Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-07 / 14. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA SZÉCHENYI TÁRSASÁG. A “Széchenyi Társaság" (Franklin and Marshall College and Seminary, Lancaster, Pa.) március 20-án tartott félévi gyűlésén, a második félévre megválasztotta tisztviselőit. A Széchenyi Társaság lancasteri főiskolánkban a magyar tanszék- fennállása óta működik. Célja a magyar kultúra, szépirodalom és történelem tanulása és ápolása. Tagja minden magyar diák és pedig nem csak addig mig az iskolában van, hanem tagja marad élethossziglan is. Eszerint a Széchenyi Társaság több mint száz taggal rendelkezik. Gyűléseit minden két hétben tartja. Gyönyörű munka ez, amit a magyar diákok egymás között, Dr. Tóth Sándor irányítása mellett végeznek. A célt magyar szivek, magyar érzések szentesitik. Alkotó képességeiről a Széchenyi Társaság tanúságot tett a “Lancasteri Magyar Napok” alkalmával, mikor sok idegen államból megjelent magyar vendégeik, az elismerésnek a legnagyobb hangján méltatták a magyar munkát Lancaster- hen. Értékes és lelkesítő munka ez, melyet gyönyörű eredmény koronáz. A megválasztott tisztviselők nevei: Elnök Vajda S. Zoltán (Columbus, Ohio). Jegyző: Fodor By-, ron (Akron, Ohio). Pénztárnok: Kálmán Ferenc (Cleveland, Ohio). Könyvtárnok: Kántor Béla (Wallingford, Conn.). Énekvezér: Bacsó Béla (Toledo, Ohio). Az uj tisztviselők már a gyűlés folyamán el is foglalták tisztségeiket és nagy buzgalommal látnak a munkának. Illőnek látjuk a leköszönt tisztviselőknek köszönetét mondani azért a munkáért, melyet a múltban végeztek. A választás folyama alatt Dr. Tóth Sándor elnökölt, mint korelnök. 0=s3G 3Es=0 SAJTÓ ADOMÁNYOK. A whitingi egyháztól $10.00. a springdalei egyháztól $5.00 kaptunk lapunk javára s ugyanerre a célra Peremi Ödönné testvérünk New Yorkból $2.00 adományozott. A küldött adományokat hálás szívvel köszönjük és nyugtázzuk. Szeretettel kérjük az egyházakat, egyházi testületeket s tehetősebb magános testvéreinket is, hogy mennél hamarabb jöjjenek az egyházi sajtó támogatására. Lelkészeink figyelmét külön is fölhívjuk az elmúlt héten kiküldött körlevelünkre■ Föltétlenül parancsoló szükség, hogy e hó közepéig egyházaink, egyházi tcstületeink, tehetősebb magánosaink is olyan választ adjanak az egyházi sajtó részéről hozzájuk intézett appellációra, amelynek alapján nyugodt lélekkel végezheti a nyomda is a maga munkáját. Határozott választ kell adnunk a kérdésre: fönt akarjuk-é tartani a REFORMÁTUSOK LAPJÁT, vagy nem? ni------ir= ir==if=inni—11--------ir= ■ -------IB 1 I MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. El El □ 1—IE=H=]Dad]l-^^JE "~~)l-----!□ AHOL KÉSZ A LÉLEK . . . Pár héttel ezelőtt jelentettük, hogy a Detroiti Bef. Nőegyesület is meghozta a maga áldozatát egyházi lapunk érdekében. A derék detroiti asszonyok mozgalmának történetét ismerteti az alábbi buzdító cikk, melynek írójával nem először találkozunk már lapunk hasábjain. Jobbágy Józsefné testvérünk írja a következő sorokat: Amikor a mi kedves lapunk ilyen válságos helyzetbe jutott, én is azon törtem a fejemet, hogy hogyan segíthetnék? Hogyan, amikor én is szegény vagyok? Imádkoztam az én jó Atyámhoz, aki megadta nekem a kellő gondolatot. Van nekünk egy Női Egyesületünk, amely minden hónapban tart egy összejövetelt. Ott szoktunk mi sáfárkodni a mi egyházunk javára. Fölkértem a nőtestvéreket, hogy legközelebbi összejövetelünket fordítsuk a REFORMÁTUSOK LAPJA segélyezésére. Úgy történt. Kérésemet teljesítették és én olyan boldog voltam. . . Ha szárnyam lett volna, talán még repültem volna is örömömben, amilyen szép számban összejöttünk s elgondoltam magamban, hogy ha a detroiti nőtestvérek ezt olyan szívesen megcselekedték: bizonyosan megtennék azt másutt is. Kedves testvéreim, ti bizonyosan éppen olyan sok örömöt találtok a mi egyházi lapunkban, mint én. Hiszen ez köt össze bennünket, ebben hordjuk össze lelki kincseinket és azok felett ebben társalgónk egymással. Legalább is én úgy gondolom, hogy ez a lap a mi lelkünk táplálója, amelyet nekünk nem szabad engedni. Én abban mindig nagy örömmel olvasom a kedves Takaró tiszteletes asz- szony sorait, amelyért csak köszönetemet fejezhetem ki és kérem, hogy csak tessék irni minél többször. És a kedves Kotányné testvérünk sorait is nagyon jól eső lélekkel olvasgatom. Ezek a betűk álmunkban összetalálkoznak és lelkünk együtt örvendez, akik nem szégyeljiik a Krisztust! És most kedves testvérnők, olvassátok el az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv IX. részének a 36. versig) szóló részét. Örök bizonyság a Tabelláról szóló történet, hogy a gyülekezetek, legyenek bárhol és akármilyen viszonyok között, nem maradhatnak meg ezen érzület nélkül. Krisztus gyülekezeteinek mindig nagy ereje volt az, hogy Istennek kegyelme ajándékozott ilyen Tabithákat a mi számunkra. Legyünk mi is ilyen Tabithák, munkálkodjunk egymást megértve, lelkünket rendíthetetlen hittel Istenhez emelvén. Most pedig nagyon köszönjük mind azoknak,
