hogy amikor megérkezik, készen találjon bennünket s főképpen pedig tisztán találja az ő lakóhelyét: a mi szivünket. Ámen! UTÓIMA. Hálát adunk néked, irgalmas Atyánk és Istenünk, hogy az idők teljességében elküldötted szent Fiadat e földre, hogy lenne nékünk igazi békességünk, meg- igazulásunk és idvességünk. Teremts mibennünk uj szivet és uj lelket, hogy őt magunkénak vallhassuk és ő az ő örököseivé fogadhasson bennünket. Ámen.
