Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-07-07 / 27. szám
6 ■ AMERIKAI magyar reformátusok lapja A LIGONIERI NAPOK. Julius 4-ike 1és 5-ike hangos volt a Ligonieri Árvaháziban is. A Julius 4-i'ki találkozót az Árva- ház évenként szokta megtartani, — ez idén azonban az Amerikai; Magyar Népszava íkezde-ménye- zése folytán ez a találkozó kiemelkedett az eddigiek közül. Testvéri kézfogás volt ez, a református és katholiíkus Árváházak s a 'két Árvaház barátai között. Testvéri kézfogás, amelynek jegyében eltűntek a felekezeti korlátok s egyetlen dolog érvényesült csupán: a segítő szereltet. Ennek a kézfogásnak jelentőségét nem az az aránylag alacsony szám jelenti, amivel a megjelentek .számát jelölhetjük meg. Mintegy 200-an voltak együtt az Árvaház falai között s ezeknek is legnagyobb része a közelvidékiek közül került ki Hiába, ma még nem vagyunk abban az anyagi helyzetben, hogy nagyobb utakat tehetnének meg 'testvéreink. A vendégek azonban a ikrét felekezet testvériségét s egyező akaratát jelképezték s kétségtelen, hogy ezen a napon lélekben ezrek és tízezreik voltak együtt Ligonierban, — katho- likus részről Ft. Dr. Nagy Dezső detroiti praela- tus, a Szt. Erzsébet Árvaház lelki igazgatójának vezetése alatt. A vendégeik nagy érdeklődéssel lés értékeléssel tekintették meg úgy a gyermekek, mint az öregek otthonát. Rend, tisztaság, takarékosság fogadta őket mindenütt, ami egyébként az Árva- házban nem valami ünnepi köntös, hanem az intézet állandó, hétköznapi ruhája. A valóság látása nem is tévesztette el a maga hatását. Akik 'ott voltak, meggyőződtek arról, hogy a Ligonieri Árvaház 'érdemes a támogatásra. Megbizonyitót- ták ezt első sorban maguk a gyermekek, akik egy .pompás előadásiban lelki készültségüket mutatták be, ;mig testi j óvói tűkről valóban élő bizonyságot nyújtottak egytől-egyig. Ezt a bizonyságtételt bizonyára elviszik, vigyék is el a vendégek magukkal mindenüvé, hogy a szeretet e nagyszerű munkája annál több támogatásra találjon magyar Amerikában mindenütt. tescii ir=im—im—=it5ssa VILÁG ZAJÁBAN. Én nem is tudom, mit keresek itt Alig ismerek köztünk valakit. Emberek jönnek, emberek mennek Kicsit küzdenek ... és elpihennek S mi vagyok nekik? Tán egy állomás Vagy egy hangulat s semmi, semmi más. . . . Ha majd elmegyek: észre sem veszik Nem felebarát: gyönyör kell nekik. Bótán. nt—=—ir=^ a[====][=3□ □ E=]i---------11= 1 '^1F3B 0 0 0 MAGYAR SZEMLE. 0 0 . -mr^-^ii^nnnr=ii^—ip - --------ír——in GRÓF TISZA ISTVÁN szobrát leplezték le Budapesten nagy ünnepségék között. A legújabb idők legnagyobb magyarja volt, aki messze kimagaslott nemcsak honfitársai közül, hanem, főleg a világháború idején, európai viszonylatban is. Büszke dicsekedése nemcsak a magyarságnak, hanem még közelebbről a magyar reformátusság- nak is. Komoly, ’Déleikből való magyar kálvinista, aki a maga 'puritán hitén keresztül vizsgált mindeneket s vizsgálta legelső sorban önmagát. Egy volt ama kevesek közül, akik valóban egyedül Istennek akaratát ismerik el életük zsinórmértéke gyanánt. Ez tette őt nagygyá, a nagyok között is a legnagyobbé. Nem embereknek, hanem Istennek szolgált. Emlékezetét egy nemzet hódoló lelke őrzi s ez a nemzeti hódolat öltött most testet ércalakjában, amelynél azonban maradandóbb szobrot emelt már életében , önnönmagánák, bizonyságtevő cselekedeteivel. * * * FITOS VINCE körülbelül negyedmillió pengő értékű alapítványt hagyott a nagykőrösi egyházra. 230 hold birtoka testvérei haszonélvezete után szegény gyermekek számára szolgáló alapítvány lesz. A Fitos Vince példája azt igazolja, hogy az áldozni tudó ősök példájának ma is vannak követői, és lesznek ezután is, mert: az ég és föld elmúlnak, de az Istennek beszédei soha el nem múlnak., * * * AZ OSZTÁLYSORSJÁTÉK ellen szólal föl a hazai “Református Élet”, hangoztatva azt, hogy amikor maga az állam nyújt alkalmat az emberek nyerészkedési vágyának kielégitésére: akkor tulajdonképen a saját keresztyén jellege ellen vét. Tökéletesen igaz, — elméletileg. A gyakorlatban azonban másként áll a dolog. Amerika, ugyancsak a maga keresztyénségének védelmében, betiltotta a szeszes italok Ikészitését, árulását, fogyasztását ,behozta a pröhibiciót. Tehát az állam erejével, parancsszóval akart erkölcsöt teremteni. Az eredmény pedig annyira ellenkező lett, hogy a prohibiciós rendelkezéseket törölnie kellett az alkotmányból. Amíg az emberi szenvedélyek megvannak: sokkal bölcsebb dolog azoknak lehetőleg határt szabni, semmint a tilalom ingerével még nagyobb mértékűvé tenni. Jobb erkölcsöket, tisztább keresztyénséget csak a helyes nevelés munkája érhet el. Erőszakkal ezen a téren boldogulni nem lehet s igy alig hisz- szük, hogy a “Református Élet” gyakorlatilag is helyes utón jár.
