Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-06 / 1. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Monongahealán és Donorán ünnep első napján osztottuk ki az Úrvacsorát, amelyhez az előbbi helyen 18-an, utóbbin pedig 27-en járultak. Ifj. Muntyán Sándor és Jaíblon'kay István testvéreink ajándékozták a szent jegyeket. Köszönet érette. Leechburg, Pa. Karácsony ünnepünk egyik legszebb eredménye, hogy az Úrvacsora kiosztása előtt senki sem távozott el a templomból. Örvendetes jelenség, hogy egy régi gyöngeségünket sikerült leküzdeni. Ünnepi bevételünk $147.77 volt s a szentjegyeket Ruman Mátyás és Kiss Lajos ajándékozták. — Uj tisztviselőkül választattak: Tamás János, Vincze József, Bari József, Kiss Lajos, Ruman István és Pivnik György. A Nő- egyletnél: Nt. Szathmáry Gyuláné diszelnök, Put- noky Gyuláné elnök, Béri Józsefné pénztárnok, Szűcs Józsefné ellenőr. Február 10-én mulatságot fog rendezni a Nőegylet. — A vasárnapi iskolában a mulasztás nélküli megjelenésért oklevelet kaptak: Szekeres Margit, Kántor Margit, Varga Piroska, Putnoky Malvin, Konyha Zsófi, Nyíri Sándor, Nagy Sándor, Tamás János, Morvay Anna, Béri Erzsébet és Béri Etelka. Akiknek már volt oklevelük: azok aranypecsétet kapták a régi okmányra. Pittsburgh, Pa. G. Gáli István és családja adományozták az Urvacsorai jegyeket, amelyekkel a mostani karácsonyi ünnepen 275-en éltek. Az ünnepi adományok összege s a persely mintegy 300 dollárral tette gazdagabbá anyagiakban is az egyházat. — Évi tisztújító közgyűlésünket e hó 21- én délelőtt fogjuk megtartani. JÉZUS A VENDÉG. Irta: Kozma Andor. Szegény ember, csak napszámos, Kis családja igen számos, Nagy, keserves munkát végez, Aztán ül az ebédjéhez. Koldusebéd, őreá vall, Hig leveske csak egy tállal, Pléhkanál benn körös-körül — Ennek csak az éhes örül. — Szegény ember, jámbor ember, Mindjárt nekilátni nem mer, Előbb halkan elrebegi, Véle mondják a gyereki: “Édes Jézus, légy vendégünk, “Áldd meg, amit adtál nékünk!” Jézus fenn az örök fényben Kedvét leli a szegényben. Hajt az esdő buzgó szóra, Szerény, kedves meghivóra. Veszi földi vándor képét, A kunyhóig vonja léptét. Bekopogtat: “Szabad?” — ‘Tessék!” “Hej, egy falat be jól esnék!” Szegény ember és családja Fáradt vándort jól ellátja. “Hát bizony, mi véknyan élünk, Hanem azért egyél vélünk!” Jézus is kap egy kanalat, Jut rá sok lé, kevés falat. A szegénység gyönge kosztját Véle híven igy megosztják. S amint esznek, eddegélnek, Tessékelve a vendégek, Szól az asszony: “Apjuk, lássa, A leveske mily pompás ma!” Szól az ember: “Bizony, anyjuk, Ezt a levest itt nem hagyjuk! Rég eszünk mi együtt ketten, De ily jót még nem ettem!” Szól egy kis lány: “Édes szülém, Éledek e levestül én, Pedig gyönge, beteg voltam, Sorvadoztam, majd megholtam!” Szól a fiuk: “Én is érzem, Pezsdül tőle minden részem, Szinte olyan erős vagyok, Dolgozhatom, mint a nagyok!” S mind a többi apró cseléd Eldicséri eledelét: “Ilyet — nincs is ennek mása — Nem főz a király szakácsa!” Áldott megelégedettség Fogja itt el kiki testét — S öreg, apró, mind ahányan, Esznek boldogan, vidáman. Hát a vendég? ... Ül csak szépen, Szelíden a durva széken S nézi biztatón mosolygva, Milyen jó e jóknak dolga. Feje körül szivárvány gyűl, Teste ködszövetté lágyul, Megjelen egy fényes csillag S Jézus elszáll, mint az illat. Mire feltekint a jámbor Boldog nép: már nincs a vándor. “Vajh’ ki volt ő, hova lett ő? Vájjon jóizüt evett ő?” A szivekre halkan száll a Tiszta értés s zeng a hála: “Édes Jézus, Téged áldunk, Te voltál ma vendég nálunk, Te, ki jó szegénynek osztod Életére a malasztot!”
