Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-06-09 / 23. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA szerencsétlen amerikai magyar reformátusság- nák ? A program második és harmadik pontja pedig komolytalan dolog. Egy ilyen “országgyűlés” sem a Református Egyesületről, sem a többi egyházi egyletekről nem “határozhat.” Arról csak saját maguk határozhatnak. M'ég a lapoik egyesítése is hiábavaló beszéd, amig nincs meg az ahhoz föltétlenül szükséges lelkűiét. Óh igen! — nagyon is lehetséges egy ilyen gyűlés számára alkalmas programot előkészíteni, de amit mi magunk is alkalmasnak tártunk: még arról is meg kell kérdeznünk előbb az illetékes testületeket, hogy ők vájjon alkalmasnak tart- jáik-é, és készek-é arra, hogy arról tárgyaljanak? Lapunk következő számaiban reámutatunk egy pár ilyen pontra. Ajánlanánk, hogy először a Tóparti egyházmegye tegye magáiévá a gyűlés gondolatát s azután, valóban alkalmas program kíséretében, keresse meg a többi testületeket, azoknák végrehajtó bizottságait s azokkal együtt készítsék elő, ha lehet: a jelzett időre, — Iha nem lehet: későbbi időpontra az összejövetelt. Nemcsak azért van erre szükség, hogy az összehívásnak komolyabb formája, jellege és tartalma legyen, hanem sokkal inkább azért, mert az igy aláirt meghívó az arra legilletlékesebb testületék készségét is jelzi a közös tanácskozásra s a közös tanácskozás eredményeinek végrehajtására. KIK GÁNCSOLTÁK EL? Egyesületünk titkára a hivatalos lap májusi számában azt írja, hogy a lapok egyesítésére a Vt. által megnyitott ajtót a R. L. tulajdonosa vágta be. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a titkár ur téved ebben a megállapításában. Mert igaz ugyan, hogy a ligonieri javaslatot elutasító, illetőleg módosítást óhajtó levelet a R. L. tulajdonosa irta, de azt a titkár ur is nagyon jól tudja, hogy azt a közvetlenül érdekeltek tanácsára irta. Ezek a közvetlenül érdekeltek mi vagyunk, akik a Reformed vagy a Presb. C'hurdh-höz tartozunk. Azok a lelkészek és gondnokok, akiket annak idején megkérdeztünk s akiknek a többsége a ligonieri javaslatot aJblban a formában nem találta elfogadhatónak, hanem ahelyett az igazságnak lés helyességnek jobban megfelelő módosítást terjesztett elő, amiről azonban a másik érdekelték még csak tárgyalni sem akartak. Akik ebben az ügyben véleményt nyilvánították: föltétlenül joguk volt áhhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak. És ha véleményük elutasító, he- (Folytatása a 6-ik oldalon.) BE B B BE 3BBE Kilátjuk mi ?... 3B 0 B B 3EIBBE snt-'« ^in P OMUCZ GYÖRGY volt magyar honvédtisztre, később az amerikai polgárháború brigadérosára és arra a merényletre hívja föl a figyelmet a Detroiti Újság hasábjain Kemény György, amelylyel az amerikai magyar brigadérost az oláhok akarják maguknak kisajátítani. Po- mucz György a szabadságharc leverése után a többi magyar menekültekkel együtt jött Amerikába. Részt vett az itteni polgárháborúban, a hadseregben itt is magas rangot vivott ki magának. Majd az E. Ä. oroszországi főkonzulja lett s ott halt meg egy utcai zavargás alkalmával 1882-ben. Az oláhok most oláh nemzeti hőst akarnak belőle csinálni s arra kérik az amerikai kormányt, hogy hamvait hozassa vissza s temettesse el az arlingtoni nemzeti temetőben. Képtelen és hallatlanul szemérmetlen merénylet ez. Az oláh atyafiak ime nem elégesznek meg azzal, hogy élő magyarok millióit rabolták el tőlünk: még nemzeti hőseinket is maguknak követelik, mint tették azt pl. Mátyás királylyal. A detroiti fölhívást meg kell hallania az egész amerikai magyarságnak. * * 4= • A MAGYAR KÖZPONT hiánya ilyenkor érzik meg igazán. A Pomucz' György esetében tenni kell valamit s kétségtelen dolog, hogy a detroiti fölhívás következtében az amerikai magyarság illetékes helyen ki is fogja fejezni tiltakozását. De hogy ezt valóban az amerikai magyarság tehesse meg, ahhoz előbb külön meg kell szervezkednünk, vagy reábiznunk a tiltakozást a detroiti magyarságra. Egészen bizonyos, hogy a detroiti magyarság elvégzi ezt a munkát, de mennyivel súlyosabb lehetne a szavunk, ha hasonló esetekben az egész amerikai magyarság képviselete léphetne késedelem nélkül akcióba! Az Amerikai Magyar Szövetség, azután a Buf- faloból kiindult AMOSZ egymásután csődöt mondottak. A mi Református Egyesületünk az országos jellegű egyletek körében indított mozgalmat, hogy teremtsék meg ezt a magyar központot. A nagy egyletek számára kézen fekvő lehetőség ez, amelylyel máról-holnapra a megszervezett magyarok százezreit állíthatnák csatasorba. Nagy egyleteinknek örök bűne marad, ha a Református Egyesület fölhívása végképen süket fülekre talál náluk. * * * A MAGYAR ÉLHETETLENSÉGRE is nagyon jellemző ez az eset. Félszázad éve már, hogy az amerikai magyar hős hamvai ott porladnak az oroszországi temetőben. Egy félszázad év állt rendelekezésünkre ahhoz, hogy teljesen jogosult alapon megtegyük ugyanazt, amit most az oláhok vakmerőén hamis alapon a maguk nevének öregbítésére akarnak megtenni. Tőlünk Kossuth Emilia hamvai is ott lehetnek a new yorki temetőben: megelégszünk azzal, hogy ha a new yorki Első Egyház évenként megjelenik sirjánál, hogy egy halvány mécsest gyújtson emlékezetének. Bizonyos, hogy az oláhok nem fogják elérni céljukat. De az is bizonyos, hogy most már mi is hiába akarnánk fölébredni, hogy ugyanazt megtegyük. Pomucz György hamvai ott fognak maradni Oroszországban, már csak azért is, hogy a kormánynak ne kelljen egy vitássá tett kérdésben döntenie. Ezt is saját magunknak köszönhetjük.
