Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-03-10 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK PAPJA ......JE ---------------------------------------------------H-H——^13 1 CSENDES ÓRAK. Q □ írja: Tóth Mihály lelkész. Hl-----11—^ .:-:-=lF===qF=inni=ll—JE=v.'..... -JL==1E1 ISTEN A TEREMTÉSBEN. I. Mózes 1:1. ÉLŐI MA. Dicsőítjük nagy neved, világnak Ura, bölcs teremtője! Szivünk hálaadással telik meg, midőn kezeid munkáit szemléljük. Óh nyisd meg a mi szemeinket, hogy meglássunk Téged a teremtésben, kijelentéseidben, a tör­ténelemben és a természet szépségeiben. Ámen! TANÍTÁS. Isten jelenlétét bizonyltja a termé­szetben megnyilvánuló minden szépség és erő. Hogyan ? Figyeljetek ide ! Egy utazó beszéli, bogy ütjük egy alkalommal rengeteg erdőn vitt keresz­tül. Egyszer csak valami fenséges illat töltötte meg a levegőt, mely egészen elütött a nedves és nehézkes erdei levegőtől. Nem tudták megfejteni, hogy mi okozhatta ezt. Kevéssel odább aztán ki­pattant a titok. Egy terjedelmes tisztáson szerény pompájában egész tábla ibolya diszlett, mely kel­lemes illatával betöltötte maga körül az egész tá­jat. Ez a kellemes illat valami előre nem várt gyönyörűségnek volt a biztos jele. Épp igy a vi­lágegyetemben az élet utján mindenütt megtalál­hatjuk biztos jeliét az Isten láthatatlan jelenlété­nek. Miként a damaskusi penge magán viseli mesterének nevét rn'ég pedig az ércbe kovácsolva: igy látszik meg Isten az ő müvében: a világ te­remtésében. Az élet váratlan eseményeiben s előre még csak meg sem álmodott fordulataiban az Ő mindenekre kiható gondviselése beszél hozzánk igen ékesen. Kapcsoljátok ki Istent a teremtés­ből és ez a világ egy nagy zűrzavar lesz. Külön­böző anyagókból véletlenül egy csomóba halmo­zódott rendetlen tömeg lesz belőle, melyen a leg­kifejlettebb (élet is csak marakodásban, tülekedés­ben, vérontásban merül ki, míg végre vissza om­lik a porba, melynek eredetét köszönheti. Az égi testek rendszer nélkül, a pusztulás biztos jelével, vakon ‘futnának ki az ismeretlen múltból a sötét jövőbe. Ám Istennel a teremtés megdicsőittetik. Mert Isten itt van, jelen van. Mindenütt, ahol szépség, erő és összhang található, ahol egy kö­zös és szent cél felé való törekvés nyilvánul meg: Isten van ott. Mert Istennek teljessége nemcsak lélek és törvény, de hatalom, gondolat és rend­szer is. Mindaz a gyönyörű beosztás, mely ked­vessé és kényelmessé teszi az életet e világon: Isten jelenlétéről beszél. Akár végtelenül kicsiny, vagy pedig széditően nagy is az az erő, mely a természetben megnyilvánul: Isten szavának vissz­hangja az. A virágok pazar szinpompája csak 'ép­pen úgy, mint az őszi falevelén a szin gyöngéd árnya: az isteni ecset müvonásainak nyoma. A természet könyvét lapozgatva felfedezhetjük, hogy Isten az ő szentséges bélyegét ráütötte a teremtés legapróbb részleteire csak éppen úgy, mint legkimagaslóbb lényeire. Sokszor halljuk manapság, hogy mi lesz, ha a világ szénkészlete kifogy? Engem ez a kérdés egy csöppet sem izgat. Mert hiszem, hogy Isten a teremtésiben már eleve gondoskodott minden kornak a maga megfelelő szükségleteiről, amikép­pen gondoskodott korunk szénszükségletéről is. A történelem előtti időkben a nap égető hevét elraktározta a buján tenyésző fákba és növények­be, amelyeket valami orkánszerü kitörésekkel a föld gyomrába temetett s most ezeket megköve- sedve kőszén alakjában bányásszák ki s korunk kielégiti véle megfelelő szükségleteit. Ki volt az, aki erről eleve gondoskodott ? Maga a jóságos Isten. Ugyan ki álmodta volna meg a földnek pá­rolgó és füstölgő alakulásakor, hogy az arany és ezüst, a vas és az érc mily megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek majd az emberiségnek? A nagy Isten tudta és létre hozta és elraktározta a föld gyomrába, hogy szolgálja minden fém a maga korát és elégítse ki korának szükségleteit. Egy görög történetíró azt mondotta, hogy Egyiptomot a Nílus folyó ajándékozta az embe­riségnek. Ez részben igaz. De ki ajándékozta a Nílus folyót? Livingston Dávid azt mondja, hogy a mindenható Isten kezeinék munkái Afrika sö­tét belsejében azok az óriási hegyek, melyeknek oldalain a hó és jég elolvad, aminek következté­ben a Nílus megárad, hogy Egyiptomot paradi­csomkertté varázsolja. Volt idő, mikor az ember a menydörgést hara­gos istenei toporzékolásának tekintette. Ám a nagyvárosok kápráztató kivilágításában, az óriási gépezetek zakatolásában s a közlekedés gyorsa­ságában ma világos bizonyítékát látjuk a villám­lásban megnyilvánuló erőnek, mely az emberi nem szolgálatába állítva ma ezer és ezer áldást oszto­gat szerte mindenfele, beszélve nékünk az Isten­nek a természetben elrejtett örök céljáról és gondviseléséről. így tesz bizonyságot a teremtő Istenről, az ő jelenlétéről ,céljáról, munkájáról és gondviseléséről a teremtésben megnyilvánuló min­den szépség, erő és alakulat. Boruljunk le tehát a teremtő Isten nagysága, hatalma és gondvise­lése előtt, akinek nevére szálljon dicséret, dicső­ség, mindörökké. Ámen. UTÓIMA. Meghajtjuk magunkat még egyszer előtted bölcsességnek, jóságnak és hatalomnak Istene és arra ké­rünk, hogy mutasd meg nékünk mindenütt lábaidnak nyo­mát, szeretetedet, igazságodat, és kegyelmes gondviselése­det, hogy tanítsanak meg ezek bennünket hinni és benned rendületlenül bizni most és minden időben! Amen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom